2015. december 29., kedd

önzőség

Meleg, forróság, hőség. Egy napozóágyon fekszem Miami partján, a fehér homok, és a nap ölelésében. Szinte már elviselhetetlen, de tűröm, hiszen nem mindennap jut el az ember egy ilyen csodálatos helyre. Most is egy esküvő miatt vagyunk itt, amely Harry nővérének, Gemma barátnőjének a menyegzője. Nagyon sokan jöttünk el, aminek külön örülök, mert legalább nem csak ismeretlen emberek vesznek majd körül. Először megfontoltam Harry kérését, miszerint is tartsak vele, de aztán hamar sikerült rávennie az útra. Így a hűvös, nedves londoni időt, felváltotta a meleg nyárias Miami.
Néha egy hűs koktélt veszek magamhoz, míg máskor a körülöttem lévő embereket szemlélem, amikor éppen nem tartja fogva a figyelmemet a Harry Potter és a tűz serlege című könyvem. Már számtalanszor olvastam, de megunhatatlan, és a kikapcsolódó napozásomhoz tökéletes társnak is bizonyul.
- Hé, Dorie – a nevem hallatán a fejemet balra kapom.
Lou éppen a telefonját tartja, így integetve elnevetem magam. A sanpchat teljesen magával ragadja, ahogyan engem is, emiatt sem ellenkezem, hogyha éppen engem is felvesz.
Visszafordulva a még hűs italomba kortyolok, aztán a tengert kezdem szemlélni. Mosolyogva figyelem, ahogyan Harry, Luxot dobálja a számára csekély mélységű vízben. A kislány sikolyai hozzánk is elhallatszik, melyeken jókat nevetek. Mindig is szerettem gyerekekkel látni Harryt, és, ha erre személyesen is van lehetőségem, csak még nagyobb boldogsággal tölt el.
A könyvemet egy könyvjelzővel együtt csúsztatom a mellettem lévő asztalszerűségre és felülök teljesen. Szőke tincseimet oldalra teszem, hogy csak az egyik vállamon legyenek, és úgy szemlélődök.
Lux nagy sebességgel – amennyire azt a kis lábai engedik –, igyekszik felém. Sietve mászik fel, kiáltozva, a nevemet ismételgetve az én nyugágyamra. A karjaim közé menekül, míg Harry úgy tesz, mintha minden erejéből el akarná kapni. Amikor az ágyhoz ér, próbál a közelébe férkőzni, így a hátam mögé bújik.
- Harry – kiált fel Lux, mostanra a biztos helyéről. – Nem kapsz el – gúnyolódik nevetve a hátam mögül.
- Akkor… – mélázik Harry, majd hirtelen felkap. – Doriet viszem magammal – nyújtja gyerekesen ki a nyelvét a kislányra.
- Tegyél le – szólok rá, ám a jókedvem még mindig bennem él.
- Eszembe sincs.
- Tedd le – lép a védelmemre Lux, és megfogja a kezem, mintha Harry szorításából akarna kiszabadítani. Harry enged egy kicsit rajtam, hogy a kicsi elhiggye, valóban segíteni tud rajtam, ám vissza is ránt magához. – Dorieeee!
Kiált utánam szinte már kétségbeesetten, amikor Harry újra kiöltötte a nyelvét rá, és hátat fordítva neki, elindult a vadul hullámzó tenger felé.
- Hova viszel? – nyugodtan kérdezem, hiszen semmi félnivalóm nincsen.
- Majd meglátod – pillant rám, és egy kisebb csókot csen tőlem.
Feladva pillantok körbe, illetve arra, amerre a határozott léptei visznek bennünket. Megpillantok valamit, de annak lehetőségét ki is verem a fejemből, majd amikor már közelebb érünk ismételten felmerül bennem a dolog.
- Ugye nem?
- Ugyan, semmi baj nem lesz – szorítja meg kissé a kezemet bátorításképpen.
- Nem baj, akkor sem megyek ebbe bele – határozottan jelentem ki.
- Ne legyél már ennyire unalmas – nyög fel szinte már fájdalmasan, és a derekamnál fogva teljesen magához húz.
- Nem vagyok unalmas – kérem ki magamnak.
- Nem, valóban – vigyorog. – Na, velem tartasz?
- Kihagyom – tartom még mindig magam.
- Megígérem, hogy vigyázok rád – hajol közelebb, míg az ajkaink finoman nem érintik meg egymást, ám nem csókol meg, mindössze végigsimít az övéivel az enyéimen.
Mindig is tisztában volt azzal, hogy mennyi mindenre rá tud venni akár már a puszta tekintetével is. És akkor még meg sem említettem az érintéseit, amelyek minden alkalommal feltüzelnek, és az amúgy is mindig bennem lángoló vágyat iránta csak még jobban fokozza.
- Afelől kétségeim sincsenek.
- Akkor mi a probléma?
- Az, hogy nem megyek ki a nyílt tengerre egy ilyenen – bökök a jet ski felé.
- Most mondtad, hogy bízol bennem. Bébi, ne csináld ezt – csókolja meg az államat, majd a szám sarkát. – Utána azt csinálunk, amit te szeretnél.
- Hm, valóban?
Szemeim felcsillannak, és már is a gondolatok csak úgy váltják egymást bennem. Jobbnál-jobb ötletek fogalmazódnak meg bennem. Alsó ajkamon végigszántok a nyelvemmel, miközben az ő csillogó tekintetébe nézek.
- Oké, legyen – adom be a derekamat végül.
Gyors csókot ad, aztán a kezemnél fogva húz a vízi járművek irányába. Először rám, majd rá kerül a mentőmellény. A kezét nyújtja, hogy felszálljak, amelyet meg is teszek, ám ezután már kérdő pillantásomat is kapja meg, mikor mögém ül le.
- Együtt?
- Megígértem, hogy vigyázom rád – motyogja a fülembe, és a nyakamba csókol.
Kezemet előre teszi, mellé a sajátjait, és már indulunk is. Először lassan, aztán egyre gyorsabban megyünk, aztán kiérünk a nyílt tengerre, még nagyobb sebességre kapcsol, a hajamba kap a szél, s teljesen felszabadulok.
Harry a mellkasával a hátamnak simul, ahogyan a combjaink is egymásnak feszülnek. Biztonságban érzem magam a karjai között, a sebesség ellenére is, amely észveszejtő. A sósvíz illata keveredik Harry kellemesen férfias illatával, amely azonnal eléri, hogy a tempót már el is felejtem és azt is, hogy hol vagyunk, mennyire messze is a parttól, a biztonságtól.
- Milyen? – fülemnél szólal meg a hangja kutakodóan.
- Lehetne jobb is – incselkedem vele.
Fogait kissé a nyakam bőrébe mélyeszti, mire felszisszenek. Még közelebb húzódik hozzám és az ajkaival apró csókokat szór.
- Előre nézz – korholom finom.
- A nyílt tengeren vagyunk bébi.
Oldalra pillantok, és akkor konstatálom, hogy a parton lévő emberek aprók, sőt alig kivehetőek, aztán belegondolok abba, hogy mennyire is mély lehet alattunk a víz.
- Ne gondolkodj – suttogja.
Leáll a motor, én pedig idegesen nézek Harryre, aki csak önelégülten vigyorog rám. Ajkai finoman érintik meg az enyémét, s lágy csókba invitál, melyet készségesen viszonzok is. Keze kutakodni kezd, és ki is bontja a mentőmellényem kapcsait. Eltávolodunk egymástól, hogy le tudja venni rólam a mellényemet, és a vízre dobja hanyagul. Magát is megszabadítja, majd újra a mellkasához von. Hátam teljesen nekisimul, ahogyan a nyakamat csókolja, a kezeivel pedig simogat ahol csak ér.
Egyik kezével finoman megmarkolja a mellemet, a másikat pedig lecsúsztatja a hasamon, egészen a bikini alsómig, amely alá be is bújtatja.
Végigsimít rajtam párszor, aztán még közelebb húz, kissé megemel, és belém csúsztatja az egyik ujját. A vállára vetem a fejem, és minden idegvégződésemmel őt érzem. Lassúak a mozdulatai, még is határozottak. Kezeimmel a combjaiba kapaszkodok, melyekben az izmok megfeszülnek.
- Lazulj el – suttogja.
- Bárki megláthat – motyogom.
- Tudhatnád, hogy senkivel sem osztozom rajtad, semmilyen értelembe – kap a nyakam bőrébe. – Nyugi, és lazulj el – most egy puszit hint a területre.
Lehunyom a szemhéjaimat és csak az élvezetekre koncentrálók, amelyet Harry nyújt nekem. Kívánom, akarom őt, és nem csak az ujját. A tarkómra nyom egy csókot, aztán megfogja a kezemet és a farkára teszi. Megfogom, de nem az anyagon keresztül, hanem az alá nyúlva. Érzem, hogy kemény, mint a selyembe bújtatott acél. Oldalra fordítom a fejem és az állának élére nyomom a számat.
A segítségemmel együtt szabadítja ki a hím tagját. A végén érzem már az elő váladékát, amelyet el is kenek rajta az ujjammal. Megnyalom a számat, amikor az eszembe villan, milyen is az íze.
- Azok a mocskos gondolataid – morogja halkan. – Tudom, hogy szeretnél a szádba, de azt későbbre halasszuk.
Kissé megemel, a bikinim anyagát félrehúzza, és már belém is csúszik a teljes hosszával. Fejem önkéntelenül esik a vállára a kellemesség érzése miatt, amely szinte felemészt egy pillanat leforgása alatt. Ujjaim a combjaiba mélyednek, ahogyan mozogni kezdek. Fogja a csípőmet, biztosan tart, és néha még ő is megmozdul, ezzel még jobban elérve a gyors beteljesülés felépülését a bensőnkben.
- Sietnünk kell – morogja, és a kezeimet elém, az ülésre helyezi.
Megtámaszkodom, ő pedig ostromolni kezd a heves lökéseivel. Nyöszörgéseinket elnyeli a tenger mélye. Az ujjaim az egyáltalán puhának nem nevezhető ülésbe mélyednek, a hangom folyamatosan a nevét kántálja, a lélegzetem szapora. Érzem, ahogyan az ölemben gyülemlik a vágy, s tudom, már ő sincs messze.
Még pár csípőmozdulat, amellyel át is taszít a gyönyörbe, ahova velem együtt zuhan. Lassít, míg teljesen le nem cseng az orgazmusunk, és visszaül a helyére, magával húzva engem is. Nyakamat és a vállamat halmozza el forró csókjaival, miközben visszahelyezi rám a bugyimat, magát pedig a fürdőnadrágjában tünteti el. Mellkasom hevesen mozog fel, s le, majd hirtelen az eszem kitisztul és körbenézek.
- Nyugalom, önző vagyok – mormogja. – Senki már nem láthat ennyire kiszolgáltatott helyzetben, csak én.

Szorosan magához ölel, és az arcomat kissé maga felé fordítja, hogy még egy lágy csókot szerezzen tőlem, a visszaindulásunk előtt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése