2015. december 5., szombat

Tradicionális vágyak I.

Harry Styles szemszöge

Karácsonyi dallamok töltik be a kocsim terét, miközben a forgalomban állok, egy dugó közepén. Felsóhajtok, és kényelmesen elhelyezkedem, hiszen mi mást is tehetnék? Ujjaimmal a kormányon dobolok, és a mindenki által ismert, szinte már unalmas dallamokat dúdolom. Félre ne értsetek! Imádom a karácsonyt, főleg, mert a családot összehozza, és az év közben elmaradt időt próbáljuk bepótolni. Ám a karácsonyi, milliószor feldolgozott dalok, már idegesítően hatnak rám, főleg, mivel már két hónappal az ünnep előtt mindenhol azok szólnak.
A hó szállingózik, de egyáltalán nem látszik a földön, vagy éppen az égősorokkal borított épületeken, fákon. Hideg van, de Londonban ez épp elég a karácsonyi hangulathoz. Emberek szaladnak az utcán csomagokkal a kezeik között. Az utolsó pillanatra besűrített nagybevásárló vagyok én magam is, ahogy sokan mások is.
Oldalra pillantok, és a mellettem álló autóban azonnal észre is veszek két kislányt, akik izgatottan integetnek nekem. Mosolyogva visszaintegetek nekik, és még egy puszival is megkoronázom az egészet. A rajongói pillanatomból a duda hangja ránt vissza a valóságba, mire fel is kapom a fejemet. A lámpa már zöldre váltott, így indulok is tovább.
Alig várom már, hogy hazaérjek, és nekiálljak az esti menünek. Igen, jól értelmezitek. Kivételesen nem Holmes Chapelbe megyek, hogy a családommal legyek, hanem ők jönnek Londonba hozzám. Ezzel együtt jár az is, hogy a vacsorát nekem kell elkészítenem, vagy rendelnem, de mivel férfi létemre finom dolgokat tudok készíteni, így szívesen sürgök-forgok a konyhám falai között, hogy szeretteimnek örömet szerezzek. Már minden hozzávalót beszereztem, és már csak egészségesnek nem nevezhető izgatottsággal várom, hogy neki is kezdjek megvalósítani a terveimet.
A házamat már a bejárónőm kitakarította, illetve a díszítésbe is segédkezett, amellyel eléggé meg is küzdöttem, hiszen, mint az említettem már, nem igazán karácsonyoztam eddig a házamban, így díszeim sem voltak. Most azonban több dobozzal fehér gömböket, égősorokat és különböző dolgokat vásároltam. És természetesen egy igazi hatalmas fát is beszereztem, amely már feldíszítve a nappalimban áll. Alatta a már becsomagolt ajándékok vannak, amelyeknél hasonlóan a bejárónőm segítségét kértem.
A családom, azaz Anya, Gemma és Robin csak este érkeznek, így még bőven van időm elkészíteni minden finomságot, amelyek már tradicionális ételek nálunk. Hiszen ahány család, annyi szokás.
Ez azt is mutatja, hogy általánosságban az angol családok pub-okba mennek 24.-e éjjelén, ahol is mindenféle angol ételt fogyasztanak, ami nem a hagyományos karácsonyi menü része. Ilyenkor sokan a szokásosnak nevezhető fish and chipset, steak and chipset, csirkét és jacket potatoet fogyasztanak legtöbben, barnamártással, zöldborsó pürével és húsos pitével. Mellé még bort vagy pedig csapolt sört isznak. A karácsonyi menü 25.-én kerül az asztalra, ez azt is jelenti, hogy az ajándékosztás is másnapra kerül a mi országunkban.
Másnap a délelőtti órákban jön el az ajándékbontás ideje, amely után következnek a karácsonyi ételek, amellyel kapcsolatban az elvárások hatalmasak - emiatt is izgulok igazán, hogy elvállaltam. A főfogás tökéletesen elkészített töltött sült pulykából, sütőben sült burgonyából, répából és kelbimbóból áll. Ehhez még egy fasírozott szerűség készül, és barnamártás, amelyet a pulyka után maradt szaftból készítenek az emberek. A barnamártáson kívül még vörös áfonyaszósz szokott az asztalra kerülni a pulyka mellé. Ezután következik a koccintás, majd a Christmas cracker*.
Ezt követően a desszert van porondon. Három fajta édesség kerülhet asztalra ilyenkor. Az első, a karácsonyi puding, amely valójában torta formájú, és gyümölcsök mellett brandy-vel vagy rummal van töltve. A második a trifle*, a harmadik féle finomság pedig a mince-pie*. Ám itt még nincs vége az ételsorozatnak. A sajttál következik, amely különböző sajtokból, datolyából, sajtos kekszből, dióból és fügéből áll.
A harmadik napon, sült bárány, egybe sonka kerül a család elé, mentapürével.
Nos, e csodás menüsört végiggondolva, felsóhajtok és befordulok az utcában, ahol is a házam található. Nagyjából a közepéig megyek, míg a ház elé nem érek. A kapu kinyílik, én pedig behajtok az udvarba, ahol a bejárathoz legközelebb állok meg.
Mi most a pubos részt kihagyjuk, és előre kerülnek az angol karácsonyi ételek, amelyeket most jobban végiggondolva, fogalmam sincs, miért is vállaltam be.
A csomagtartóból kiveszek minden szatyrot, és besietek a meleg házamba. Egyből a konyhában pakolok le, ahol is a terveim szerint tökéletes ünnepi vacsora fog elkészülni.
Visszamegyek az előtérbe, és megszabadulok a kék szövetkabátomtól, s csizmámtól, majd a zokniimtól is. Hajamat összefogom, az ingem ujjait pedig a konyhába visszafelé sétálva feltűröm.
Első lépésként mindent kipakolok a pultra, s közben ismételten átgondolom a főzés menetét. Az órára pillantok, amely még csak a délelőtt tizenegy órát üti. Soknak tűnik az időm, de úgy érzem, hogy még kevés is lesz. Nem vagy normális Harry – jegyzem meg magamban.
Legelőször a kezeimet mosom meg, és utána lépek a hűtőhöz, ahonnan is a már tegnap éjjel kikevert tölteléket, és az előre megtisztított, kissé már beízesített pulykát veszem magamhoz. Amint a pulton vannak a dolgok, a sütőt kapcsolom be, aztán a pulykával kezdek el foglalkozni, hiszen annak sok idő kell.
Néha észreveszem, hogy a nagy koncentráció közepette nyelvemet kinyújtom, de a figyelmem tényleg a pulykát szenteli most meg. Nem szúrhatom el! A töltelék betöltése után, minimális zsiradékot és vizet teszek alá, majd a sütő melegébe csúsztatom, és magára hagyom, hogy a következő dolgoknak álljak neki.
A lakásban a rádió halkan szól, amellyel kapcsolatban egyáltalán nem lepődöm meg. Karácsonyi dalok követik egymást, s néha már dalok is felcsendülnek. Mindegyiket dúdolom, amelynek szövegét kicsit is ismerem, ám amikor a mi dalaink szólalnak fel, sokkal jobban bele élem magam, talán kissé már el is ragadtatom magam. Nevetve megrázom a fejem, és tudatom magammal, hogy a bolondozás ideje nem most van.
Telefonom hangja megzavar a nagy koncentrációban. A kijelzőre pillantva Louis nevét látom meg, mire fel is veszem, s kihangosítom a készüléket.
- Na, hogy áll a vacsora? – jókedvűen kérdezi.
Lou jelenleg Doncasterben van a családjával, ahol is nem csak a karácsonyt, de a szülinapját is ünnepli. Már kora reggel felköszöntöttem, bár nem igazán lelkesedett a dologért, ugyanis felébresztettem.
- Pulyka a sütőben, a krumpli a másikban és a zöldségek is már készülnek – hadarom, miközben az áfonyaszószt próbálom a legjobb tudásom szerint elkészíteni.
- Mindent megadnék, hogy lássalak nyomás alatt főzni – nevet fel.
- Kösz, Lou, igazán kedves vagy.
- Ugyan, semmiség. Viszont tényleg kíváncsi vagyok, mit fogsz elszúrni.
- Remélem, hogy semmit – mormogom.
- Gemma kicsinálna – mutat rá a dologra. – Tuti, hogy minden karácsonykor frenetikus történet lenne.
- Lou.. Nem igazán segítesz ezekkel a megállapításaiddal – rakom félre a szószt, amely elkészült, s véleményem szerint nagyon is ízletes lett. – Mi van a húgaiddal? Nem foglalnak le?
- Próbálkoznak, de most kilógtam a házból. Anya is készíti a kajákat, a lányok meg segítenek. Bár szerintem inkább hátráltatják – újabb jókedvű kacaj csapja meg a fülemet.
- Ahelyett, hogy a szádat jártatod, te is segíthetnél.
- Hé, a szülinapos vagyok! – kéri ki magának.
- Ez bejött, amikor nyolc éves voltál – mondom, és a zöldségeket leellenőrzöm.
- Ó, fogd be – kiált fel. – Inkább mondd, mi lesz a veszted?
- A desszert – nyögök fel fájdalmasan. – Miért nem beszéltél le erről?
- Mert bizonyítani akartál – hallom, ahogyan kifújja a füstöt.
- Attól még próbálkozhattál volna keményebben – állok neki fasírt elkészítésének.
- Bocs, de másnál szoktam keményebben próbálkozni – újra tréfás hangulatban nyilvánul meg. – Amúgy, ha már a desszert. Miért nem rendeled meg a hagyományos dolgokat onnan, ahol az a szőke cica dolgozik?
Elgondolkozom. Nem azon, hogy miről is beszél, hiszen pontosan tudom, hogy a kedvenc éttermemről és az ott dolgozó lányról beszél, Dorieról.
- Rhodes24, amire gondolsz.
- Érdekes egy lánynév – nevet fel. – Mindjárt megyek – kiáltja el magát, és tudom, hogy ez nem nekem szól. – Szóval, igen onnan. Esetleg még a tálalásban is segíthet, biztosan remek kézügyessége van.
- Lou – nyögök fel. – Komolyan ilyenekről beszélsz, amikor az anyámnak, a mostohaapámnak és a nővéremnek készítek karácsonyi vacsorát?
- Könnyítene rajtad – újra nevet saját poénján. – Hidd el, jó egy segítő kéz.
- Te már csak tudod.
- Szakértője vagyok a dolognak – magabiztosan mondja.
- Hát persze, haver – nevetek én is. – Megfontolom a dolgot.
- Jól van. Sok sikert, majd üzenj, hogy hogyan is sikerült – kezd el búcsúzkodni. – Mármint nem Dorie és a segítő kezeire értem, hanem a kajádra.
- Oké, Lou, menj inkább és segíts a családodnak – vidáman mondom.
Elköszönünk nevetve egymástól, és bontja is a vonalat. Mint két kamasz, akik nem bírnak magukkal. Viszont valóban jó ötletet adott, be kell látnom. Már két óra van, és még a főétel befejezése is hátra van. A sajttállal boldogulok, ám a sütemények valóban a kihívás kategóriába tartoznak, még sem egy férfias feladat. Legalábbis nem az én világom, az tuti. Pár másodpercre megszólal a lelkiismeretem, hogy még sem házilag készítem, s nem az én kezem munkája, de az étterem fantasztikus minőségű ételeket készít, semmi kivetnivalót nem hagy maga után.
Elhessegetem a lelkiismeretem, és a névjegyzékből kikeresve a számot már tárcsázom is. Pár csengés után a vonal túl végén megszólal a hang, amelyet már oly régóta ismerek.
- Szia, Harry vagyok – köszönök vissza.
- Ó, szia Harry – motyogja kimérten. – Miben segíthetek?
- Rendelni szeretnék a tradicionális angol ünnepi desszertekből négy ember részére.
- Rendben, még valami esetleg?
- Tudom, hogy nincs házhoz szállítás, de megoldható lenne? Ma még négy óra előtt kellene – hangom kissé megremeg, ami velem még nem igazán történt meg. Lehunyom szemhéjaim, és válaszára koncentrálok.
- Megoldjuk, ha adsz egy címet.
Lediktálom a címemet, aztán megköszönöm neki, és megszakítom a hívást. Felsóhajtok. Már csak a hangja is elég ahhoz, hogy izgalomba kerüljek, és ez valóban teljesen ismeretlen terep számomra.
Ezután rákapcsolok, és minden igyekezetemet az ételeknek szentelem, ha már a sütemények kifogtak rajtam.
Teljesen belemerülök a főzésbe. Sorra lesznek kész az ételek, amelyeknek az illata igazán ínycsiklandozó. Már csak remélni tudom, hogy az ízük is, hasonlóan jól sikerült. Van, amit meg tudok kóstolni, de van, amit nem, így az izgalom bennem él.
A mártásokat tálalóedényekbe teszem, és a melegítőpultra helyezem, ahogyan a többi ételt is, ami nem a sütőben készült, mert azokat ott hagyom.
Már háromnegyed négyet üt az óra, amikor is elpakolok minden felesleges holmit, és a tányérokat előveszem az evőeszközökkel együtt és minden egyéb, a terítéshez szükséges dolgokat.
A csengő megszólal, így egy konyharuhával a kezembe a bejárathoz megyek, és a kamera segítségével már is megpillantom az autóban ülő szőke hajú lányt. Dorie.
A vállamra csapom a rongyot, majd megnyomom a gombot és beengedem a lányt. Kitárom a bejárati ajtót és a küszöbön megállok, s figyelem, ahogyan az én autóm mellé leparkol. Kiszáll a járműből, majd a másik oldalról megszerzi a szatyrot, amelyben a műanyagdobozban elhelyezett desszertek lapulnak meg.
- Nem gondoltam, hogy te lépsz a futár szerepbe – mondom, és elveszem tőle a rendelést.
- Szeretek új dolgokat kipróbálni – közli, mire féloldalas mosollyal az arcomon bólintok.
- Tárcám a konyhában van, gyere beljebb.
Hallom, ahogyan az ajtót becsukja, majd a csizmáitól is megszabadul. Lepakolok a pultra, és mindent ki is szedek, majd a hűtőbe pakolom azokat.
- Micsoda illatok – jegyzi meg. – Te főztél?
- Nem nézed ki belőlem? – játszom a sértetett.
- Őszintén? Kicsit sem – feleli őszintén.
- Nos, tény, hogy az első karácsonyi vacsorámra készülök.. – vallom be.
- És a desszertnél feladtad – ül fel az egyik bárszékre.
- Nem tartom férfias dolognak a pepecselős, süteményes dolgokat – ülök le vele szemben. – Mennyivel tartozom?
Zsebébe nyúl és a számlát elém csúsztatja. Megnézem az összeget, majd jókora borravaló társaságában elé csúsztatom.
- Harry…
- Karácsony van, és a házhozszállítás nincs a munkakörödben.
- Nem kell alamizsna – rázza meg fejét. – És amúgy is lejárt a munkaidőm, amikor ide értem.
- Makacs vagy – rázom meg lemondóan fejem, és hajamat kiengedem a gumi fogságából. – Kérsz valamit?
Tekintetem levándorol arcáról, így teljesen fel is mérem. Testét fehér ing, és egy fekete ceruzaszoknya takarja, amely a munkaruhája. A testszínű selyemharisnya fénylik vékony lábain, melynek látványa csak még jobban eltereli a figyelmemet.
- Lepj meg – feleli.
Felnézek szemeibe és felállva a szekrényhez lépek, amelyből két talpas poharat veszek elő. A boros hűtőből kiveszek egy palackot, felbontom és töltök a vörös italból mind a kettőnknek. Visszamegyek hozzá, és átnyújtom neki a poharat.
- Vezetek – néz fel rám.
- Ettől nem lesz bajod.
Pár percig egymás szemébe meredünk, majd elveszi tőlem, és először beleszagol, miután meg is kóstolja.
- Milyen? Én nem vagyok borszakértő, de azt mondták az üzletben, hogy finom – magyarázom.
- Nekem bejön – mondja. – Én sem vagyok a szakértője, és a fogyasztója is csak ritkán.
- És minek vagy a szakértője? – kíváncsiskodom, és az italomba kortyolok.
- Különböző testmozgási lehetőségekben egész jó vagyok.
- Valóban?
Bólint, és újra meghúzza a pohara tartalmát.
- Na és az asztalterítés?
- A szakterületem – nevet fel. – Segítségre szorulsz? Tehát ezért volt az a pénz.
- Ugyan, Dorie – állok fel. – Gyere, segíts inkább a jóképű törzsvendégednek.
Vidáman állunk neki az ebédlő hatalmas asztala megterítésének. Először az üvegre tányéralátét kerül, majd sora a tányérok. Amikor az evőeszközök következnek, kissé összekavarodom. Dorie vigyorogva figyeli a szerencsétlenkedésemet.
- Ne nevess, inkább segíts – fájdalmas nevetésben török ki.
- Nem atomfizika azért – veti oda vigyorogva még mindig, és megigazítja mindegyik terítéknél az evőeszközöket.
Ahogyan előttem behajol, a blúza felsőbb része belátást enged melleire, amely nem igazán a legjobb hatással van rám. Vagy igen, ahogy vesszük. Még én magam sem tudom, de tény, hogy a vágy már él bennem.
Átjön az én oldalamra, és ott is mindent precízen megigazít. Belép elém, s ahogyan előre hajol, feneke a már amúgy sem lágy ágyékomnak simul.
Lepillantok, és nem a ruhájában előttem bedőlő lányt látom, hanem a karcsú derekát és a tökéletesen széles csípőjét, amelyben ujjaim belemarnak, s szinte már az elfehéredésig szorítják, miközben újra, s újra elmerülök benne. Hangját szinte fülemben hallom, miközben előre nyúlok, és a mellét megragadom.
- Kész – mondja.
Az álomképek tovaszállnak, és már csak a valóság marad, és az ágaskodó farkam.
- Minden rendben? – kérdezi, ám hangja már csábító, mintsem távolságtartó. Ajkai vonzzák a tekintetemet. Nyelvem újra végigszánt ajkaimon, bár szívesebben mártanám meg benne. – Harry – nevem hagyja el a száját, és elképzelem, ahogyan minden egyes mozdulatomnál felnyög.
- Sajnálom – rázom meg a fejem.
- Mit? – hangja csábító. – Hogy megrendeltél? – államat érintik meg ajkai, mire szemhéjaim maguktól csukódnak le. – Vagy esetleg, hogy maradtam és segítettem? – húzza végig ujját a mellkasomon, ott, ahol az ing vékony anyaga nem takar. – Vagy, hogy felizgattalak? – markolja meg péniszem, minek következtében felnyögök.
- Egyiket sem – nyögök fel, és száját betapasztom enyéimmel.
Nyelvem azonnal az övére talál. Szívem őrülten ver, az izgalom teljesen az őrületbe taszít, s érzem, ahogyan a fejemet elvesztem az édes ízét érezve. Göndör hajamba túr, meghúzza a tincseket, aztán pedig az alsó ajkamat szívja be. Tudja, hogy mit csinál.
Elszakad tőlem, megfogja a kezemet és elindul. Még nem volt nálam, de egyértelmű, hogy a szemben lévő nappaliba vezet, ahol mindössze a fény forrása a kandallóban pattogó tűz.
Teljesen megadom neki magamat. Ilyet még sohasem tettem, de imádom az érzést, ahogyan vezet. Próbál a domináns fél lenni, és ez kibaszottul be is jön.
A hófehér szőnyegemen áll meg, ahol is újra szembetalálom magamat vele. Fogaival ismételten az alsó ajkamba kap, majd nyakamra tér át. Élvezem minden érintését, csókját, amelyeket csak jobban felkorbácsolják a vágyat bennem.
Lefelé halad testemen, és közben az ingemet is leszedi rólam. Hanyagul a földre esik a kék anyag, míg Dorie lassan már előttem térdepel. Nyelvével nedves csíkot hagy hasamon, míg ujjai a farkamat markolásszák a farmer nehéz anyaga alatt. Ujjaim a szőke tincseiben vesznek el, miközben érintései teljesen kikészítenek. Kínozni próbál, tudom, és sikerül is neki. Péniszem szinte már könyörög azokért a csodás ajkakért, és forró, sűrűn forgó nyelvért.
Kibontja a sliccemet, aztán az anyagot végighúzza a lábamon. Merevedésemre fonja ujjait, és mozgatni kezdi lassan a kezét. Szája még mindig feljebb, a hasamon kalandozik, de lassan szerencsémre már lefelé is halad.
Könnyedén csúsztatja a szájába péniszemet, én pedig felszisszenek. Forró szája, puha ajkai még keményebbé varázsolnak. Talán még életemben nem voltam ennyire súlyos, mint most, az előttem térdepelő szőke lánynak, aki úgy dolgozik rajtam, hogy a beteljesülés érzését hamar észlelem. Próbálom tartani magam, és minél tovább élvezni a forró szájának kényeztetését, ám oly rég óta vágytam már rá, így szinte pillanatok leforgása alatt, amikor is kezeivel is hozzám nyúl, elélvezek. Meleg nedvemet gond nélkül fogadja magába, amelynek én nagyon örülök.
Elszakad tőlem, szájáról még az utolsó cseppeket lenyalja, és felpislog lám fátyolos, vággyal telt tekintettel. Lerogyok, és száját csókolom minden vággyal bennem. Kirántom fehér ingének anyagát a szoknyájából, és hamar az enyémhez csatlakozik vígan heverészve. A melltartójának enyhén csipkézett kosara alig tudja kordában tartani kebleit, amelyeket én ki is szabaditok rabságukból másodpercek leforgása alatt. Lassan végigdöntöm a puha szőnyegen, míg mellét csókolom, kényeztetem. Egyik melléről a másikra térek, majd le a puha bőrén a hasáig, ahol a nyelvemmel is felfedezem.
Kissé megemeli a csípőjét, ezzel segít nekem levenni róla a fekete szoknyát, ám a harisnyája csak darabokban kerül le róla a hevességemnek köszönhetően. A bugyija sem marad rajta sokáig, és amint a megcsillanó nedvességet meglátom rajta, megjegyzést is tennék, ám nem tudok, mert szavaimat vesztem el, és csak a vágy uralja már a testemet.
Combjait széttárom magam előtt, ám még nem érek nedves öléhez, hiába is kecsegtetően hívogató. Köldökébe puszilok, majd az egyik csípőcsontjától a másikig húzok egy nedves csíkot a nyelvemmel, majd fogaimmal is kínozom kissé. Ezután a combja belső felére térek át, ahol a puha húsba mélyesztem kissé fogaimat. Éppen csak annyira, hogy érezze, de valós fájdalmat ne okozzak neki.
- Harry, ne szórakozz! – nyög fel.
Elmosolyodom, és öle fölött felpillantok rá.
- Ki akarlak élvezni – suttogom kellő hangerővel, hogy még hallja.
Megvonaglik, amelynek oka, hogy meleg leheletem megcirógatta mar nőiességét. Combjai alatt átnyúlva ragadom a csípőjét, majd nyelvemmel mély nyalintást teszek, mire beleremeg, és mozgolódni kezd. Megismétlem a mozdulatot, ám ezúttal nem állok le, hanem folyamatosan ostromlóm nyelvcsapásaimmal.
Az íze már is magával ragad, és megállni nem tudok, de nem is akarom. Látni, akarom, ahogyan miattam élvez el. Kissé megszívom, a nevem pedig azonnal el is hagyja a száját. Ismételten megteszem, majd az ujjaimat is felhasználva a hüvelyébe csúsztatom. Ujjai rátalálnak hajamra, melyekbe kapaszkodót keres. Imádom, ahogyan meghúzza minden érzelmi hullámnál a kócos tincseket.
Felnézek rá, és tekintetünk találkozik, ám hamar vissza is hanyatlik a padlóra, mert nyelvem újabb pontos csapást mér rá. Fokozom minden mozdulatom, és nem is kell idő, mire az eufórikus érzés maga alá temeti.
Utolsó csókot lehelek nedvtől csillogó nőiességére, majd felcsókolom magát a testén. Még mindig a levegőt kapkodja, amelyen jót mosolygok. Lustán pislog fel rám, aztán nagy hévvel szám után kap. Megadom neki a csókot, amit kér, de nem sokáig, mert minden vágyam, hogy a farkam körül érezzem öle forróságát.
Nadrágomat vakon keresem meg, és szerencsémre, elsőre a jó zsebbe nyúlva már a kezemben is fogom az óvszert. Feltérdelek, a fóliacsomagolást felbontom, a kondomot pedig felgörgetem magamra. Visszahelyezkedem combjai közé, s minden várakozás nélkül belé is hatolok. Mind a ketten felnyögünk, ám nincs idő arra, hogy gondolkozzunk, arra, hogy felfogjuk mi is történik. Már is mozogni kezdek. Tekintetemmel végig az arcát figyelem, míg ő feljebb húzza a lábait, ezzel pedig még mélyebbre merülök el benne. A tempó őrjítő, a kéj szinte felemészt, a mozdulatok határozottak, a cél pedig egy.
Már nagyon közel vagyunk, de a képzelgésem izgatja fantáziámat, így kihúzódom belőle. Gondolkodásra idő nem hagyok a számára, csupán megfordítom és csípőjét magam felé húzva elérem minden magyarázat nélkül, hogy feltérdeljen.
Benne is vagyok, mire feleszmélne. A kandalló alkotott gyér fényben csodálatosan mutat. Elképzelem magunkat kívülről, ahogyan testére újra, s újra mély hatást teszek. Ahogyan az ő fehér, érintetlen bőre egybeolvad az én tetovált testemmel. Ahogyan a sötétség és a fény találkozik.
Ujjaim teljesen a csípőjébe mélyednek, mind a ketten nyögünk, és hajtjuk a vágyunkat, amely szinte ránk is tör. Felkiált, nevem szinte egy szitokszóként hagyja el csodás ajkait. Nem hagyom abba a testének ostromolását. Amíg le nem cseng mind a kettőnknek a vágya, mozgok, majd lassan kihúzódom belőle és mellé hanyatlok. Ő is a szőnyegbe süpped, s a levegőt kapkodja. Oldalra fordítom a fejemet, ő pedig kinyitja ragyogó szemeit.
Lusta, kielégült mosolyaink találkoznak.
- Azt hiszem máskor is inkább házhozszállítást kérek – jegyzem meg pimaszul, mire csak maga mellől az ingét az arcomba dobja.
Ám a nevetésünket, s jókedvünket a csengőnek visszhangja töri meg, jelezve, hogy a családom megérkezett.


*Christmas cracker: Olyan, mint egy hatalmas szaloncukor, két ember kell hozzá. A két végén megfogják, húzzák és a benne található puskapor miatt pukkan, füstöl is. Ezután lehet kiszedni belőle az ajándékokat.
*Trifle: Rétegzett piskóta, gyümölcs, zselatin és vaníliakrém.
*Mince-pie: Omlós tésztából készül, muffin formában. Aszalt gyümölccsel és mandulával van töltve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése