2016. január 9., szombat

Ami jó, az jó

A tavasz beköszöntével merészkedtek ki az emberek a szabadba hosszadalmasabb időre. Ez velem is így volt. Ahogyan a napsütés melege érezhetővé vált, és már csak egy lengébb pulcsi is elég volt, többször hagytam el az otthonom.
A mai éjszaka is egy ilyennek ígérkezik. A helyi parkban, nem messze az otthonomtól egy versenyt rendeznek. Ez nem egy szabályos, megszokott versenynek nevezhető, inkább mondanám illegálisnak. Emiatt is ragadta meg az érdeklődésemet már az első pillanattól kezdve. Hozzánk is kuszán ért el a hír, de szerencsére engem is értesítettek a szervezők. Barátnőimmel megbeszéltük, hogy kisétálunk, és megnézzük, hiszen úgy sem volt semmi más tervünk.
A natúr sminkem már kész, ahogyan a szőke tincseim is egyenesen omlanak a vállaimra. Farmert, pulóvert és a fekete vans cipőmet veszem fel, és még egy full cap-el megspékelem az egészet. Telefonomat és a cigimet a zsebeimbe csúsztatom, majd hátat fordítok a szobámnak, a már csendes lakásnak, és indulok is lefelé, ahol már rám várnak.
Először csend fogad, és ekkor el is bizonytalanodom, ám a kerítés túloldalán az üzenetben érkezett meghívónkat kéri egy srác. Amint megnézi, kinyitja a kaput, és beenged a már korom sötét parkban, ahol csak a Hold gyér fénye biztosít némi fényt. A hangzavar felhívja magára a figyelmem, amikor beljebb lépünk a fák sűrűjében. Mivel semmi másra nem tudunk hagyatkozni, így a hangzavart követve indulunk el a lebetonozott úton. Ahogyan beljebb érünk, a zenének hangja is felhívja magára a figyelmet, pár perc séta után viszont már reflektorok fénye is biztosít arról bennünket, hogy megérkeztünk a verseny helyszínére.
Zenének kemény üteme van, melyet a közönség élvez is. Nem kevesen jöttek el, ami várható volt, hiszen a város két gördeszkás bandája méri össze a tudását, erejét. A nézők kellő őrültséggel kiabálnak, és kántálják a kedvencük nevét. Én nem igazán ismerek senkit közülük, de ennek ellenére is kíváncsian várom az első fordulót. Ez messze van a nagyszabású versenyektől, mindössze a helyi menő gyerekek szórakoznak, de az estémbe belefér, ahogyan a sör is, amelyet egy lakókocsiból árusítanak.
Már most vannak kisebb szóváltások a pálya túloldalán lévő versenyzők között, és úgy érezem, hogy az egész kezd hasonlítani, a ki pisil messzebb dologhoz. Vicces, és kissé talán szánalmas is, hogy huszonéves fiúk ilyenekkel foglalkoznak.
Arrább sétálunk, a lakóautó felé, ahol gyorskaját és sört, üdítő társaságában árusítanak. Mi a lányokkal egy-egy pohár sörre teszünk szert, aztán amint rendezzük a számlát, vissza is térünk a pályához, ahol már most forr a levegő.
Leülünk a zöld fűre, az egyik lámpa alá kényelmesnek nem nevezhető módon, és én ki is használva az alkalmat rá is gyújtok.
- Azt hittem, hogy nem értek ide – egy hang a hátunk mögül szólal meg.
Hátrakapom a fejem, és az arcomra széles mosoly ül, amikor Liamet pillantom meg. Leguggol, és egy-egy puszival üdvözöl is bennünket.
- Ki nem hagytuk volna – feleli a barátnőm.
- Mekkora a tét? Persze az egónövelésen kívül – nézek fel rá.
- Elég nagy, mármint a pénz nyeremény. Szóval nem lesz egy könnyű verseny, és ha engem kérdeztek, tiszta sem.
- Legalább nem fogunk unatkozni – jegyzem meg, mire Liam a söröspoharainkat egyetértően összekoccintja. 
- Attól nem kell tartani.
A srácok, akik velünk szemben állnák, már kezükben a gördeszkájukkal, nagy eszmecserét folytatnak, és néha felénk is pillantanak. Eleinte furcsállom, bár pár ember ismer bennünket, még is meglep, amikor egy ismeretlen hevesen felém mutogat kaján vigyorral az arcán. Először a hátam mögé pillantok, Liamre, aki szintén az előttünk zajló jelenetet figyeli.
- Csak szerintem, vagy ezek tényleg rólunk pofáznak? – kérdezi barátnőm, és meghúzza a poharát.
- Azok ott erre mutogatnak – értek egyet, és kifújom a füstöt. – Kik azok?
- Louis Tomlinson a neve – informál Liam. – Azt mondják, hogy érti a dolgát.
- Ismered?
- Csak látásból – feleli, és beleiszik a sörébe.
- Dorie, ez nekem eléggé különös – motyogja mellőlem barátnőm.
- Valószínű, hogy a srácok téged ajánlottak a pénz mellett fel – veti oda Liam olyan közömbös hangon, mintha csak egy bevásárló lista egyik tételéről beszélne.
- Mi van? – kerekednek el a szemeim. – Ezt magyarázd meg!
- Tomlinson téged akar. Nagyon biztos magában, és ragaszkodik ahhoz, hogy te legyél a nyeremény. Leszarja a pénzt, és csak is téged akar, Dorie.
- Nem vagyok egy kibaszott trófea!
- Semmit sem tehetek.
- Liam, ne baszakodj velem. Ha tudom, hogy emiatt hívtok ki, inkább otthon maradok.
- Nyugi, minden rendben lesz. A srácok nem fogják hagyni, hogy nyerjenek, így a verseny után, na és persze a piálás után mehetsz haza aludni – vigyorog rám, miközben próbál nyugtatni, a legkisebb sikerrel. – Amúgy nem tudom, hogy minek is aggódsz. Ha te valamit nem akarsz, akkor meg is szakadhat a másik, te úgy is az ellentettjét teszed. Szóval, idd a söröd, szívd a cigid, és nézd a műsort.
Felhajtom a maradék söröm, és újra előre pillantok. A srácok végül kezet ráznak, és már a pálya két oldalára is mennek. Egy srác az erősítő segítségével először üdvözli azokat, akik eljöttek megnézni a két csapat versenyét. Elmondja, hogy mekkora összes is forog kockán a csapatok között, és, hogy hány fordulója lesz a versenynek. A pénznyeremény hallatán elkerekedik a szemem. Gondoltam, hogy nem kevés, de ilyen sokra nem igazán számítottam.
Szemeim elé egy teli pohár sör kerül. A vállam fölött Liamre pillantok, aki kissé megmozdítja felém a poharat. Elveszem tőle, miközben megköszönöm, és visszafordulok a pálya irányába, amely tetején már az első versenyző áll. Felismerem, ő Niall, Liam haverja.
A szöszi az egyik lábát a deszka elejére teszi, majd a testsúlyát is ráhelyezi és legördül, a pálya másik felére lemegy, aztán vissza. Párszor megismétli, aztán trükköket is elkezd csinálni, amiknek köszönhetően tapsolni kezdenek az emberek.
A pályán folyamatosan váltják egymást a versenyzők, vannak, akik kiesnek, és félreállva figyelik tovább a jeleneteket. A barátnőimmel elfogyasztunk pár sört, én elszívok pár cigit, és egyre jobban feszengeni kezdek. A tekintetem többször is összeakad Tomlinsonéval, aki csak önelégülten, hasonlóan dohányozva ül a pálya mellett a sleppjével, akik szinte körülrajongják, míg ő néha bólint, annak ellenére is, hogy a figyelmét nekem szenteli.
- Az övé leszel éjszakára – lök oldalba finoman barátnőm.
- Ne képzelődj.
- A tekintetével megdug szinte – nevet fel.
- Ne igyál többet, már most hülyeségeket beszélsz – nyomom el a csikket, és visszafordítom a tekintetem a pályára.
Már csak ketten vannak versenyben. Niall és Louis, és most Tomlinson van soron. Elnyomja a cigarettáját, és felsétál az emelvény tetejére. Még innen is látszik, hogy mennyire magabiztos. Szinte már hányingert keltően pökhendi. A deszkát leteszi a lábai elé, és már fel is állva rá, neki is kezd a fordulónak. Nem szórakozik, nem gondolkodik semmin, csak egyszerűen lesiklik, a másik oldalon fel, és így folytatja, miközben pár trükköt is belecsempész.
Érti a dolgát, ezt már a legelején is bebizonyította. Olyan biztosan áll a deszkán, és olyan könnyedén csinálja meg a mozdulatokat, hogy még én is ámulattal figyelem a mozdulatsorait. Teljesen lenyűgöz, elkápráztat.
Felér a tetejére, és újra elindul lefelé, amikor szirénák hangja töri meg az emberek drukkját. Mindenki meghökken. A zene elhallgat, mi pedig felállunk és körbenézünk. Lassan fények tűnnek fel a sötétből, az én csuklómat pedig elkapja valaki a tömegben. Már minden rohamos tempóban igyekszik mihamarabb, minél messzebb kerülni, és én is így teszek, nem is foglalkozva azzal, hogy ki is fogja a kezemet.
Már teljesen a sötétségbe olvadunk, amikor hátrapillantok a vállaim fölött, és kissé megkönnyebbülök, hogy senki sem követ, a fények pedig távol vannak tőlünk. Visszafordítom a fejemet, éppen időben, amikor az előttem álló személy megáll. Tekintetünk találkozik, és döbbenten nézem, ahogyan még mindig széled vigyorral az arcán pillant rám.
- Mássz – biccent a fejével, és a kezét tartja segítségképpen.
- Tessék?
- Nem tudunk máshol kimenni, hacsak át nem mászunk a kapun – mutat rá a dologra.
Leállnék vele, hogy egy kisebb szóváltásba keveredjünk, de belátom, hogy tényleg más kiút nincs a park sötétjéből. Bólintok, és elkezdek a vaskapun felmászni.
- Ne bámuld a seggem – vetem oda, anélkül, hogy lepillantanék rá.
- Ami jó, az jó – jelenti ki. Nem kell odanéznem, hogy tudjam, kaján vigyor van az arcán.
Átmászom a kapu másik felére, a talpaim már az utca betonját érik. Elengedem, és kissé eltávolodom, míg megvárom, amíg átmászik Tomlinson is. Már mind a ketten az utcai lámpák fényében állunk, amelynek köszönhetően csodás kék szemekbe meredhetek.
- Mondanám, hogy örülök a találkozásnak, de őszinte ember vagyok – szólalok meg, és már hátat is fordítok.
Lábaimat gyors tempóra késztetem, és indulok lefelé az utcán, ám pillanatok leforgása alatt torpanok meg, amikor a rendőrautók hangja, és fénye is felhívja magára a figyelmemet. Bassza meg…
- Dorie, gyere.
Hátranézek Louisra, aki a nevemet ismételgeti, és, hogy igyekezzem. Nincs más lehetőségem, így futni kezdek vele, egyenesen az utca végére, be egy sötét sikátorba a családi házak ölelésében. Megragadja a kezem, és baloldalra, egy másik mellékutcába ránt be, de még itt sem állunk meg. A szirénák hangja nincs túlságosan messze.
Hamar egy társasház folyosóján találom magam. Villanyt nem oltva osonunk fel a lépcsőkön egészen a negyedik emeletig, ahol Louis a zsebében kutakodni kezd, és amint a kulcs csörgését meghallom, a zár kinyílik, mi pedig belépünk a lakásba.
Az előszobában feloltódik a villany, én pedig Louis példáját követve lerúgom a cipőimet.
- Kérsz valamit? – kérdezi már a konyhában a hűtőben elmerülve, aztán mielőtt válaszolhatnék, két üvegsört vesz magához, és fel is bontja azokat.
Az egyiket átnyújtja, melyet meg is köszönök, és meghúzok. Jól esik a hűs ital, amelyet érzek végigfolyni a torkomban. Újabbat kortyolok belőle, miközben kisétálunk a balkonra.
- Hogy tetszett a verseny? – kérdezi, ahogyan előre dől a korlátra, és letekint a parkra, amelyben még látszanak a fények.
- Aminek vége sem lett? – sandítok rá.
- Mindenki tudja, hogy lealáztam volna azt az ír gyereket – néz rám.
- Annak az ír gyereknek neve is van, Niall, aki nem mellesleg egy jó barátom – vetem oda.
- Elnézést. Nem állt a szándékomban a lelkedbe tiporni – mondja vigyorogva. Egyértelmű, hogy nem gondolja komolyan, és csak engem próbál cukkolni. – Szóval, milyen voltam?
- Számít a véleményem?
- Igen, számít – bólint rá, és meghúzza az üveget.
- Nem ismersz, szóval jelentéktelen bármit is mondok – nézek rá komolyan. – Azért pedig semmi dicsérőt nem fogok mondani, hogy csak növeljem az önbizalmadat. Köszönöm, hogy a rendőrök elől segítettél elmenekülni. Megúsztam egy éjszakázást a sitten.
- Oh, igen. Tartozol nekem – jön közelebb.
- Semmivel sem tartozom – nevetek fel harsányan. – Nem kértelek meg semmire. A te döntésed volt. Te fogtad meg a kezem, és nem pedig fordítva, Tomlinson! – emelem meg minimálisan a hangom.
Utálom az öntelt embereket, nem kétség.
- A legjobb döntés volt, amit eddig hoztam – mormogja, és magához rántva hevesen megcsókol.
Megpróbálom eltaszítani magamtól, minek következtében az üvegek a földön kötnek ki darabokban. A csattanás hallatán elszakad tőlem, az én kezem pedig az arca felé közeledik, de még időben elkapja.
Egymás szemeibe meredünk. Mind a ketten makacsok vagyunk, nem kétség. Újra hevesen magához ránt, és a szája már a számon van. Hevesen csókol, az ajkainak hűs, és kissé kesernyés íze van, az alkoholos italnak köszönhetően. A sapkámat leveri a fejemről, és már beljebb is lépkedünk a lakásába. Elszakadva tőlem ragadja meg a kezemet, már túlságosan is ismerősen, s úgy húz maga után a sötét lakásban. Egy hálószobában kötünk ki, ahol ismételten az ajkaimnak esik, és hevesen csókolni kezd, szinte teljesen elfeledtetve velem, hogyan is ismerkedtünk meg.
Keze a pulóverem alá csúszik, és libabőrös leszek érintése nyomán, a hideg kezének köszönhetően. Végigsimítva az oldalamon emeli fel az anyagot, elszakad a számtól, és áthúzza a fejemen a fekete anyagot. Ezután magát szabadítja meg az adidas pulóverétől, és dönt végig az ágyon, amely bevetetlen. Az összegyűrt takaró nyom, mert csak félig fekszem rajta. Mocorogni kezdem, mire felmordul, és a fogai a nyakam bőrét érintik meg.
- Ne ellenkezz – nyöszörgi, és puszit ad oda, ahol pillanatokkal ezelőtt a fogi érintettek meg.
- Kényelmetlen… – mondom neki, mire kissé felemelkedik rólam, de még mindig nem egészen érti, így én csak kirántom a takaró anyagát magam alól, és visszarántom magamhoz.
Fogaival finoman meghúzza az alsó ajkamat, az ölét az enyémé ellen nyomja, a keze pedig rámarkol a mellemre, amelyet már nehezen tart kordában a melltartóm. Megemel minimálisan, és a fehérnemű már le is kerül rólam. Ajkai veszik birtokba a mellemet. Mellkasomat elemelem az ágytól, ívbe hajlik a hátam, és még közelebb férkőzöm az izgalmat nyújtó ajkakhoz, és nyelvhez.
Mormog valamit, de nem tudom értelmezni, mert már lejjebb halad a hasamra, a csípőmre, ahol fogaival is kissé megkarcolja a fehér bőrömet, miközben a nadrágom sliccét bontja ki.
- Segíts – motyogja a hasamba, és felnéz rám, így a tekintetünk találkozik.
Csípőmet elemelem az ágytól, így már könnyedén húzza le rólam a farmer nehéz anyagát, és hajítja el messze tőlünk. Ezt követően ajkai felfelé kezdenek el csókolni, a combom belső felét hinti be forró csókjaival, nedves nyelvével, aztán az ágyékom fölé hajol és a bugyit is eltávolítja rólam. Az erkély felől beáramló hűs levegő megérint, melynek nyomán meg is borzongom. A csípőm vonaglani kezd, mikor Louis fölém hajol, és megmártja bennem a nyelvét. Combjaimat a kezével tárja széjjelebb, és úgy ostromol tovább a kemény nyelvcsapásaival. Megcsókolja az alhasamat, míg az ujjaival végigsimít nedves ölemen, és belém csúsztatja azokat.
- Louis… – neve szökik ki az ajkaim közül.
- Mondjad, bébi – mormolja mély hangján az ölembe.
Oldalra vetem a fejem, ahogyan még jobban szinkronban kezd el mozogni a nyelve az ujjaival. Hajába túrok, és meghúzom, mire jólesően felmordul, aztán gyorsabb mozdulatokra készteti a nyelvét, a csípőm megvonaglik nyalintásai alatt, én pedig az orgazmusomba zuhanok.
Addig ostromol a nyelvének mozgásával, míg a légzésem vissza nem áll a közeli normális állapotához. Elválik tőlem, felcsókolja magát a testemen, és kinyúlva mellettem, egy fiókot húz ki.
Kiveszem az óvszert a kezéből, és a hátára fordítom. Ő már megszabadult a ruháitól, így már csak ágaskodó farkának látványa vár, amikor lepillantok. Nagyot nyelek, ajkaimat megnedvesítem, és a lábai közé helyezkedve már a számba is csúsztatom. Szemeimmel őt figyelem, ahogyan felszisszen a számnak, és a nyelvemnek köszönhetően. Már a torkomat érinti meg, ám nem hagyom abba. Keményen szopom, míg egyik kezemmel is izgatom. Időközben a szemhéjaim lecsukódnak, és ezt csak akkor veszem észre, amikor lenyúlva a hajamat egyik oldalról, a másikra söpri. Újra találkozik a tekintetünk. Látom, ahogyan elsötétedett szemekkel figyeli, ahogyan a számban csúszkál.
Megérinti a számat, hirtelen felhúz magához, és újból a hátamon találom magamat. Türelmetlenül szakítja fel a kondom csomagolását, és görgeti fel magára. Nedves, kissé lüktető ölem már epedezve várja őt, ő pedig meg is adja nekem. Kérdés nélkül csúszik belém, aztán fejem mellett megtámaszkodik, és a szemeimbe nézve kezd el mozogni. Lábaimat a dereka köré kulcsolom, ujjaim a hátába mélyednek, és végig is csúsznak kissé belemélyedve az enyhén verejtékes bőrébe.
- Azt a mocskos…
Lihegi, és a nyakamba temeti az arcát, míg a csípője erőteljesen mozog. Ölünk találkozik, és a neve többször is kiszökik az ajkaim közül. Érzem, ahogyan a nyakamnál kapkodja a levegőt.
Újra felemelkedik, a szája a számon, az ujjai az ujjaimmal, a pénisze bennem, és a szenvedély közöttünk. Már közel vagyok, és ahogyan megvonaglik, és újra elválik tőlem, hamar rájövök, neki sem kell sok. Homlokát az enyémének dönti, de a kezeimet továbbra is fogságban tartva éri el mind a kettőnknél a beteljesülést.
Hátam már másodszorra hajol ívbe neki az euforikus érzésnek köszönhetően. Megszorítjuk finoman egymás kezét, aztán a mozgása lassul, és egy kis puszit adva nekem vissza is húzódik. Puhán csókol meg, aztán feláll, és elvonul.
A hasamra fordulok, és kényelmesen elhelyezkedve várok rá. Pár pillanat alatt fekszik vissza mellém, és simít végig a hátamon. Homlokon csókol, és a fenekemet megmarkolva elvigyorodik.
- Ami jó, az jó.

Csoport: Alexa S.

1 megjegyzés: