2015. november 24., kedd

Divathét

Fáradtan érek vissza a hotelbe az éjszaka közepén. Los Angelesben vagyok egy divathéten, ahol is híres modelleket sminkelek. Reggeltől estig az eseményen vagyok, és mire szobám falai közé kerülök, már csak az ágyam után vágyakozom.
A mai éjszakán sincs máshogy. Lerúgom a cipőimet és a fürdőszobába vonszolom fáradt testem, miközben lassan minden ruhám a földre hull. A kádhoz lépve, megengedem a csapot és habfürdőt öntök bele, amelynek köszönhetően már is kókuszos illat lengi be a helyiséget.
Telefonom hangja zavar meg, amely üzenet érkezését jelzi, így a szobába megyek, ahol meg is szerzem a készüléket. Elmosolyodom, amikor megnyitom, és meglátom az első fotót, ami még reggel érkezett.
Harry New Yorkban van jelenleg, hiszen különböző eseményeken kell részt vennie a másik három sráccal. Már hetek óta nem láttuk egymást, és hiányzik, nem titkolom. Viszont az elmúlt napok folyamán több fotót is küldött, amin a teste látszott. Eleinte furcsálltam, még is izgatott és tetszett, így küldtem neki én is hasonlókat. Azóta már könnyedén küldözgetjük a másiknak az fényképeket.
Most is egy hasonló, finoman erotikusan izgató fényképet pillantok meg. Nyaktól lefelé látszik, miközben merev péniszét fogja. A látvány azonnal izgalommal tölt el, így visszaigyekezve a fürdőbe, én is a csipkés fehérneműben készítek egy fényképet, és el is küldöm neki.
Elzárom a csapot, megszabadulok fehérnemű szettemtől és beszállok a habok közé. A kókusz illata csodás módon vesz körül, ahogyan ellazulok, és kényelembe helyezem magam. Lehunyom szemhéjaimat, és próbálok kizárni mindent. A holnapi nap zárja az eseményt, amely hasonlóan kemény lesz, még is várom. Bármennyire is látszik könnyűnek a munkám, egyáltalán nem az. Mindenre oda kell figyelmen, több szempontot kell a szemeim előtt tartanom, így teljes koncentrációra van szükségem, ahhoz pedig kiadós alvásra.
Telefonom hangja újra megtöri a csendet. Megtörlöm a kezemet és megnyitom a beérkezett üzenetet. Harry ezúttal ágyon fekszik, és úgy nyúl magához. Ajkaimon végigszántok nyelvemmel, miközben elképzelem, ahogyan az én ujjaim fonódnak hosszára, miután ajkaim is körülveszik, és az élvezetbe hajszolják.
Én ezúttal egy sejtelmes képet készítek. A hab takar, de nem teljesen. Combom, és mellem is tökéletesen megmutatkozik a fehér habok között, amelyet le is kapok, majd továbbítok.
Visszahelyezem a készüléket oldalra, ám éppen, hogy eléri a kádnak széles peremét, megszólal. Nevetésemet elnyomom magamban, és felveszem.
- Tényleg ennyire imádod, ha szenvedek? – sziszegi a telefonba mindenféle köszönés nélkül.
- Én csak viszonoztam a kedvességedet – mentegetőzöm. – Te kezdted az egészet.
- Bassza meg, tudom. Jó heccnek tűnt, de jelenleg mocskos módon meg akarlak dugni abban a rohadt kádban.
- Hát, senki sem állít le – mosolygom, de szerencsémre ő nem látja.
- Ne feszegesd a határokat, mert a bokszerem már így is kellően feszül – nyög fel szinte már fájdalmasan. – Ha most ott lennék…
- Mit csinálnál?
Vágyakozva kérdezem, reménykedve, hogy belemegy a kis játékba.
- Véget nem érő a lista, Dorie.
- Tudod, eszembe jutott a kis játszmánk – célzok a társasjátékunkra, aminek végül nem lett győztese, vagy inkább mind a ketten nyertesek lettünk. Nézőpont kérdése.
- Tehát rám gondoltál – szűri le a lényeget.
- Nem nehéz, ha ilyen képekkel gyötörsz.
- Gyötörlek? – nevet fel. – Ugyan bébi, te is élvezed, valld be!
- Úgy is tudod a választ – motyogom, és fejemet hátra hajtom.
- Mire gondoltál a játékkal kapcsolatban? – faggat.
Széles mosolyra húzódik szám.
- Arra, hogy nagyon élveztem, és újra játszanám.
- Csak is velem – szögezi le, mintha ez a kérdés felmerült volna bennem.
- Ne játszd a féltékeny szeretőt, tudod, hogy más nem kell – sóhajtok fel. – Inkább meséld el, hogy mit tennél velem, ha itt lennél.
Incselkedésemet azonnal kihasználja. Hallom, ahogy a levegőt mélyen magába szívja, és szinte lelki szemeim előtt látom azt, ahogyan ujjaival alsó ajkát gyötri kissé, majd a nyelvével végigszánt rajta.
- És ne hagyj ki semmilyen részletet sem – teszem még hozzá.
- Nem, bébi, előbb te mondd el, hogy mit szeretnél tőlem.
Hangja mély, kissé dörmögős. Teljesen megrészegít, és tetszik a játékos, fülledt hangulat.
- Mondjuk, rádönthetnél a hatalmas ágyamra, ahogyan múltkor – suttogom. – Az ujjaid szinte elfehéredve fognák a csípőmet, amivel nyomokat is hagynál rajtam. Megjelölnél, csak a tiéd lennék – megnyalom a száraz szám, mielőtt is folytatnám. – Az én ujjaim a lepedőt markolnák, és a nevedet hangoztatnám, miközben újra és újra elveszel bennem teljesen.
- Bassza meg – nyög fel keservesen. – Nyúlj magadhoz!
Hangja szinte parancsoló. Lázban tart, hiszen én is vágyom rá.
Teszem, amit mond. Lábaimat széjjelebb teszem, és a forró víz még jobban megérint. Felfokozódik minden érzés bennem. Kezemet lecsúsztatom a nedves testemen, egyenesen a lábaim közé, a várakozó ölemhez. Pontosan oda nyúlok, ahova Harry is mutatta, ezzel hasonló érzéseket keltve magamban, mintha csak az ő hosszú ujjai érnének hozzám.
- Te is nyúlj magadhoz – nyöszörgöm.
Elképzelem, ahogyan fölöttem magasodik, miközben ütemesen mozog, csókol és kényeztet, csak, hogy a beteljesülés mielőbb elérjen minket. Ajkai forrók, szenvedélyezek, csókja mámorító.
- Már megtörtént – elfulladt hangon közli.
Magam előtt látom, ahogyan ujjai pénisze köré fonódnak, ahogyan az ágy tetején fekszik és rám gondol. Haja kuszán terül szét körülötte, a mellkasa sűrűn emelkedik, rózsaszín ajkai pedig elnyílt állapotban vannak.
Izmaim megfeszülnek, egyre szaporábban kapkodom a levegőt, míg arcomat már teljesen pír önti el, a hőség és a vágy elegyeként.
- Gyorsabban csináld – motyogja határozottan. – Körkörös mozdulatokkal, és képzeld el, ahogyan ott vagyok, az én ujjaim köröznek rajtad és olyan jó… annyira kibaszottul jó, hogy nemsokára elmész.
- Úristen – szisszenek fel.
- A nyelvemet érezd bébi, ahogyan kínoz és örömöt szerez – sokkal mélyebb a hangja. Szavai szinte visszhangozva halnak el elmémben, ahogyan egyre közeledem. – Simogatlak, csókollak és szívogatlak. A hajamba túrsz, és meghúzod, mire én felmordulok és erősebben végignyalok rajtad.
- Harry – hangosabban ejtem ki a nevét, minek következtében a magasba kerülök, és a mélybe zuhanok, ahogyan megkönnyebbülök.
Elveszem kezemet, és a légzésemet próbálom helyreállítani. Harry a vonal túl végén hasonlóan csendben van.
- Egy pillanat, kopogtak – motyogja, és a telefont kinyomja.
Kérdően nézek a kijelzőre, majd leteszem én is a készüléket. Elkezdek mosakodni, mert fáradtságom még mindig jelen van. Kopogás csapja meg fülem, amelyet furcsállok, ám kikiabálok, hogy egy pillanat. Sietve megtörülközöm, felveszem a köntösöm, és telefonommal kezembe sietek az ajtóhoz.
Kinyitom és döbbenten nézek Harryre, aki egy bokszerben áll előttem. Kérdést feltennék, de idős sem hagyva esik ajkaimnak, miközben maga mögött berúgja szobám ajtaját, a köntös anyagát lerántja rólam, és az asztalra emelt, ahol is újra, s újra elveszünk egymásban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése