2015. november 15., vasárnap

Megviselt tökéletesség II.

Amint kiléptünk a munkahelyemről, Harry már telefonját elő is vette és tárcsázni kezdett, míg másik kezével enyémét fogta és a fekete Range Roveréhez vezetett. Beszálltam, ám ő nem követett. Kinn magyarázott valamit alig egy percig, aztán beült a vezetőülésbe.
- Kivel beszéltél? – vontam kérdőre.
- A főnököddel – lazán mondja, és kihajt a parkolóból. – Mai napod volt az utolsó itt. Egy percet sem akarok távol lenni tőled, és valami ócska féltékenykedések miatt aggódni. Tartani attól, mikor veszítelek el.
- Ezért intézted el, hogy ne legyen munkám?
- Van munkád, Lou mellett, és erről nem nyitunk vitát.
További kérdéseket tettem fel, de semmit sem értem el vele. Egyszerűen lerázott, és mindent konkrétan kijelentett, mintha csak együtt terveztük volna el.
Ennek már több mint egy hónapja. Azóta a világot járom Harry oldalán, és Lou mellett szorgoskodom, mint sminkes. Több divathétre is eljutottam, amelyekről régen mindössze csak álmodhattam.

Mosoly kúszik arcomra, és kinyújtózom. A nap besüt a kitárt balkonnak ajtaján, és bőrömet melegíti, amely a takaró puha anyaga fogságából már kiszabadult. Arcomat jobban a párna kellemes anyagába fúrom, és próbálok minden erőmmel még egy kicsit visszaaludni, ám nem igazán sikerül.
Kezemmel kinyúlok, kutakodok, de senkit sem találok csak a kihűlt lepedő hideg érintését. Felnyitom szemem, és valóban, senki sem fekszik mellettem. Hátamra fordulok, a takaró vékony anyagát mellkasomhoz szorítom és felülök. Beletúrok szőke tincseim közé, és körbepillantok a szobám. Ruháink éjszakai emlékként köszönnek vissza a padlóról.
A kintről beáramló városzaj csodás egyveleget alkot a nappali felől beszűrődő gitár halk dallamaival. Ajkaim egyből mosolyra is húzódnak. Tudom, hogy aki elköveti a húrok pengetését, az Harry.
Lábaimat leemelem az ágyról, és talpam azonnal találkozik is a puha, hófehér szőnyeggel. Felállok, ám le is hajolok, és Harry fekete ingjét magamhoz is veszem. Alsó pár gombot egyesítem, és már el is indulok lassan kifelé, a hangok irányába.
Ahogyan az ajtót kinyitom, már nem csak a pengetéseket hallom, hanem a mellette, szinkronban megszólaló mély, csodás hangot, amelyet éjszakánként is imádok hallgatni elalvás előtt.
Hamar felismerem az egyik kedvenc dalom sorait, amelyek csodásan hagyják el a férfi száját. Megállva az ajtófélfának támaszkodom, és csendesen onnan hallgatom a dalt.

„She said I think I’ll go to Boston… I think I’ll start a new life… I think I’ll start over, where no one knows my name…”

Közelebb merészkedem a zenébe merülő sráchoz, és mellé ülök a kanapéra. Tovább folytatja, én pedig csak nézem minden egyes szájmozdulatát. Csodálatos hangja fülembe kúszik, és én is meglepődöm azon, hogy mindenegyes alkalommal elkápráztat.
Hangjával betölti az egész helyiséget, még ha halkan is énekel. Egyik kedvenc dala, és látszik rajta, ahogyan átéléssel, érzékenyen énekli. Szemeinek csillogása megragadja figyelmem és szinte elveszek benne. Másra már nem is figyelek, hiába gyönyörűen énekel, a szemei magával ragadnak.
Arra eszmélek, hogy szorosan magához von, és nyakamba szuszog édesen. Ekkor én is már visszaölelem, és még közelebb vonom magamhoz.
- Örülök, hogy velem jöttél – szólal meg hirtelen.
Kissé eltávolodom és szemeibe nézek. Elmosolyodik, és végigsimít arcomon. Megfogom kezét, de még mindig értetlenül meredek rá.
- Mi a baj?
- Semmi, csak rossz volt nélküled a hónapokat eltölteni – vallja be.
Hangja szinte gyermeki, még is szerelmesnek és egyszerre boldognak is hangzik.
- Nem szoktál te ilyen vallomásokat tenni.
Felsóhajt, kezeivel megtámaszkodik lábain, és arcát tenyereibe temeti. Végigsimítom fedetlen hátát, majd tarkójára csúsztatom kezem. Végül letérdelek lábai közé és arcát kezeimbe fogom.
- Harry, beszélj hozzám, kérlek – nézek mélyen szemeibe, s ő is így tesz.
- Csak fáradt vagyok – feleli. – Imádom a rajongóinkat, de négy év folyamatos hajtás után még ilyen fiatalon is elfárad az ember. Szeretnék egy kis időt csak a pihenéssel tölteni, veled lenni… Kicsit önző emberré válni.
- Nem vagy önző – mosolygom rá. – Kijár nektek, neked is a pihenés, Harry.
- Olyan jó vagy, bébi, meg sem érdemellek – közelebb hajol és csókba hív.
Ajkai falánkak, vágyakozóak, kizsákmányolóak. Én pedig megadom neki, amit szeretne. Még ha csak kis ideig is, de elfeledtetek vele mindent, és csak is ketten fogunk létezni egymásnak. Én is önzővé válok miatta.
Feltérdelek, míg ő így a kanapé hátának dől. Szánk elválik, de a szenvedély megmarad. Nyomok állára egy csókot, majd nyakára, kulcscsontjára. Kiélvezek minden centijét bőrének. Csókok forró nyomát hagyom mellkasán, hasán, köldöke fölött, majd az alatta lévő kis ösvényen, amely alsónadrágjában veszik el.
Kezemmel végigsimítok bokszerének pamut anyagán, mire kissé felszisszen. Korcánál végighúzom ujjamat, ezzel jobban fokozva benne minden érzelmet. Nyelvemmel végigszántom ajkaimat, hiszen én is kívánom őt. De még mennyire, hogy kívánom…
Figyelem minden rezdülését, míg az anyag alá csúsztatom kezem, és ujjaimat hossza köré fonom. Lenéz rám, arcán féloldalas mosolya játszik, míg az enyémen a vágyakozó, szerelmes nőé. Hüvelyujjammal teszek pár körkörös mozdulatot a végén, mire meg is érzem előváladékát.
Kihúzom kezemet alsója alól, és ujjamat számba csúsztatva megízlelem. Minden mozzanatom figyeli, és látom rajta, hogy mennyire is türelmetlen már, így könyörülve rajta, bokszeréhez nyúlok. Megemeli kissé magát, segítve nekem az anyag megszabadulásában, amely hamar messze is kerül tőlünk.
Újra pénisze köré fonom ujjaimat, és mozgatni kezdem csuklómat. Lehunyja szemhéját, és a levegőt élesen szívja be, ahogyan lassan, szinte már kínzóan lassan mozgatom kezem rajta.
- Dorie, kérlek – szisszen fel, mire önelégült mosoly szökik arcomra.
Számat köldöke alá nyomom, és nedves csókot hagyok bőrének felületén. Így, apró csókokkal haladok egyre lejjebb, míg végül farka számba nem csúszik. Egyik kezem combján pihen, így tisztán érezem, amikor izmai megfeszülnek.
Ajkaim tökéletesen rásimulnak. Mozogni kezdek, míg szabad kezemmel tovább simogatom. Felpillantok rá, és csak hátravetett fejét látom, elnyílt ajkaival. Nyelvét kissé kidugja, és végigsimít vele száján.
Gyorsabb mozdulatokat teszek, mélyebbre engedem, míg torkomnál nem érzem meg végét.
- Bassza meg… - fogja meg kezemet, amelyet combján pihentetek.
Nyelvemmel is izgatni kezdem, amely még jobban fokozza benne az érzést. Megszorítja kezem, és váratlanul ér, amikor arcomat megfogja és finoman eltol magától.
Pénisze kicsúszik számból, és nedvesen mered továbbra is nyálam csillogásában. Számat ismételten megnyalom, az utolsó ízeket is kiélvezem, míg ő mellettem kinyúl és pénztárcájából megszerez egy óvszert.
Kikapom kezéből, és sietve fel is tépem a csomagot. Felnevet, de én nem vagyok vicces kedvemben. Felgörgetem rá, a fóliacsomagolást hanyagul leejtem, és felmászom a kanapéra. Ölében helyezkedem el, és lassan rá is ereszkedem. Teljesen befogadom, és ez mind a kettőnkből megkönnyebbült nyögést vált ki.
Mozgatni kezdem csípőmet vállaiba kapaszkodva, míg ő csípőmet és fenekemet markolássza. Felfelé kezdi el vezetni kezét, én pedig engedelmesen felemelem enyéimet, így a fekete anyag lehull rólam, és teljes meztelenségemben ülök ölében. Tekintetét melleimre vezeti, és hatalmas tenyereivel be is borítja őket.
Tovább mozgom rajta, s az eufória érzése egyre közelebb kerül hozzánk. Szájával kezdi el kényeztetni egyik mellemet, amíg az én ujjaim hajában vesznek el, és számat már neve kántálásának erőtlen hangja hagyja el.
Felcsókolja magát nyakamig, és heves csókba von, miközben egyre közelebb és közelebb kerülünk a beteljesüléshez. Kissé felfelé billenti csípőjét, szájában pedig nyögésem hal el, és érzem, amint átlépem a határt, a boldog kielégülés határát, ahogyan Harry is.
Pihegve nézek le rá homályos tekintettel, lusta mosollyal, míg ő hátradől, és fáradt csókba von, amikor mellkasára hanyatlom.
- Így bármikor elvonhatod a figyelmem – motyogja, és nem kell odanéznem, hogy tudjam; vigyorog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése