2015. december 23., szerda

Gondolatból valóság I.

Talán két éve, amikor rátaláltam arra a dologra, amely boldoggá tesz igazán. Amelyben úgy érzem, hogy kiteljesedhetek. Ez a dolog az írás. Eleinte csak magamnak gépeltem be a gondolataimban megfogalmazódó történeteket, majd a blogok világába csöppentem. Megnyitottam az első saját oldalam, nagy izgalommal, és boldogon.
Fogalmam sincs, hogy honnan is jött az írással való szenvedélyem. Talán amelyet kiemelnék, hogy tényleg az történik, amit én szeretnék. A szereplők, a cselekmények, s minden pillanat olyan, amilyennek én magam elképzelem, megalkotom.
Úgy érzem, hogy írás közben kikapcsolódom, s csak begépelem, amit gondolok, ami megmozgat bennem is valamit. Persze minden alkalommal törekszem arra, hogy élvezetes, izgalmas részeket tegyek közzé, az olvasóim számára, de nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor ennek nem tudok megfelelni.
A blogvilágnak köszönhetően sok embert megismertem. Írókat, olvasókat vagy csak álnéven jelenlévő embereket, akik hasonlóan ebben a világban élnek, csupán nem fedik fel a valódi személyüket. Így ismertem meg egy személyt is, aki mára már bizalmasom lett.
A kapcsolatunk nagyon jó. Napi szinten beszélünk az internetnek köszönhetően, így annak ellenére is, hogy írói néven ír csak, kijelenthetem, hogy megismertem nagyon is. Bizalmam teljes mértékben megvan felé, és úgy érzem, hogy ez visszafele is működik.
Az elején kissé döcögős volt a dolog, mert én biztos voltam nemében, ám volt, amikor hitem megingott, s rákérdeztem. Ekkor hosszabb ideig kellett várnom a válaszára, és ez már gyanakvóvá tett engemet. Nehezen, de végül a tudatomra adta, hogy a férfinemhez tartozik. Akkor kissé meg is változott a helyzetünk. Továbbra is beszélgettünk, de már más volt az egész helyzet. Voltak dolgok, amiket átgondoltam, s volt, hogy inkább le sem írtam. Aztán, ahogyan az idő telt, a napok változtak, és újra megnyíltam számára, ahogyan ő is nekem. Már bátrabban beszélgettünk, és voltak olyan dolgok, amelyekben a véleményét kikértem, vagy éppen ő az enyémet.
Újabb hosszabb idő eltelte után felvetette a találkozás lehetőségét, amely azért is lepett meg igazán, mert még mindig nem tudtam, hogy kit is rejt az álnév valójában. Még a keresztnevét sem árulta el, így teljesen értelmetlennek láttam ezt az általa felvetett ötletet.
Végül belementem, hiszen semmi veszítenivalóm nincsen. Nem igaz? Meg is beszéltük a találkozót, amely mindössze a belvárosban egy közös kávézás lesz.

Odakinn hideg van, és az eső lába már igen lóg, így melegen öltözöm fel. Már izgatott vagyok, hiszen végre megtudom, hogy kivel is beszélgetek huzamosabb ideje. Hosszú, szőke hajamon végighúzom a hajvasalómat újra, s újra, míg minden tincsem egyenesen nem omlik a vállaimra. Amint kész, a sminkemet is leellenőrzöm még egyszer, majd az öltözetemet és már fel is kapom a táskámat. A telefonom kijelzője felvillan, ezzel látom, hogy már késésben vagyok. Kabátomat és a csizmámat magamra kapom, és már el is hagyom a lakásom.
Kinn a hideg londoni levegő csap meg, így arcom lehetséges részeit a vastag sálamban tüntetem el, miközben leintek egy fekete taxit. Becsúszom hátra, majd mondom a címet, és a sofőr már be is sorol a forgalomba. London sohasem a könnyű közlekedésről volt híres, így nem lep meg, hogy kisebb dugóba keveredünk. Míg várok, hogy megérkezzek a megfelelő kávézó elé, addig a telefonomat nyomogatom, és új híreket olvasok a jelenleg szünetelő kedvenc bandámról. Mostanában inkább csak a lesi fotók és a pletykák vannak, de azokat is mind megnézem és elolvasom, hiszen érdekelnek.
Izgatott leszek, amikor pár friss kép kerül a kijelzőmre, amelyen Harry Styles szerepel, aki a tegnapi nap folyamán hagyta el Los Angeles városát. Arcán boldog mosoly díszeleg, míg vállait súlyosnak tűnő táskák terhelik. Haja kiengedve, s a kusza tincseket egy napszemüveggel fogta hátra.
- Megérkeztünk – zavar meg a fotók nézegetésében a sofőr.
Előkeresem a pénztárcámat, majd a kis ablakhoz teszek egy kissé többet, mint a kiírt összeg, majd elköszönök és elhagyom a járművet. Mivel nem pont a kávézó előtt állt meg, így sétálni kezdek afelé, ám hírtelen valaki az írói nevemen szólít. Felkapom a fejem, és magam mögé nézek. Egy magas, termetes férfi áll mögöttem és engem bámul.
- Te vagy, Dorie? – most a rendes keresztnevemen nevez meg.
- Igen – bólintok. – És te vagy… - kérdezném, de a fejét rázza.
- Gyere velem – mondja kimérten.
- Tessék? Nem! – nézek rá felháborodottan.
- Csak ahhoz az autóig, be se kell szállnod, ha nem szeretnéd – sóhajt fel, de a komolysága, s a kimértsége mindig a hangjában lakozik.
Végül a kíváncsiságom győz, így rábólintok. Elindulunk az általa mutatott Range Rover felé, aminek a hátulsó ablakai teljesen le vannak sötétítve, ezzel elrejtve a benn ülő személyt, személyeket. Az ajtó kitárul, én pedig bátran az autó belsejébe nézek, és a döbbenet azonnal ki is ül az arcomra. Megrázom a fejemet, hogy az agyam kitisztuljon, és a valóságot lássam, de még mindig ugyanaz a személy van ott, akit elsőre is megpillantottam.
- Szia, Dorie.
Kedves, mély hangja simogatja a hallójárataimat, míg arca teljesen magával ragad. Az, ahogyan a nevemet kiejti, teljesen letaglóz. Ajkainak mozgása megragadja a figyelmemet, és fogalmam sincs, hogy mit mond, mert az enyhén rózsaszínes, dús ajkai magukkal ragadnak.
- Itt vagy? Lélegezz – féloldalas mosolyát megmutatja. – Beszállsz, vagy inkább tárgytalannak vegyem a találkozót?
A hangomat nem találom, és emiatt kissé bénán is érzem magam, így egy gyors enyhe bólintással felelek a kérdésére, és bemászom mellé. Figyelek, nehogy a fejem beverjem, vagy valami cikis dolgot műveljek, mert tudom, hogy jelen esetben bármi megtörténhet velem.
Az ajtó becsukódik mögöttem, és ez nyilván a monstrumnak köszönhető. Táskámat a lábamhoz ejtem, és megszokásból már kicipzárazom a kabátomat. Csendben ül, a testőre – akit eddig még sohasem láttam –, behajt a forgalomba.
- Kösd be magad – figyelmeztet.
- Te most…? – nem találom a megfelelő szavakat, és ez a szituáció nagyon is új a számomra.  
Bekötöm magam, ám végig az arcát figyelem. Bólint.
- Igen, én lennék, akivel lassan két éve beszélgetsz – támasztja alá a gondolatomat.
- Ez eléggé bizarr, és… Basszus, hogy tudtad titokban tartani?
- Hát elég jól ment, nincs igazam? – vigyora újra megjelenik az arcán, s ez által a két gödröcske is. – Fogalmam sem volt, hogyan kellett volna az interneten keresztül elmondanom. És amúgy is, kétlem, hogy hittél volna nekem. Na meg persze, tudtam, hogy nem húzhatom sokáig már, és mindenképpen szerettem volna látni az arcodat, amikor rádöbbensz arra, hogy akiről eddig fantáziáltál, mindvégig a közeledben volt.
Már halkabban beszél, sokkal bizalmasabban. Ez a mondata mindent eszembe juttat. Amikor egy-egy kirohanásom alkalmával egy szexi képet küldtem, és mindenféle mocskos dologgal illettem, hogy miket tennék vele, hogy mit tennék meg neki.
- Bassza meg…
- Ezek szerint eszedbe jutottak a beszélgetéseink – nevet fel. – Erről majd később inkább.
Kacsint rám, én pedig bólintok hálásan.
- Akkor ezért volt, hogy mindig eltűntél, összevissza válaszolgattál és néha képeket küldözgettél városokról, ahova elvileg a családoddal utaztál.. – motyogom inkább magamnak, mintsem neki. – Ez annyira elcseszett.
- Mindig is szerettél volna találkozni velem – mutat rá.
- Igen, de basszus, Harry.. én csomó mindent leírtam, hogy miket is fantáziálok rólad, szerinted ez most nekem milyen? Annyira más vagy, mint a rólad kialakított kép – vallom be.
- Jó, vagy rossz értelemben?
- Jó, természetesen – vágom rá egyből. – Itt ülök melletted, még mindig nem fogom fel – nevetek fel kissé keserűen, még is boldogan, és kissé talán még hitetlenkedve.
- Emlékszem, amikor meglett a jegyed a bécsi koncertünkre. Mennyire lelkes voltál, aztán utána is, amiket meséltél. Kerestelek, de szinte lehetetlenség volt megtalálni a tömegben még úgy is, hogy tudtam a szektorod. Aztán valahogy már sötétedett, de még is kiszúrtalak az első sorok között. Jó volt látni téged ott. Tudod, a koncert után kissé elgondolkoztam, hogy elmondom neked, hogy ki is vagyok. Nagyon szerettem volna, de nem volt bátorságom. Vagy kiröhögtél volna, vagy nyilvánosságra hozod, ilyenek jutottak azonnal az eszembe.
- Ezeket gondolod rólam?
- Nem, akkor is csak futó gondolat volt bennem.
- Azért azt neked is be kell látnod, hogy tényleg megkérdőjeleztem volna, ha ezt egy beszélgetésünk alkalmával árulod el. Oké, nyílván lett volna rá bizonyíték máshogy, például facetime, de akkor is. Annyira abszurd.
- Valóban.
- Miért most? – kíváncsiságom nem múlik el.
- Fogalmam sincs. Már a szünet végéhez közeledünk, és úgy éreztem, hogy még most meg kell lépnem ezt a lépést, bármibe is kerüljön. Még van időm ara, hogyha te is szeretnéd, akkor találkozzunk, és szemtől szembe is megismerjük egymást – mélyen a szemeimbe nézve beszél. – Már nagyon hosszú ideje beszélünk, és szerintem mind a ketten megérdemeltük, hogy tényleg, valóban megismerjük egymást.
- Értem. És igen, igazad van abban, hogy most már tényleg itt volt az ideje ennek – mosolygom rá, már kissé nyugodtabban, de a szívem még mindig őrületes tempót diktál. – Hova megyünk? – teszem fel a kérdést, amikor kipillantok a mellettem lévő ablakon.
Már kiértünk az Oxford streetről, és egy nyugodtabb utcán haladunk végig. Már amennyire a belváros közelében lehet egyetlen egy utcát is annak nevezni.
- Hát nem igazán szeretném, ha holnap már a napilapok címlapján szerepelnénk mindenféle körítéssel, így a kávézót kihagyjuk. Foglaltam egy szobát a Millennium hotelben, az nyugodt, és jó szállodának nevezhető. Ott nyugodtan tudunk beszélgetni, illetve, kávét is kaphatsz, vagy amit szeretnél.
Téged szeretnélek…
- Oh, oké.
Behajt a sofőr a hátsó bejárathoz, és a londiner már oda is lép, és kitárja a kocsiajtót. Mosolyogva megköszönöm, aztán megállok, és várom, hogy Harry is kövessen. A férfi kezébe nyom pár fontot, aki hálásan megköszöni, aztán befelé kezd el vezetni a hatalmas épületbe, a derekamra simított kezével. Beérve egyből a recepciós pulthoz megyünk, ahol elkéri a kulcsot a lefoglalt szobához, és aláír pár papírt, majd továbbhaladunk a liftig, amelyre kicsit várnunk kell.
A szoba hatalmas. Először egy nappalinak berendezett helyiségbe lépek, ahol asztal, kanapé és egy bár fogad bennünket. Egy ajtó nyílik a helyiségből, amely ki is van tárva, így a hálóba is betekinthetek minden bűn nélkül.
- Kérsz valamit inni? – Harry hangja ragadja meg a figyelmem.
- Nem köszi, megvagyok – felelem.
Bólint, aztán megszabadul a szövetkabátjától és a bárpult mögé lép. Elővesz egy üveg vizet, majd egy pohárba tölt magának, és mellém sétál. Elfoglalja a helyét jobbomon, de semmit sem szól. Figyelem, ahogyan ajkai közrefogják a pohár peremét, és a mocskos gondolatok el is lepik az elmém. Végigszántok nyelvemmel a számon, s eszembe villannak újra a leírt sorok, amelyeket neki írtam, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy ő rejtőzködik az álnév mögött.
- Merre jársz? – kérdezi, és a mosolya megint megjelenik.
- Csak elbambultam.
- Eszedbe jutottak, amiket írtál nekem? – teszi le az asztalra a poharát. – Hogy miket is tennél velem, ha lehetőséged nyílna rá? Hogy a szádba vennél, és keményen leszopnál?
- Harry…
- Mondjad, itt vagyok – csúszik még közelebb hozzám, és először a térdemre, majd kissé feljebb csúsztatja a kezét, amelynek melegségét még a farmerom anyagán keresztül is tökéletesen érzem. – Tudod, hogy hányszor kergettél ezekkel a megjegyzésekkel az őrületbe? Hogy hányszor állt a farkam, csak mert elejtettél valami észveszejtő dolgot? Temérdeknyi éjszaka, de nappal is van mögöttem, amikor szinte fájdalmasan vágytam arra, amiket írtál nekem.
- Úgy mondod, mintha nem lettek volna alkalmi kapcsolataid.
- Ne azt a srácot lásd, akit a média alakított ki, hanem, aki hosszú órákon át beszélt veled napi szinten. Akit te igazán megismertél – kérlel. – Ne beszéljünk most másról, csak rólunk, kérlek.
- Rendben van – megyek bele, hiszen én sem szeretném hallani a történeteit ezzel kapcsolatban. – De akkor sem sajnállak. Én is hasonlóan szenvedtem. Rohadtul elérhetetlen voltál, és még most sem hiszem el, hogy itt ülsz velem szemben.
- Pedig itt vagyok, bébi – fogja meg a kezem. – Most már el kell hinned.
- Igyekszem, csak még eléggé hihetetlen. Felfoghatatlan az egész – sóhajtok fel. – Szerencsés vagyok.
- Hát még én – vigyorog.
- Ugyan, kérlek – nevetek fel. – Ezt még te sem hiszed el.
- Szerinted, mindenki hasonlókat vált ki belőlem, mint te?
- Fogalmam sincs.
- Máskor mindig annyira nyílt voltál, és bátor. Ne feszélyezzen, hogy itt ülök veled szembe, Dorie. Ugyan az vagyok, aki a chat másik oldalán is volt.
- Könnyű ezt mondanod, nem te ülsz szembe azzal a személlyel, akiről álmodoztál. Akiről azt hitted, hogy elérhetetlen.
- De, pontosan.. Itt ülök veled szembe. Amikor elkezdtünk beszélgetni, fogalmam sem volt, hogy meddig is jutunk el. Aztán ahogyan teltek a napok, egyre jobban szerettem volna, ha sohasem ér véget. Veled tényleg beszélgethettem. A fiúk a haverjaim, és van persze már barátom is, akivel tudok beszélni, de veled más volt. Nem ítélkeztél. Elmondtad a véleményed dolgokról úgy, hogy nem is tudtad, mennyire vágyom rá. Amikor megjelent valami cikk, már felhoztad és leírtad a gondolataidat azzal kapcsolatban. Volt olyan, amikor a te őszinteséged segített meghozni egy döntést. Szóval egy pillanatig se hidd, hogy nem vártam a találkozást veled. És akkor még meg sem említettem a többit – nedvesíti be formás ajkait.
- Igen tudom, az álló farkadat – nevetek fel.
- Nem vicces – morogja. – Volt, amikor úgy kellett a színpadra felmennem. Borzasztó volt.
- Hm, valóban?
- Valóban. Ezért büntetés jár – somolyog. Közelebb hajol, és ajkai már az enyéimet érintik meg. – Meg kell tanulnod, hogy vigyázz a nyelvedre, mert a végén még duplán vasalom be minden merész gondolatodat.
- Nem fogok ellenkezni.
Ennyi, amit még ki tudok mondani, és már ajkai az enyéimen vannak. Hevesen csókol, és pedig átadom magam annak a vágynak, amely hosszú ideje lakozik bennem. Csókja sokkal édesebb, szenvedélyesebb és forróbb, mint azt valaha is elképzeltem. Puhán, még is keményen csókol. Kettőssége már most az őrületbe kerget. Nyelve az enyémére talál, s nem kegyelmez neki. Cirógatja, s néha kissé meg is szívja azt, míg a kezei bejárják a derekam, és az oldalam. Benyúl a felsőm alá, mire kissé összerezzenek. A fém karikák érintése, amelyek az ujjain vannak, váratlanul érnek. Kissé még hidegek, de hamar hozzászokom. Minden simogató mozdulata olyan, mintha égésnyomot hagyna maga után bőröm felszínén.
Hirtelen az ölébe von, majd felemel, mire a dereka köré kulcsolom a lábaimat. Elindul, így elszakad a számtól, én pedig kihasználva az alkalmat, megragadom a haját összefogó gumit, és kiszabadítom a rakoncátlan tincseket. Elejtem az apró tárgyat, a hajába pedig bátran túrok, amikor is végigdönt a bevetett ágyon. Gyors csókot lehel a számra, aztán feláll, s lerúgja a csizmáit, majd engem is megszabadít az enyéimtől. Visszamászik a lábaim közé, és az előző cselekedeteinek köszönhetően, felgyűrődött a pólóm, így az előtte szabadon feltárt hasamra hint pár nedves puszit, aztán még tovább tolja felfelé az anyagot, míg a segítségemmel együtt el nem távolítja rólam.
- Hm, sokkal szebb, mint azt képzeltem – fájdalmas hangon nyög fel.
- Ezt most a szemeimbe nézve is mondd el – emelem fel állánál foga a fejét, így a tekintetünk találkozik.
- Inkább más nyelven beszélnék.
Dönt vissza az ágyra, s a nyakamba csókol, majd egyre lejjebb halad, míg a melltartóm által nem fedett részhez nem ér, ahol hasonlóan puszikkal halmozza el a szabad felületet. Váratlanul lerántja magáról a pólóját, és hanyagul a földre hajítja. Felsőteste magával ragad. Enyhén kidolgozott, s a tetoválásokkal borított mellkasa láttán nyelvem végigszalad alsó, majd a felső ajkamon, és eszembe villan, ahogyan a nyelvem nedves csíkot hagy maga után a bőrén.
- Bármire is gondoltál, teljesítem – morogja a hasamba, miközben kibontja a sliccem.
Felemelem a csípőmet, így könnyedén szabadít meg a farmer anyagától, így már csak fehérneműben fekszem előtte. Ő sem tétlenkedik sokat. Kihasználja az alkalmat, és megszabadítja magát is minden felesleges ruhadarabtól, bár a bokszeralsóját még magán hagyja, amely már így is nehezen küzd az ágaskodó péniszével szemben.
Újra fölöttem terem, és úgy tekint le rám.
- Szeretnél megkóstolni? – hangja sokkal mélyebb, mint ezelőtt.
- Feleslegesen kérdezel – adom meg a választ.
Pillanatok alatt találom magam fölül, így már is kezemben az irányítás, és az esély, hogy megízleljem. Gyors csók, és már lefelé is haladok a testén. Kissé kidugom a nyelvemet és hasán végigszántok vele. Bokszerének korcához érkezve fogaimat is finoman hasába mélyesztem, majd elkezdem megszabadítani a már igen feszes fehér anyagtól. A szabadon meredő férfiassága azonnal vonzza a tekintetem, és érzem, hogy a számban hirtelenjében sokkal több nyál termelődik. Nyelek egyet, s visszahelyezkedem, ahogyan az ujjaimat a hossza köré fonom. Először lassan kezdem el mozgatni a kezem, aztán számat a nedvtől enyhén megcsillanó makkjához helyezem, s a szám forróságába csúsztatom. Ösztönösen hunyom le a szemhéjaimat, amint megízlelem. Olyan, mint a selyembe bújtatott acél, s az íze még észveszejtőbb. Mozgatni kezdem a fejemet, a torkomig engedem, majd lassan vissza, s felveszek egy kényelmes, még is számára örömet okozó tempót. Felnézek, és látom, ahogyan engem figyel. A zöld íriszei csillognak, a mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed, én pedig keményebben kezdem el szopni, hogy mielőbb a kéjvágyba vezessem.
- Bassza meg – sziszegi a fogai között, és ujjait a szőke tincseim közé vezeti.
Érzem, ahogyan combjában az izmai megfeszülnek, s, ahogyan a farka a számban is hasonló rángásokkal reagál az élvezetek sokaságára. Nyelvemmel is kényeztetem, a tetejét nyaldosom, majd újra eltűnik az ajkaim között, s ezzel a sorsát is megpecsételem. Nyelek, ízlelek, és én magam is élvezem annak a látványát, amelyet én okoztam neki mindössze a számmal.
Felhúz magához, amikor már a levegő normálisan a tüdejébe jut, és a szám sarkát megnyalja, s szenvedélyesen megcsókol. Nyelve hegyén újra megízlelhetem, míg ő fordít a helyzetünkön, és újra alatta pihegek.
- Kapaszkodj, bébi – motyogja a számra, és már le is csúszik a lábaim közé.
Szinte pillanatok töredéke alatt kerül le rólam a bugyim, és helyére a perzselő nyelve kerül, amely nedves ölemet kényezteti önfeledten.
Lepillantva a göndör tincsek látva az eszemet vesztem. Beletúrok, és átadom magam az élvezetnek, amely gyorsan söpör végig a testemen. Harry tudja, hogy mit csinál. Ujjai eltűnnek bennem, ám a nyelvének kecses mozgása sem marad abba. A dupla kényeztetés a magasba emel. A hátam ívbe hajlik, a szemhéjaim feladják, és a levegőt is kapkodom, már, amikor eszembe jut, hogy azt is kellene vennem. Minden izmom megfeszül, és másodpercek alatt az orgazmusom kerít a hatalmába. Nem hagyja abba, tovább dolgozik rajtam, amíg le nem cseng, s csak azután húzódik el tőlem.
Szája ismételten az enyémére talál, melyen még a saját ízemet is megízlelhetem, de csupán pár csók csattan el, és már a nadrágjához hajol. Megszerzi a fóliacsomagolást, és fel is szakítja, a kondomot pedig a péniszére görgeti. Már a látvány is felemészt, hét még annak a gondolata, hogy pillanatokon belül bennem merül el. Mielőtt ez megtörténik, még a hátam alá nyúl, az én segítségemmel, és a melltartómtól is megszabadít, így már mind a ketten teljesen meztelenek vagyunk. Az egész testünk egybesimul, ő pedig a végső mozdulatot megteszi, s teljesen kitölt.
A tekintetünk egybefonódik, ahogyan az ujjaink is a fejem mellett. Mozogni kezd, először lassan, finoman, minden pillanatát kiélvezve a mennyei kapcsolatnak. Nem szól, és én sem. Mindössze a másik tekintetében veszünk el, ahogyan az euforikus érzés lassan épül bennünk. Lábaimat feljebb húzom, egészen a derekára, és az ajkaimon a neve csúszik ki, ahogyan mélyebben belém hatol. A mozdulatai hevesebbek lesznek, kissé talán türelmetlenek is, amiért nem hibáztatom, hiszen régóta kínoztam a buja gondolataimmal.
Érzem, hogy már a beteljesülés határán mozgunk, ahogyan és a sejtésem be is igazolódik, amikor izmaim összehúzódnak körülötte, ő pedig megremeg bennem. A beteljesülés érzése felemészt bennünket, s a csók, amely közbe elcsattan, csak még jobban megédesíti az egészet.
Ráérősen húzódik vissza, és a fürdőszobába vonul, ahonnan vissza is tér, a használt óvszer nélkül. Végignyúlik mellettem, és magához húzza a kissé fáradt testemet.
- Remélem, hogy sokkal jobb volt, mint ahogyan elképzelted, és leírtad – jegyzi meg játékosan.
- Igen, sokkal jobb – felelem. – De még van mit bizonyítanod.
Felnézek a szemeibe, mire elnevetem magam, ám ő csak újra a hátamra fordít, és féktelenül csókol.

Sziasztok! Meg szeretném köszönni, a pipákat, és Goldy Veil által írt rész alá érkezett megjegyzéseket is. Igen, újra lehet írni a blogra! Viszont, nem írunk kérésre részt, sajnáljuk, de reméljük, hogy meg is értitek. Ez nem irigység, csupán elfoglaltság. Köszönjük még egyszer, hogy olvassátok a részeket. Bizonytalan időben érkeznek, amikor éppen eszünkbe jut valami, de remélem, hogy még vannak olyan emberek, akik ezután is olvasni fognak bennünket.
Várom a véleményeiteket. :) 
Ölelés: Alexa S. Xx

11 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett ez a kis történet, az összes közül, amiket eddig írtál, ez nyerte el e legjobban a tetszésem. Talán azért, mert bloggerként még jobban bele tudtam képzelni magam. Csak így tovább! :)
    xxRebecca Justice

    VálaszTörlés
  2. Szerintem mindig is ennel a blogodnal szoktal a legjobban irni, valahogy mindig ezt erzem a legjobban es nem azert mert mindig sexelnek benne, hanem mert az elott mindig leirod a tortenetuket es mindig csak ezert olvasom el az uj reszeket! Egyszeruen imadom, mikor roluk irsz az elejen es persze azt is amikor mar lefekszenek egymassal, de ekkor vagy a kedvencem barki barmit is mond! Szoval en remelem ennek a resznek lesz folytatasa, mert kivancsi vagyok meg rajuk, de azt se banom, ha ujra valami csodalatos tortenettel drukkolsz elo, mert imadom olvasni, hogyan is ismerkednek meg a lanyok Harryvel. Puszi, Panni❤️☺️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Panni, nagyon szepen koszonom. :) Szerintem ugyan ugy irok, ahogyan mas blogokon, de hat ti latjatok jobban. :) Orulok, hogy tetszett. Igen, en is imadom az uj helyzeteket, ahogyan megismerkedik a paros egymassal. Lehetseges, hogy lesz folytatasa, de nem igerek semmit. :) Koszonom meg egyszer! xx

      Törlés
  3. Szia! :) Nagyon jó lett a történet! :) Hogyhogy nem folytatod ezeket? Rengeteg érdekes történet kezdés, és ehhez remek befejezéseket tudnál írni! :) Nagyon tetszett (ahogy a többi is!) Kellemes ünnepeket Alexa! :*

    VálaszTörlés
  4. Szia! :) Nagyon jó lett a történet! :) Hogyhogy nem folytatod ezeket? Rengeteg érdekes történet kezdés, és ehhez remek befejezéseket tudnál írni! :) Nagyon tetszett (ahogy a többi is!) Kellemes ünnepeket Alexa! :*

    VálaszTörlés
  5. Most bocsánat a csúnya szavakért de ki*szottul jó lett!Nagyon jól tudsz fogalmazni,s igazán érdekes sztorikat írsz!Legjobb vagy😘✌

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés