2016. január 10., vasárnap

Bizonyítás és méltóság

Még mindig fehérneműben és fürdőköntösben rohangálok a lakásomban. A sminkem félig kész, a hajam már be van göndörítve kissé, de úgy érzem, hogy még sehogy sem állok.
- Dorie, nyugodj már le – szól rám barátnőm, aki átjött, hogy segítsen a készülődésben.
Nem igazán szoktam rászorulni mások noszogatására, biztatására, de most egy olyan találkozóra készülök, amit akár nevezhetünk vak randevúnak is. Ezt barátnőm, és az ő barátja hozta össze. Már amikor említették, rosszul voltam az egésztől, hiszen kinek van kedve találkozni egy teljesen ismeretlen emberrel, akinek csak a keresztnevét tudja?
- Basszus, könnyű mondanod – megyek vissza a szobámba, hogy befejezzem a sminkemet. – Fogalmam sincs, hogyan is vehettetek rá erre – ránézek a tükrön keresztül.
- Hát, kalandvágy? – pillant fel a magazinról, amelyet az ágyamon ülve lapozgat.
- Ha szarul sül el, akkor megbánod – fenyegetem meg.
- És, ha életed szerelme lesz?
- Akkor megköszönöm.
Felnevetünk, én pedig minden figyelmemet visszafordítom a sminkem befejezésére. Meglep, hogy a tusvonal elsőre sikerül, főleg, hogy most tényleg mindennek tökéletesnek kell lennie. Leteszem a szemhéjtusom, és a szempillaspirálomat veszem fel, mellyel át is megyek a pilláimon.
Amint elérem a megfelelő hatást, sietve a szekrényemhez megyek, és keresgélni kezdek.
- Azt sem tudom, hogy hova megyünk – nyögök fel fájdalmasan a ruháimat nézve.
- Mindent túlgondolsz – sóhajt fel barátnőm és mellém áll. – Úgy tudom, hogy vacsorázni visz.
- Remek, újra érezhetem rosszul magam, amiért meghív valaki egy teljes vacsorára. Utálom.
- Akkor ugorjátok át, menjetek hozzá, és dugjatok – rántja meg a vállát.
- Főleg akkor, ha nem is tartom majd helyesnek…
- Nos, el kell, hogy keserítselek, az én meglátásom szerint, kevés nála helyesebb pasi létezik a Földön.
- Ezzel nagyon megnyugtattál – sóhajtok fel. – Inkább segíts, hogy mit is vegyek fel.
Áttúrja a szekrényemet, én pedig türelmetlenül várom, hogy végre mutasson valamit, ami szerinte jó lesz az estére. Egy egyszerű fekete ruhát emel ki, ami még soha nem volt rajtam. Elveszem tőle, és fel is veszem. A tükör előtt állva minden oldalról megnézem, és el kell ismernem, hogy kár volt eddig a szekrény mélyén tartogatnom.
- Elalél majd tőled – lelkendezik a barátnőm.
- Remélem, hogy jó lesz, és nem bánom meg.
A telefonomra értesítés jön, így az órát is megpillantom, amely szerint már tíz perce lenn kellene lennem a ház előtt. Sietve veszem fel a cipőmet, majd fújok magamra még minimálisan a parfümömről, és már rohanok is, míg útközben a táskámat is felkapva. Barátnőm még utánam kiált, hogy sok szerencsét kívánjon, de már a lépcsőfordulóban vagyok, és sietve szedem a lépcsőfokokat, amíg le nem érek.
Ahogyan a meleg, nyári levegőre kiérek, körbe is pillantok. Egy fekete autó áll nem messze, melyből ki is száll egy személy. Lassú, határozott léptekkel közeledik, a hajába túr, ami félhosszú, és enyhén göndör.
Testét egy fekete nadrág és egy kék ing takarja, míg lábain fekete csizmát visel. Hosszú lábainak köszönhetőn hamar elém ér, és féloldalas mosolyra húzza a száját.
- Bizonyára te vagy Dorie – méri végig a testem. – Én, Harry vagyok. Harry Styles.
- Örülök – mosolygom rá, és magamban hálálkodom a közös barátainknak, hogy megszervezték ezt az estét nekünk.
- Akkor indulhatunk?
- Igen.
Elindulunk az autója felé, amelybe hamar be is szállunk. A bőrülésbe süppedek, és kényelmesen elhelyezkedem, míg Harry beindítja a járművet és kihajt a parkolóból. A rádiónak halk dallamai töltik be a teret csupán, amíg Harry meg nem töri a közöttünk lévő csendet.
- Hova szeretnél menni?
- Hát azt hittem, hogy már eltervezted – pillantok rá.
- Nem, igazából nem. Gondolom, ehetnénk valamit, de nem tudom, hogy milyen ízeket is kedvelsz. Szóval választhatsz – indokolja.
Már éppen válaszolnék, amikor egy telefon csörgése belém fojtja a szót. Várok, hogy felveszi-e, de nem, mindössze a piros lámpánál rám pillant.
- Nos, valami ötlet?
- Nem veszed fel? – kérdezem, amikor már másodszorra szólal meg a készülék.
- Ráér.
- Fontosnak tűnik – jegyzem meg, hiszen a hívó fél nagyon is kitartó.
Felsóhajt, aztán a zsebéből előhalássza a telefonját, az ujját elhúzza a kijelző ikonján, és a füléhez emeli.
- Most nem tudok menni – hangja halkabb sokkal. – Talán két-három óra múlva, ott leszek. Nyugi, bébi. Később – bontja a vonalat, és újra rám néz. – Sikerült dönteni?
- Komolyan előttem beszéltél meg egy menetet? – vonom kérdőre.
- Te ragaszkodtál ahhoz, hogy felvegyem – hárítja rám a dolgot.
- Sajnálom, eszembe sem jutott, hogy egy szexpartnered telefonál – vetem oda kissé flegmán.
- Be kell látnod, hogy a vacsora után téged is megdugtalak volna – befordul egy étterem parkolójába. – Aztán búcsút intettünk volna.
- Undorító vagy – szállok ki, amint megáll.
- Most hova mész? – kiált utánam, amikor én már a főút mellett igyekszem egy taxit leinteni.
- Nem tartalak fel – közlöm vele. – Már biztosan nedvesen vár a cicád.
Felnevet, és már hátat is fordítva nekem, visszaül az autójába, majd továbbhajt. Én leintek bosszúsan, kissé undorodva egy taxit, majd a lakásom címét adom meg, és hátradőlök, miközben a barátnőmnek egy üzenetben megköszönöm a nagyszerű randi partneremet. 

*

- Nem tudom, semmi kedvem kimozdulni – nézek barátnőmre.
Már lassan egy órája nyüstöl, hogy szedjem össze magam, és tartsak vele a tengerpartra, ahol ma nyárnyitó bulit tartanak az ismerőseink. Rengetegen lesznek, és minden szinte a már megszokottak szerint fog történni. Semmi hangulatom hozzá.
- Gondolni se merj arra, hogy hagyni foglak. Öltözz! – parancsol már szinte, és a kezemnél fogva felhúz a fotelből. – Te sem gondolod komolyan, hogy az év első komoly buliját átalszod, remélem.
- Kik lesznek ott? – kérdezem végül, ahogyan a szobámban, a szekrényemhez lépek, hogy pár nyári lenge ruhát kiválasszak, amely a tengerpartra tökéletes lesz.
- Rengeteg ember – feleli. – Nem tudom. Tudod jól, hogy megvan az alap vendéglista, aztán mindenki hív még embert, és kibaszott sokan lesznek végül. Felét nem fogjuk ismerni, de ne aggódj. Legalább hátha összeakadsz valami szex istennel.
- Oké, most fejezd be – nézek rá összeráncolt homlokkal. – Ez jó lesz, remélem, mert nem keresek mást.
Veszek ki egy szoknyát és egy lenge felsőt, amelyekbe bele is bújok, majd egy naturális sminket kezdek el felvinni az arcomra. Fogalmam sincs, hogy hány óra lesz, mire végzem, de már csak arra eszmélek, hogy a tengerpart homokja érinti, míg a talpam, míg a hallójárataim a hangos zenétől búgnak. A szandálomtól megszabadulok, és úgy sétálunk előre. Valóban rengeteg ember van jelen, akiknek a felét jó, ha ismerem.
A büfékhez megyünk barátnőmmel, aki a szemeivel a barátját keresi már. Kikérünk egy-egy italt, aztán visszafordulunk a tömeg felé, akik már felettébb jól érzik magukat.
- Nézd, ki jött el – barátnőm egy irányba biccent, én pedig követve a tekintetét, meg is látom a személyt.
Egy hónapja annak már, hogy vak randit szerveztek nekem és annak a srácnak, Harrynek. Borzasztó volt, sőt tíz perc autózás után ott is hagytam. Azóta nem igazán hallottam felőle, bár igazság szerint, nem is nagyon érdekelt a bunkó stílusával együtt.
Egy pohárral a kezében nézelődik, és lassan felénk fordul, majd ki is szúr lassan engem. Az arcára önelégült mosoly húzódik, én pedig csak elfordítom a fejemet. Arra sem méltatom, hogy tovább szenteljem meg a figyelmemmel.
- Nem érdekel – mormogom.
- Dögös, nem értelek komolyan. Mit ellenkezel mindig?
- Egy tapló? Megértem, hogy döglenek érte a lányok, de attól függetlenül, ha éppen egyet fűz, ne beszéljen le mással egy menetet – fintorodom el. – Nem részletezem újra.
- Én pedig nem szeretném újra hallani – nevet fel. – De talán lehet még is megérne pá órácskát.
- Micsoda? Nem! Oké, hogy nem ragaszkodom én sem egy kapcsolathoz, de ez akkor is leírta magát nálam – iszok bele az italomban.
- Lazulj, kérlek. Mindjárt visszajövök.
Mivel senki ismerőst nem látok a közelben, az a marhát pedig el akarom kerülni, így inkább italommal kettesben sétálni indulok. Elhagyom a tömeget, és már a zene is messzebbről szól, sokkal halkabban. A tenger hullámai megérintik a lábamat, amelyek még az éjszakai melegben is remekül esnek. A szél is enyhén fújni kezd, a szőke tincseimet ezáltal mozgásra is bírják. Az italom elfogy, így egy kihelyezett szemetesbe hajítom a poharamat, és anélkül sétálok tovább.
- Elhagyod a bulit, csak, hogy magadban sétálgass?
Mély hangja már túlságosan is ismerős, így meg sem kell fordulnom, hogy tudjam, kihez is tartozik.
- Téged lehetetlenség elkerülni?
- Elkerülni próbáltál? – lép mellém. – Mivel érdemeltem ki?
- Pontosan tudod.
- Nem tűnsz olyan lánynak, aki megveti a szexet – mormolja. – Főleg nem olyannak, aki a kapcsolat nélküli szexet vetné meg.
- Harry, nem ismersz, úgyhogy felesleges itt törnöd magad.
- És, ha azt akarom, hogy megismerj?
Ránézek: - Én nem akarom, hogy megismerj.
- Ma nagyon elutasító vagy – mutat rá.
- Csak van méltóságom.
Váratlanul ragadja meg a kezem, és egy nyugágy felé vezet. Már csak a sötétben vagyunk, az emberek távol vannak tőlünk, és mindössze a tenger morajlása, amely a szavainkkal egyveleget alkot.
Leül, és maga elé húz.
- Néha jó azt feladni – simít végig a combomon.
- Nem adod fel?
- Nem szokásom – vigyorog rám. – És megéri teperni nálad, úgy vélem.
- Ma estére nincs semmi telefonhívás, rohamos menet vagy bármi egyéb? – kérdezem, amikor az arca már sokkal közelebb van hozzám.
- Csak te és én – suttogja, és a szája már a számon van.
Megmarkolja a belsőcombom, a nyelve utat tör magának, és az enyéméhez simul, és forrón csókol. Szandálom, az ő csizmái mellé esnek, engem pedig felhúz egészen az öléig, míg teljesen szemben nem ülök vele. Az összefogott haja miatt, csupán a tarkójára vezetem a kezemet, és így tartom szorosan közel magamhoz, a több reményében.
Kezei a szoknyám alá csúsznak, és a fenekemen simít végig, majd finoman bele is markol, én pedig ösztönösen mozdítom meg az ölem, és simulok az övének. Felnyög, és a bugyimat félretolva az ujjait belém mártja. Elszakadok a puha ajkaktól, és a homlokának támasztom az enyémét. Tekintetünk találkozik, és az arcáról szívem szerint az önelégült vigyorát letörölném, de a köd ellepi az agyam és már csak arra tudok koncentrálni, ahogyan az ujjai siklanak nedves bensőmben.
- Már sok meneten túl lehetnénk, ha múltkor hagytad volna magad – mormolja az számba, és az alsó ajkamat fogaival kissé meghúzza.
- Először bizonyíts – vigyorodom el én is.
Hüvelykujjával végigsimít rajtam, aztán kisebb csókot csen, és másik kezével közénk nyúl. Segítsek neki, így a farka pillanatok alatt szabadul ki nadrágjának fogságából. Ujjaimat köré fonom, és apró csuklómozdulatokat teszek. Fejét az ágy támlájának veti, aztán kihúzza belőlem az ujjait, így már csak a sajgó üresség marad. Enyhe rózsaszín ajkaihoz emeli a két ujját, és a szájába veszi. Jólesően hümmög.
- Meg kell kóstolnom majd illően is, de most csak egy gyors menetre futja.
Leránt magához, a zsebéből elővesz egy kondomot, és felhúzza a heves csókunk közben. Szoknyámat a derekamig gyűri, és már belém is csúszik. Élesen szívom be a levegőt, ahogyan teljesen magamba fogadom, és mozgásra késztetem a csípőmet. Végig a fenekemet simogatja, míg az ajkai a nyakam ívét járják be.
Kezeim a félig kigombolt inge alá csúsznak, és a gombok feladják a harcot ellenem, így minden akadály nélkül tudok végigsimítani a mellkasán. A szánk újra egymásra talál, és egy finom csókban invitál, míg én egyre hevesebb mozdulatokkal fokozom a vágyunkat.
Csípőjét felfelé billenti, minek köszönhetően a neve nyögésként hagyja el a számat, a copfba fogott haját kiengedem, és az ujjaimmal széttúrom. Egyre jobban nő a bennem lévő feszültség, és amikor még egyszer megmozdítja az ágyékát, el is éri nálam a beteljesülést. Érzem, hogy ő is megremeg, a combjai megfeszülnek, a fejét hátraveti, és szorosan magához vonva esik szét alattam. Annyira védtelen, és kiszolgáltatott, mégis oly csodás látvány.
A mellkasára hanyatlom, és a levegőt kapkodom, míg ő a hátamat cirógatja.
- Megérte félredobni a méltóságod? – suttogja a fülembe a kérdést, míg én bólintok egyet. Homlokon csókol, és tovább simogatja a hátam, míg a másik kezével a derekamat öleli ragaszkodóan. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon, nagyon jó! ♥
    Imádom, amiket írsz. Legyen az dráma, vagy erotikus. Mindegyik olyaaaaaan jóóó! (És nem, nem túlzok!) :D
    Imádom az írásaidat! Tőled még egy mondatot is szívesen olvasnék.

    VálaszTörlés
  2. uhh annyira szeretem mas blogjaidban is amikor iylen erotikusabb reszeket irsz nagyon igenyesen irod meg ezeket a reszeket mint mindegyiket persze de nem mindenki tudja az erotikus reszeket leirni de te mindig elkapraztatsz :* <3

    VálaszTörlés