2015. december 25., péntek

Gondolatból valóság II.

A padlón, a kandalló melegében ülve hajtogatom a ruhákat, amelyeket azonnal a fekete Yves Saint Laurent táskába helyezek. Izgatott vagyok, és kíváncsisággal telt. Két hónapja, hogy találkoztunk Harryvel, s azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk.
Eleinte, még mindig furcsa volt megszoknom, hogy tényleg ő az a személy, akivel hosszú időn át beszélgettem, de lassacskán sikerült, bár a két hónap nem valami hosszú idő, tény. Most még is itt ülök a nappaliban, a kandalló előtt, amelyben a tűz pattog, és a ruháit, és az enyéimet hajtogatom. Beköszöntött a tél, és a karácsony is eljött. Harry megfelelőnek tartotta ezt az időt, hogy elvigyen Holmes Chapelbe és bemutasson a családjának. Hogy izgulok-e? Nem kérdés. Szívem a torkomban dobban, és a gondolataimban folyamatosan kínos képek jelennek meg, ahogyan a házban összetörök valamit, vagy bármi kárt teszek. Ahogyan Anne előtt zavarba jövök, vagy egy kérdése hallatán lefagyok, és a válaszokat elfelejtem. Mindig is tartottam a családi bemutatkozásoktól, de most, hogy Anne és Robin elé kerülök, és Gemma is jelen lesz, leírhatatlan, amit érzek. Ők azok az emberek, akikkel kapcsolatban sohasem fordult meg a fejemben, hogy találkozhatnék velük. Főleg nem úgy, hogy Harry a szerelmem.
Lassan megtelik a sötét bőr táska a ruháinkkal, és az én fontos dolgaimmal. Még pár ing kerül legfelülre, hogy minimálisan gyűrődjenek, majd be is húzom a cipzárt.
- Dorie?
A mély beszédhang, amelyet annyira imádom, a nevemet formálja. Ennél jobban, már csak a tulajdonosa lopta be magát a szívembe.
- Nappali – kiáltok vissza.
A boltívet figyelve ülök a puha szőnyegen és várom, hogy felbukkanjon Harry. Az enyhén göndör, sötét tincseket megpillantom, majd az egész alakját. Zokniban, szűk farmerjában és egy kék, alig begombolt ingben sétál be a már említett helyiségbe. A kék szövetkabátját hanyagul a kanapéra dobja, amely a bőrülőről lassan csúszni is kezd, de nem foglalkozik vele. Mellém lép, lehajol és a szánk egy gyengéd csókban találkozik. Aztán tovább is megy és leül a fotelbe. A telefonját az ölébe ejti, és engem figyel áthatóan a zöld tekintetével.
- Semmi kedvem ennyit vezetni – fájdalmasan felnyög.
Szívem szerint mondanám neki, hogy maradjunk itthon, és kettesben töltsük az ünnepeket, de tudom, hogy a családja fontos neki, ahogyan ez fordítva is igaz. Bármennyire is lennék a szívem szerint önző, nem lehetek. Nekem is sokkal könnyebb lenne csak vele lenni, és nem azon görcsölni órákon át, hogy be kell mutatkoznom a családjának és jó benyomást kell keltenem. Elviselném, ha csak az ágyban, vagy akár itt a kandallója előtt nyúlnánk el egymás karjaiban forró csókok, és kisebb érintések mámorában.
Megrázom a fejem, hogy a csodás gondolatok elillanjanak. El is érem ezt, így már tisztább fejjel nézek fel rá, de végül felkászálódom. Lábai közé állok, mire a készülékeket maga mellé csúsztatja, és az ölébe ránt egy határozott mozdulattal. Oldalt ülök neki, s így dőlök a kemény mellkasának. Halántékon csókol, és a nyakamba fúrja arcát, amely most kissé borostás. Megbök picit, de nem húzódom el, éppen ellenkezőleg. Még közelebb simulok testéhez, és a mellkasa azon részére csúsztatom a kezemet, ahol a kék ingje nem takarja. Ujjaim közé veszem a keresztmedálját, amely a nyakláncán lóg, s azt piszkálom.
- A családodról van szó, Harry – emlékeztetem.
Férfiasan kellemes illata az orromba kúszik, az ujjai pedig a combomra, a ruhám alá siklanak. Keze kissé hideg, minek köszönhetően minimálisan megugrom az ölébe. Cirógatni kezdi a bőrömet, kis köröket kezd el leírni rajta, aztán a nyakam hajlatába nyom egy csókot.
- Tudom, de inkább visszabújnék veled az ágyba – mormolja. – Van még pár dolog, amit nem csináltunk abból, amit leírtál nekem.
Sohasem unja meg, hogy utalgasson a levelezésünkre, amikor sunyi módon nem mondta el nekem, hogy ki is ő, s hagyta, hogy mindent leírjak, amelyek a gondolataimba férkőztek akár csak egy fotója láttán.
- Harry – ölelem át a derekánál. – Én sem utasítanám vissza, tudod jól! – nézek a gyönyörű szemeibe. – De most szeretnél bemutatni a szüleidnek. Nem igazán érezném jól magam, ha lemondanád a karácsonyt, csak mert éppen a farkad áll.
- Hm, amiatt egy percig se aggódj, hogy pár kilométerrel arrább gondjaim lennének…
- Nem aggódtam, de nem fogok a családod házában dugni.
- Bébi, már nem az őskorban élünk, ahol egy szobában sem aludhatunk. Tisztában vannak azzal, hogy felnőtt férfi vagyok, akinek vannak igényei. És ne várd, hogy rád nézve, vagy csak gondolva is visszafogjam magam.
- Oké nagyfiú, majd meglátjuk – mondom. – De indulnunk kell, ha a vacsorára oda szeretnénk érni.
- Rendben – paskolja meg kissé a combom, mire lekecmergek az öléből.
Felkapja a táskát, aztán már megyünk is az előszobába, ahol a csizmáinkat felvesszük. Harry sehol, így visszapillantok, és látom, ahogyan a kandallóban lobogó tűzet, eloltja alaposan, és csak azután követ engem. Fekete csizmáját felveszi, aztán a kék szövetkabátját is, és a kezébe fogja a fekete utazótáskáját. Megvárja, amíg én is felveszem a kabátomat, a kistáskámat, és csak azután hagyjuk el a kellemesen meleg otthonunkat.
Szerencsére, hamar az autópályán vagyunk, amiért magamban köszönetet is mondok, hiszen Londonból kikerülni nem éppen a legegyszerűbb dolog a világon. Halkan szól a rádió, Harry pedig vele együtt dúdol, amikor éppen nem beszélgetünk. Van, amikor én is énekelni kezdek, a dal végére pedig teljes őrületbe kerülünk. Tekintetem ritkán kalandozik el Harryről. Imádom nézni, ahogyan vezet, és a sebesen haladó autót az irányítása alatt tartja.
- Messze vagyunk még? – érdeklődöm.
- Félúton vagyunk – pillant rám. – Miért?
- Pisilnem kell – motyogom, tudatva Harryvel, hogy amint tud, álljon meg.
- Oh, oké – feleli. – Nemsokára lesz egy benzinkút, ott megállok.
Hamar megérkezünk, az említett helyhez, ahol szinte kipattanok a járműből és már sietek is be hátra a mosdóba. Harry még utánam kiált, hogy kérek-e valamit, de csak egy nemmel felelek és már el is tűnök a női részen.
Visszamegyek az autóhoz, amely még üres, így türelmesen állok, és várom, hogy Harry visszatérjen. Alakja felbukkan, ahogyan hosszú léptekkel közeleg felém egy szatyorral a kezei között.
- Vettem innivalót, meg pár csokit és ilyesmiket – magyarázza, és átnyújtja nekem, s beszállunk az autóba.
Elindul, én pedig a papírzacskó mélyére nyúlok, és szemügyre veszem, hogy miket is vásárolt. Pár üveg víz, és édesség mellett két nyalóka is lapul, amelyet kikapok. Hátrateszem a szatyrot, és kibontom a finomságot. Harry mosolyog. Tudja, hogy imádom, de hát ki nincs oda érte.
- Az enyém? – kérdezi.
Kibontom, és a szájába adom az epres édességet. Kényelmesen elhelyezkedem és átadom magam a cukor kellemes élményének. Oda sem figyelve, a rádióban felhangzó slágereket dúdolva nyalogatom, és szopogatom. Már sötét van odakinn, és autó sem sok halad el mellettünk.
Talán a felét fogyaszthattam el, amikor arra leszek figyelmes, hogy Harry mellettem mocorogni kezd. Ránézek, mire az ő, immáron üres műanyagpálcáját a műszerfalra helyezi, de a mocorgást még mindig nem hagyja abba.
- Mi van? – ártatlanul és értetlenül kérdezem.
- Az, hogy megbántam, amiért azt a szart megvettem – morogja.
- Miről beszélsz? – először valóban nem esik le, de amint a kérdés elhagyja a számat, már is tudom, hogy a nyalókáról beszél. – Felizgatott, ahogyan nyalogattam? – vigyorom kiszélesedik az arcomon. – Azért ezt még rólad sem gondoltam volna, bármennyire is szex őrült vagy.
- Húzd még az agyam, nyugodtan – pillant felém tűzben forgó szemeivel.
Nem szólok, csupán kezemet határozottan az ágyékára helyezem. Valóban merev, és ez csak még jobban engem is feltüzel. Érzem, ahogyan a combjain megfeszülnek az izmok. Simogatni kezdem, s az arcát figyelem. Orrlyukai kissé kitágulnak, ahogyan a levegőt mélyen magába szívja. A kormányt már elfehéredett ujjakkal szorítja, s a gázpedálra is kissé jobban rálép. Rászólnék, hogy lassítson, de helyette az övcsatját csatolom ki, és a sliccét is hamar kioldom. Nem kell többé felesleges anyag, így a fehér bokszeralsójának az anyaga alá csúsztatom a kezemet, és péniszét bátran a kezembe veszem. Kényeztetni kezdem, és a gyorsan emelkedő mellkasára téved a tekintetem.
- Bassza meg – hangja a csendet töri meg. – Ha nem szeretnéd, hogy balesetet szenvedjünk, akkor elveszed a farkamról a kezed – sziszegi a fogai között.
Sohasem teszem, amit mond, így most is kérésének ellenszegülök. Kiszabadítom az erekcióját, és bátran lehajolok, s nyelvemmel egy nedves csíkot hagyok rajta, miután azonnal a számba is csúsztatom. Melegség fogadja a kemény tagod, amelyet keményen szopni is kezdek. Érzem, ahogyan kissé megremeg, de nem állok le. Tovább folytatom, a torkomig engedem, s amennyit tudok, be is fogadok. Kezemmel is izgatom, ahogyan a nyelvemmel is hasonlóan teszek.
Pár pillanat múlva megállunk, Harry felránt, és az ölébe húz. Pénisze a combomhoz simul, nyelve pedig a nyelvemhez. Időm sincs körbenézni, de nem is érdekel, hogy hol vagyunk. Azaz egy dolog lebeg a szemeim előtt, hogy pillanatok múlva magamban tudhatom.
Kezei türelmetlenül hajtják fel a szoknyámat, a harisnyámat pedig minden lelkiismeret furdalás nélkül szakítja le rólam. A bugyim nedves anyaga alá csúsztatja a kezét, párszor végigsimít a nedves ölemen, aztán belém mártja az egyik hosszú ujját, minek köszönhetően alsó ajkát a fogaim közé veszem.
- Ez most gyors lesz, de ígérem, hogy az éjjel keményen meg leszel dugva a kis játékod miatt – mormolja a számba.
Felnyögök már csak az ígérete hallatán is. A buja vágyaimat még jobban felkorbácsolja minden szava, apró érintése, finom csókja, és a mocskos ígérete. Visszavonja az ujja okozta örömöt, és szájába veszi. Lehunyja a pilláit, és hümmögve kihúzza a rózsaszín ajkai közül.
- Azt hiszem, éjszaka nem sokat fogsz aludni – a szemeimbe néz immáron, és úgy ígér.
- Harry…
Nevénél több szó nem hagyja el a számat. Teljes hosszával kitölti a nedves ölemet, míg én a mellkasához simulok. Ajkaink ismételten egy heves csókban egyesülnek, miközben mozogásra bírom a csípőmet. Ujjai hol a combjaimat, hol a fenekemet markolásszák. Nyelve az enyéméhez simul, aztán felfelé billenti a csípőjét, én pedig hangosan a nevét nyögöm a torkom mélyéből. Ujjaim a hajába túrnak, és a fejét hátrahúzom, a csókot pedig elmélyítem, és kissé gyorsítok.
Megragadja a csípőmet, és amíg ő felfelé billenti a sajátját, az enyémét maga ellen nyomja. Az érintkezés mennyei, és érzem, ahogyan az euforikus érzés lassan összegyűl bennem.
Felsőtestemet teljesen a sajátjának nyomja. Szorosan ölel, és már csak a magam ütemét diktálom, amely igen hamar, a gyors iramnak köszönhetően a beteljesülésbe kerget bennünket. Csókunk lelassul, de a szenvedély megmarad. A csípőmnek mozgása megáll, amint lecsillapodtunk. Egymás szájába zihálunk, és csak ekkor pillantok oldalra, amikor a mellkasára dőlök. Egy pihenőben vagyunk, amely jelenleg üres, így megnyugszom, hogy senki sem látta a kis szenvedélyes jelenetünket.
Harry végigsimít a hátamon, és kissé megemel, így kicsúszik belőlem. Vállamon hagy egy csókot, majd a fülem alatt, s megvárja, amíg újra felé fordulok. Puszival hinti be az ajkaimat, aztán elszakad tőlem.
- Indulhatunk szépségem? – kérdezi sokkal mélyebb hangon. – Be kell váltanom egy ígéretemet, miután megismerted a szeretteimet.
Utolsó rövid csókot váltunk, és vissza is mászom a helyemre, mire Harry is összeszedi magát, és elindulunk.

4 megjegyzés: