2015. december 27., vasárnap

Gondolatból valóság III.

A bemutatkozás őrjítően lassan ment. Anne nagyon kedves volt, és azonnal, mondhatni, hogy a lányaként köszöntött. Hatalmas ölelésbe vont, arcon csókolt, majd arról áradozott, hogy mennyi jót hallott már rólam, majd finoman korholni kezdte Harryt, amiért azt mondta csinos vagyok, ám Anne túlozva véleményem szerint, gyönyörűnek nevezett. Kissé zavarba éreztem magam, de próbáltam minél jobban palástolni ezt.  
Robin is nagyon kedvesen fogadott, és ennek örültem. Tőle tartottam kissé, de sohasem gondoltam rossz embernek, még ha nem is tudtam róla sok mindent. Harry is megnyugtatott az út során, hogy felesleges az aggodalmam, bár az ő szavai messze nem nyugtattak meg teljesen.
Gemma is hasonló lelkesedéssel, és kedvességgel fogadott. Ő inkább az öccsét cinkkelte mindenfélével. Folyamatosan kínos történeteket mesélt róla, amelyek sohasem kerültek a nyilvánosság elé. Ezek miatt Harry kissé bosszús volt, és próbált hasonlóan, kissé talán már gyerekesen visszavágni, ám Gemma nem hagyta magát. Anne néha közéjük csapott egy-egy figyelmeztetéssel, hogy fejezzék be a marakodást, még ha nem is vérre menő szócsatának lehettünk a szem, és a fültanúi.
- Hm, isteni lett a vacsora, anya – mondja Harry teli szájjal, majd megtörli a maszatos arcát, és Annet arcon csókolja.
- Örülök, kisfiam – szeretetteljesen mosolyog fiára, aki újabb falat húst tol a villája segítségével a szájába. – Ne malackodj! – szól is rá azonnal, amikor nyámmogni kezd.
Elnevetem magam, mire egy mérges, ám játékos pillantást kapok tőle. Az asztal, és az abrosz takarásában megszorítja kissé a combomat, aztán tovább folytatja az evészetet. Én már végeztem, s tanúsíthatom, hogy Anne nagyon finom vacsorát hozott össze nekünk.
Amikor Harry is végez, azonnal felállok, hogy segítsek Annenek leszedni az asztalt, ám leint, hogy nyugodtan üljek vissza, és majd Gem segít neki. Rosszul érezem magam még úgy is, hogy vendégségbe érkeztem. Harry és Robin társalogni kezdenek valamiről, aztán kissé félrevonulnak, így én a borospoharammal bátorkodom felállni, és visszasétálok a nappaliba.
A helyiség karácsonyi hangulatba öltözött, a fa gyönyörű díszítést kapott. Minden annyira családias, békés, és szeretettel teli. A kandallóban a tűz pattog, s a helyiségben csupán az, és a fán világító égősor, amit gyér fényt kölcsönöz a szobának. Megállok a melegséget sugárzó berendezés előtt, és a rajta helyet kapó családi fotókat szemlélem meg. Belekortyolok az alkoholos, vöröslő italomba, és a következő fotóra vezetem a tekintetem, amelyen Harry egy gitárral a kezében ül a szőnyegen. Még csupán tíz év körül lehetett. Azonnal a szívembe lopja magát, a kis zenésznek a fotója.
- Már akkor imádta a zenét, amikor a pocakomban volt – hallom meg Anne hangját a hátam mögül. – Mindig rádiót hallgattam, és megvoltak a saját kedvenc dalai is, amikor erősebben rugdosott.
Elmosolyodik, és mellém áll. Leemeli a képet, és végigsimít az üvegén.
- Amióta járni, és beszélni tud, azóta még nagyobb a rajongása, de ezt nem kell elmesélnem neked – ámulattal nézi a fotót. – Imádom hallgatni, és most nem a koncertekre gondolok. Hanem arra, amikor hazatér ide, a valódi otthonába, a családja körébe, és egy gitárral csak kiül a balkonra és zenélni kezd. Olyankor megállok, figyelem, hallgatom és a szívem még nagyobb büszkeséggel telik meg. Nagyon szeretek elmenni a koncertekre, és a fiúkkal látni, de amikor itthon leül, és zenét szerez egy borús délutánon, boldogsággal áraszt el. De miket is fecsegek itt – teszi vissza meghatódva a fotót a kandallóra.
- Megértelek – szólalok meg. – Bár én csak egy ideje vagyok mellette, de mondjuk, hogy tudom, milyen büszkeségről beszélsz. Persze, az enyémé távol áll a tiedtől, hiszen egy anya szeretete más.
- Tudod, örülök, hogy mellette vagy – mosolyogva pillant rám. – Amikor felvette veled a kapcsolatot, őrültségnek gondoltam. Az istenért, a google keresőjében talált rád. Spontán olvasni kezdett, és felvette veled a kapcsolatot. Hihetetlennek tartottam egészen addig, amíg nem mondta fél év után is, hogy még mindig beszéltek, és fogalmad sincs arról, hogy ki is ő valójában.  Utána megint hallgatott rólad, és a következő, amit megtudtam, hogy találkoztok, s elmondja neked, hogy ő az. Őrültségnek tartottam, féltettem. Féltem attól, hogy majd kihasználod, ha megtudod a valódi személyét. Aztán pozitív csalódás ért. Örülök, hogy mellette vagy, őszintén. És köszönöm.
- Anne.. én..
- Hát itt vagytok – Harry hangja szakítja félbe az enyémét.
Amme megtörli az arcát, és belekortyol az italába, míg Harry mellénk ér. Derekamra simítja a kezét, ám az édesanyját figyeli.
- Mi történt? – aggodalmasan kérdezi.
- Semmi kicsim – csókolja arcon a fiúk. – Hol vannak a többiek?
- Gemma a szobájában, Robin mindjárt jön. Biztos minden rendben?
- A legnagyobb rendben – újra puszit nyom az arcára, és a léptek hangjára hátrafordul. – Mi is felmegyünk. Ti is pihenjetek le, hosszú volt az út, biztos fáradtak vagytok.
Kézen fogja a férjét, jó éjszakát kívánnak, és a lépcső felé veszik az irányt. Harry felém fordul, még közelebb húzódik hozzám, aztán ajkai az arcomhoz érnek, amelyen egy meleg csók nyomát hagyja.
- Menjünk fel mi is – mormolja halkan.
Bólintok beleegyezésképpen. Harry eloltja a lángokat, lekapcsolja a karácsonyfa csodás fényeit, azután pedig egybefonja az ujjainkat, és vezetni kezd. Először a konyhában állunk meg, ahol az immáron üres poharamat a mosogatógépbe helyezi, majd úgy haladunk tovább fel az emeletre, a szobájába, amelyet már az érkezésünk után megcsodálhattam.
Belépve a Hold gyér fénye fogad bennünket mindössze. A csend és a nyugalom. Bezárja magunk mögött az ajtót, és az éjjeli lámpát felgyújtja az ágya mellett. Visszafordul felém és figyeli, ahogyan a táskához lépek, amelyben a holmijainkat süllyesztettem el.
- Veled tarthatok? – töri meg a csendet.
Kérdően nézek rá, és akkor látom, ahogyan a kezemben tartott egyik rövid ujjú pólóját és a neszesszeremet tartom.  
- A szüleid…
- Be se fejezd a mondatot – nyög fel fájdalmasan. – Ígértem neked valamit, és ha nem engeded, hogy veled tussoljak, csak még jobban tetőzöd a dolgokat.
Fenyegető a hangja, de egyben játékos is, amely azonnal fellobbantja bennem a vágyat. Megrázom nemlegesen a fejem.
- Sajnálom, de nemet kell mondanom – veszek magamhoz egy bugyit is, és elindulok az ajtó felé.
- Így gondolod? – mélyebb, sokkal mélyebb a hangja, mint eddig.
Mellkasom az ajtónak nyomódik, ő pedig a hátamhoz simul. Ágyékát a fenekemnek nyomja, mellyel megmutatja nekem, hogy az ágyékába tódult a vér igen hamar, úgy, hogy semmit sem tettünk ez idáig.
- Határozottan.
- Kár – söpri félre a szőke tincseimet, és a nyakamra nyomja puha ajkait, amelyek minden érintésekor a kellemességet hozzák el számomra. – Nem tudom, hogy minek tiltakozol – minden szava után egy csókkal ajándékozza meg a már felhevült bőrömet. – Tudod, szeretem betartani a szavam.
- Mertem remélni – nyöszörgöm, amikor a ruhámat lerántja rólam.
A kezemben tartott dolgok a földre esnek, a szemhéjaim lecsukódnak, Harry pedig hirtelen fordít rajtam egyet. Farkasszemet nézünk egymással, az ingét áthúzza a fején, miután ajkaimra kegyetlenül le is csap. Nyelve az enyémmel egyesül, s felemel, majd lépkedni kezd, míg a fenekem alatt meg nem érzek egy kemény anyagot. A lábaim teljesen szét vannak tárva, ahogyan a bútordarab szélén helyet foglalok. Azon az íróasztalon, amelyen kisgyermekként tanult.
Elszakad tőlem, a fogait a bőrömbe mélyeszti a nyakam ívénél, míg az ujjai a bugyimhoz vándorolnak. A vékony, leheletnyi csipkeanyag alá dugja az ujját, és széttépi. Felnyögök, ahogyan a hang megcsapja a fülemet, az ujjai pedig a nedves ölemet érintik meg kellemesen. Cirógat lágyan, ezzel teljesen megőrjítve engem. Máskor mindig annyira eltökélt, ám most visszafogja magát, és éppen annyira érint csak meg csupán, hogy az őrület határára kergessen, és a vágyaimat ennél is jobban felkorbácsolja.
- Harry, kérlek…
- Ígértem neked valamit – a hangja simogat, miközben újfent emlékeztet az úton történtekre. – Tudod, mindig betartom az ígéretem Dorie, vagy inkább mondjam, hogy Deloise?
- Fejezd be a szórakozást – rántom meg kissé a hajánál fogva. Szája találkozik az enyémével, de mindössze csak egybeérnek.
- Még csak most kezdtem, bébi – harapja meg az alsó ajkamat, aztán az ujját belém dugja, és mozgatni kezdi kínzó lassúsággal.
Az ujjaim még mindig a hajában vesznek el, és még mindig a tekintetünk szoros kapcsolatot ápol, ám a bennem lévő lassú, szinte már a fájdalmasan kínzó mozgás teljesen az eszemet veszi.
Magamhoz rántom, a nyelvemmel végignyalok az elnyílt száján, aztán hevesen megcsókolom, remélve, hogy megadja azt, amire mind a ketten várunk. Ám a váratlan tettem, őt is egy váratlan dologra készteti. Elszakad tőlem, és újra a nyakamra tér át, miközben a melltartómtól is megszabadít, így már lejjebb vándorolhat minden fennakadás nélkül. Ajkaival és a kezével is kényeztet, miközben a nedves ölemet sem hagyja magányosan.
Lecsókolja magát a testemen, és térdre borul előttem. Arca pontosan a combjaim között helyezkedik el, ahol az ujja még mindig lelkesen mozog, ám időnként kissé megáll, hogy még jobban kínozzon.
Fogai a vékony bőrt a csípőmnél kezdik el gyötörni. Lepillantva feltüzel a látvány, ahogyan a göndör tincsek a combjaim között mutatkoznak meg. Megfoszt az ujja okozta kellemességtől, és a nyelve lassú, sanyargató nyelvcsapásokat mér rám. Felszisszenek, és magamban a még többért könyörgöm, ám nem adja meg. Tempója annyira komótos, hogy szívem szerint átvenném az irányítást, amelyet nem tehetek.
Szívem őrülten ver, a józan gondolatok messze járnak tőlem, és a mellkasom sebesen emelkedik, s süllyed. Az egyik kezemmel kapaszkodom az asztal szélébe, a másikkal a haját markolom, és kellően az ölemhez nyomom, amely több forró csókért, és hevesen forgó nyelvért áhítozik.
- Türelmetlen? – hangja alig hallható.
Ráfúj az ölemre, és immáron két hosszú ujját is eltünteti a bennem lévő nedves forróságban. Felkiáltanék, de tartom magam. A lábaim megremegnek, hátamat pedig a falnak vetem, és még jobban kitárulkozom előtte. Ujjai a csípőmbe mélyednek, ahogyan felpillant rám. Elsötétedett tekintete találkozik az én vágyakozó, reménykedő pillantásommal. Megtöri a kapcsolatot, és minden figyelmét a nőiességemnek szenteli, amely csak is érte epekedik.
Váratlanul cselekszem. Hajánál fogva elrántom magamtól, mire hangos szisszenéssel felel. Lemászom az asztalról, és a száját az enyémével fedem be. Saját ízemet ízlelem a puha ajkakon. Kezeimet levezetem a sliccéhez, amelyet kapkodva bontok ki.
- Ma nagyon felajzott vagy – suttogja a fülembe, míg én tekintetemmel a csípőjét figyelem, amelyről próbálom lerángatni a szűk fekete nadrágját.
- Ígértél valamit – emlékeztetem. – De inkább játszadozol, minthogy megdugj.
- Mennyire vehemens…
- Harry – nézek a zöldjeibe.
- Eddig hallani sem akartál arról, hogy a szüleim házában megduglak, a régi gyerekszobámba, most pedig könyörögsz, hogy rendesen tegyelek a magamévá – mutat rá a dologra. – Imádom, hogy ennyire fel tudlak tüzelni.
- Akkor oltsd is el a lángokat, amelyeket okoztál.
Hirtelen, kissé talán váratlanul találom magam az ágyon. Mind a ketten már meztelenek vagyunk, így a lábaim között térdelve megcsodálhatom a csodás meztelenségében, ahogyan pénisze kemény, a mellkasa finoman kidolgozott, és fekete tintákkal díszített. Végigszántok a számon nyelvemmel, és elkezdek felülni, hogy a számba vehessem, ám visszalök finoman, és fölém magasodik.
Megcseréli a szerepeket, amely meglep. Csípőjén ülve találom magam, így nem is szórakozom tovább. Magamban fogadom az egész hosszát. Megkönnyebbülten nyögünk fel mind a ketten, én pedig mozogni kezdek. Végig engem figyel, ám a kezeivel nem csak cirógat, hanem keményen a fenekembe markol. Rácsap, én pedig felkiáltok.
- Hm, tetszik – incselkedik.
Megismétli. Előre hajolok, a mellkasára, és úgy mozgatom tovább a csípőmet a beteljesülés felé. A csapásai hol gyengédebbek, hol erősebbek, de mind a két esetben csípős érzést okoznak, és a finom sajgásnak az érzését hagyják maguk után.
Pillanatok leforgása alatt a hátamon találom magam. Egyik lábamat a vállára teszi, míg a másik a csípőjén pihen, és így hatol belém egyre erősebben, és keményebben. Nyöszörgéseink pazar egyveleget alkotnak minden apró, vagy éppen a hevesebb mozdulatánál. Egyik kezemet megfogja, az ujjainkat egybefűzi és a fejem mellett pihenteti, míg a másikkal támaszkodik.
Fejével lehajol, és a nyelvével izgatni kezdi a mellemet. Szemeim csukva vannak, csak az érzésekre, az érintésekre és a csípőmozdulatokra figyelek. Nyelvét a fogai váltják fel, és kissé meghúzza a bimbót. A fájdalom finoman érint meg. Bizserget, és az ágyékomig hatol. A neve hagyja el a számat, és kezemmel még közelebb nyomom a mellemhez. Teljesíti a néma kérésemet, aztán a másik mellemnek szenteli a figyelmét.
Annyira elveszek a kéjvágyban, hogy már csak arra figyelek fel, hogy a hasamon fekszem, majd térdelek, Harry pedig mögöttem térdel, és már belém is vágódik keményen. Ujjaim szorosan kapaszkodnak az ágytakaróba, az arcomat pedig próbálom a párnába rejteni, hogy a fel-felhangzó nyögéseimet. Egy új csapás méri a fenekem, aztán előre hajol kissé, a mellemet a markába fogja, és keményebben, gyorsabban hatol belém, mint eddig.
Érzem, hogy közel járok, és tudom, hogy neki sem kell sok. Ez be is bizonyosodik, amikor a nevét ismételgetve átélem az orgazmusomat, ő pedig követ. Együtt suhanunk a mélybe, aztán emelkedünk a magasba.
A takaróra hanyatlok, ő pedig mellém, amint a vállamon hagy egy édes csókot. Oldalt fekszik nekem, amikor fejemet lomhán felé fordítom. Végigsimít a hátamon, majd a fenekemen.
- Imádom a kezem nyomainak látványát rajtad – emelkedik fel, és a még kissé bizsergő területen csókot hagy, mielőtt újra csatlakozna hozzám, és a mellkasára von.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése