2015. november 28., szombat

Micsoda Férfi!

Kislány koromban mindig is vágytam a filmpremierekre. Már akkor is a televízió előtt ültem és néztem a csodás ruhákban vonuló színésznőket, és az elegáns öltözetben, magukat viccesnek tartó színészeket.
Most viszont itt állok a Leicester téren, barátnőmmel az oldalamon, miközben körülöttünk sikoltozó rajongók állnak. Mi a szerencsésebbek közé tartozunk, mert egy bugyuta nyereményjátéknak köszönhetően itt állhatunk a vörös szőnyegen várva a két főszereplőre.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy imádom a párost. Ők egy fiúbanda tagjai, amelynek köszönhetően igen nagy világhírnek örvendenek már így is. Ám nem kétséges, hogy ezzel a szereppel még nagyobb kört megérintenek, reményeim szerint.
Összébb húzom a kabátomat magamon, amikor is a tél hideg fuvallata megérint. Hó nincs, de a hőmérséklet nem éppen magasodik. A fákon, az épületeken már a karácsonyi dekorációk díszelegnek, amelyek még hangulatosabbá teszik ezt az éjszakát, amelyre sok mindenki oly régóta várt már.
- El sem hiszem – sóhajtok fel, és barátnőmre, Virágra pillantok, aki hasonlóan lázban ég.
- Most már muszáj lesz.
Körben a kordon másik felén több ezer ember van, többségben természetesen lányok. Arcukon az izgalom nyomai tisztán látszódnak, miközben a mellékszereplőkkel fotókat készítenek és aláírásokat gyűjtenek. Mi is pár embert megállítunk, ám szemünket nem vesszük le az érkező autókról.
Sikolyok felerősödnek, a két fiú neve pedig folyamatosan ismétlődik az embertömeg felől. Louis és Harry.
Minden kamera rájuk fókuszál, de már nem is érdekel semmi, csak az két srác, akik hatalmas mosollyal az arcukon integetnek a rájuk váróknak. Vannak, akik sírva fakadnak, sokkot kapnak, és vagyok én, aki csak is őrájuk tud koncentrálni.
A szerencsés elől állókhoz lépnek, és dedikálásba kezdenek, illetve közös fénykép készítésébe. Mi türelmesen várjuk a sorunkat, bármennyire is nehéz állni és figyelni azt a két férfit, akit annyira imádunk.
- El sem hiszem – nézek barátnőmre, aki hasonló ámulattal figyeli őket.
- Amint végeztek, ide jönnek, utána pedig mindenki az épületbe megy – lép hozzánk egy nő, aki már az elejétől fogva figyelt ránk, és szinte mellettünk állt.
Valóban nem telt el sok idő, és mi kerültünk sorra. Mosollyal az arcukon állnak előttünk. Mind a kettőnket puszival fogadnak, ám Harrynél én kissé több időt töltök.
- Gratulálunk nektek – mondja Louis.
- Reméljük megérte benevezni a játékra – viccesen jegyzi meg Harry.
- Mindenképpen – felelem azonnal.
Gondolatimban megjelennek azok a mocskos dolgok, amiket már megfogalmaztam Harryvel kapcsolatban az írásaimban. Beállnak mellénk és a közös kép is elkészül, amelyre már régóta vártunk.
- Készen álltok? – csúsztatja kezét a derekamra Harry.
- A kedvenc filmem újragondolása, veletek, nem lehet annyira rossz – jegyzem meg pimasz mosollyal az arcomon, amikor is elindulunk az épület bejárata felé.
Összepillantok barátnőmmel, akinek oldalán Louis van. A fiúk udvariasan előre engednek minket, és tovább is vezetnek a mozi terem felé, miközben pár viccet elsütnek, amelyeken jókat nevetünk Virággal.
A teremben a meghívottak már jelen vannak. Mindenki a fiúkra kapja tekintetét, amikor megérkezünk a terembe. Még ki van világítva, így a már kint látott hírességeket újra szemügyre vehetjük, ám nem sokáig. Harry és Louis a helyünkre vezetnek bennünket, amely mellettük van. Ők nem ülnek le, hanem a vászon elé mennek, ahol a rendezővel együtt egy gyors beszédet tartanak és megköszönik a jelenlévőknek, hogy eljöttek a bemutatóra.
Nem igazán szaporítják a szót, aminek én személy szerint nagyon is örülök. Louis is Harry elindulnak irányunkban, és leülnek mellénk. A helyiségre sötétség borul, a hatalmas vásznon pedig megjelenik a cím. Micsoda férfi!
Az első képkoca már teljesen lenyűgöz, pedig a Micsoda nőt, a film eredeti változatát kívülről fújom, még is izgatottan várom a következő jelenetet. Louis játssza a könnyűvérű szerepet, ami bevallom, elnyeri tetszésemet.
Egymást követik a képkockák, míg nem az első erotikus jelenetéhez nem érkezik a film. Alsó ajkamat rágcsálva figyelem, ahogyan Louis és Harry szája egymáshoz ér egy szenvedélyes csókban.
Lou ujjai felcsúsznak Harry göndör tincseibe és bátran megragadja azokat, mire a srác formás fenekébe markol. A ruhák hamar lekerülnek a srácokról, miközben csókokat lopnak egymástól, s lágy érintésekkel kényeztetik a másikat. A vágy érezhető kettőjük között, és ezt imádom. Érzem, ahogyan az ő vágyunk engem is átjár, ahogyan az elcsent csókjaikat én is érezném számon, és azt, amikor Harry könyörtelenül, még is szenvedélyesen egyesül Louissal.
Harryre pillantok, aki mellettem ül, és meglep, hogy szemei nem a filmet figyelik, hanem engem. Nyelvével végigszánt ajkain és féloldalas mosolyra húzza száját.
- Nem nézed? – teszem fel az első ostoba kérdést, ami eszembe jut.
- Átéltem – kacsint rám.
Elmosolyodom, hiszen igaza van.
Visszafordítom a fejem a film irányába és tovább csodálom a párt, akik teljesen a szenvedély uralma alá kerültek már. Szinte tépik egymás száját, és elmerengek azon, hogy milyen lenne, ha Harry az én számnak is hasonló örömöket nyújtana. Hirtelen megfordulnak, és ezúttal Louis az, aki lecsókolja magát Harry testén, aki csukott szemekkel élvezi az érintéseit. Ahogyan ágyékához ér, már csak Há arcát mutatják, amely érthető is, még is vágyom arra, hogy láthassam az intim pillanatot, ami valószínűleg meg sem történt a forgatás alatt. Bár sohasem lehet tudni.
Megrázom fejem, és az elnyílt ajkak látványa, ahogyan ujjai a barna hajba vesznek el, felkorbácsolják vágyamat. Elképzelem, ahogyan ajkaim Harry farka köré záródnak, és mindent elkövetnek azért, hogy mielőtt az orgazmusáig segítsék a srácot.
- Elkalandoztál? – meleg lehelet érinti meg fülemet, és két dús ajak.
Oldalra kapom fejem, és Harryvel találom szemben magam. Túlságosan is közel van, ám cseppet sem bánom.
- Én is vágyom a szádra magam körül – mondja, miközben végighúzza ujját alsóajkamon. Kérdően nézek rá, ám nem válaszol, hanem tapsolni kezd, ahogyan mindenki körülöttünk. Visszanézek és már csak a stáblistát látom meg. A terem újra fénybe borul, az emberek elkezdenek felállni. Egy teremmel arrébb állófogadást tartanak. Harry is feláll, megragadja kezem, ám én magam mögé pillantok barátnőmre. Ő Louis kezét fogja, és úgy követnek bennünket, viszont mi négyen nem a fogadás felé megyünk.
Kilépünk a csípős londoni időbe és egyenesen a kocsik felé haladunk. Kettő lesötétített üvegű autó vár ránk. A hátsóhoz lépünk Harryvel, aki várja, hogy beszálljak viszont és visszapillantok. Virág már eltűnt a másik járműben.
- Ne aggódj, jó kezekben van – mormolja Harry és besegít az autóba. A sofőr már indul is, amint a göndör srác elfoglalja mellettem a helyét.
- Hova megyünk? – érdeklődöm.
- A Mayfair hotelbe, itt van nem messze – mondja, és közelebb von magához, és semmi mást nem tesz. – Hogy tetszett a film?
- Nagyon… - keresem a megfelelő szót, ám közbevág.
- Izgató volt?
- Túlságosan is – vallom be és mélyzöld szemeibe nézek, amelyek csillognak.
- Nagyon örülök.
Az út valóban rövidnek bizonyul. Ahogyan kiszállunk az autóból, Harry újra kézen ragad és már is a hotel aulájába húz, ahol minden szó nélkül a lifthez vezet. Mérgelődik egy sort, amikor a felvonóban csatlakozik hozzánk egy fiatal pár, és egy arab nő. Szerencsére nem sokáig tart az út, így a megfelelő emeleten Harry újra vezetni kezd, méghozzá egy lakosztályhoz.
Belépve azonnal megállapítom, hogy még egyetlen éjszakát sem töltött itt, csupán erre az estére vette bérbe. Elengedi kezemet, a zakóját pedig hanyagul a kanapéra dobja.
Nem vagyok az a megszeppent típusú lány, akit olyan könnyen zavarba lehet hozni, de amikor az ingét kezdi el gombolni, s végül az anyag a földön köt ki, kissé megilletődöm, pedig pontosan tudom, hogy miért is jöttünk ide. Természetesen megbánás cseppnyi része sincs bennem, csak a vágyé, amely arra késztet végül, hogy közelebb lépjek.
Kezemet bátran mellkasára vezetem, és szinte mohón szája után kapok. Viszonzás sem marad el részéről. Nyelve pillanatok töredéke alatt tör utat a számba és talál rá az enyémére. A kabátomtól megszabadít, és már az inge társaságában öltözteti a padlót. Ruhám sem sokáig takarja testemet. Harry türelmetlen és ezt ki is mutatja, amikor szinte darabokban ér földet az anyag.
- Melyik szerep tetszett jobban? – motyogja számba.
- Egyértelműen a tiéd – taszítom háttal az ágyra, és csípőjére ülök.
- Akkor én leszek a szende? – vigyorog mocskosan.
Száját befogom, hiszen nem beszélgetni jöttünk. Megharapom kissé felsőajkát, minek következtében fenekembe markol és teljesen az öle ellen nyom. Mivel a fantáziálásomat szeretném valósággá váltani, így lecsúszom testén, és az övét kezdem el kioldani. A szűk fekete nadrágját bokszerével együtt veszem le róla, minek köszönhetően pénisze már is előttem meredezik. Ujjaimat éhes tekintettel fonom rá, és kezdem el mozgatni, ám nem sokáig szórakozom vele. Lehajolok és már számba is veszem. Tekintetünk találkozik. Arcomat megcirógatja, ám én keményen szopok és nyelvemmel kínzom.
Előttem van a jelenet, amikor Louis szopta a farkát, és ez még jobban beindít. Néha betegesnek gondolom, de ezek a gondolatok hamar szertefoszlanak és csupán a vágy marad, amely éltet.
Torkomnál érzem meg péniszének végét, majd ahogyan megremeg számban, és eláraszt nedvével, amely könnyedén folyik végig torkomon, míg én minden ellenkezés nélkül nyelek. Lassan kicsúsztatom számból, nyelvemmel a maradékot is lenyalom, s csak utána nézek újra rá.
A padló hirtelen tűnik el a térdeim alól, és már hátam alatt az ágytakaró puha anyagát érzem meg. Melltartómtól szabadít meg először, s melleimnek szenteli a figyelmét, miután csókot csent. Nyaldos, kissé masszíroz és szopogat egyszerre, amely gyönyört nyújt a számomra, annak ellenére is, hogy nedves ölem már vágyakozik iránta.
Felfelé billentem a csípőmet, ezzel kissé felgyorsítva a dolgokat. Pimasz vigyorral néz rám, aztán megszabadít bugyimtól, és nadrágjához nyúl, amelynek zsebéből egy óvszert vesz elő. Szerencsémre nem szórakozik, hanem végiggörgeti magán a kondomot, a combjaimat széjjelebb feszíti, és belém hatol. Teljesen kitölt. Löktetek körülötte és élvezek. Egészen magamba fogadom, miközben ő egy gyors tempót vesz fel, amely egyre jobban a gyönyör felé taszít. Hátába mélyednek körmeim, és kétségem sincs, hogy nyomot hagytak fehér bőrén.
Bekebelezi számat, szinte felfal heves csókjával, és a mozgásával, amely minden pillanatban az őrület határáig kerget. Egy mélyebb lökéssel eléri, hogy fejemet vesztem, és követ ő is.
 A levegőt kapkodom, a szívem őrületes tempót jár. Mellém hanyatlik, és hasonlóan gyorsan járó mellkassal próbálja visszaállítani normálisra a lélegzetvételét.
- Egyértelműen megérte ez a bugyuta nyereményjáték – szólalok meg pár perc után.
Egymásra nézünk és felnevetünk mind a ketten, majd magához von, és halántékomra csókot hint.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése