2015. február 14., szombat

Több, mint egy kirakati kapcsolat

Kijelenthetem, hogy az én kapcsolatom igenis tökéletes. Ezt sajnos nem minden pár, sőt mondjuk úgy, hogy alig egy-egy pár mondhatja el magáról. Ám a többséggel ellentétben, számunkra a valentin nap semmit sem jelent. Mind a ketten úgy véljük, hogy egy elcsépelt baromság, amelynek semmi értelme. Ha szeretünk valakit, akkor azt nem csak egy kinevezett napon kell kimutatni, hanem a hét többi napján is.
Mi ezen az elven működtetjük kapcsolatunkat, s szakadás az évek alatt sem volt még benne. Igaz, még csak két éve annak, hogy boldog kapcsolatban élünk, még is kijelenthetem szilárdan, hogy egyre erősebbé válunk a másik által.
A mai napon a más említett neves, nyálas nap ragyogta be az emberek életét. Én tudtam előre, hogy semmivel sem kell készülnöm, ahogyan Harrynek sem. Megbeszéltük, hogy átmegyek hozzá, s együtt töltjük az estét, ahogyan azt a hét többi részében is megtettük, amikor csak tehettük. Ilyenkor mindig valami őrültséget csináltunk, amellyel a másikat próbáltuk zavarba ejteni, s olykor sikerült is.
Megérkezve a megfelelő házhoz, már csengettem is. Az ajtó szinte pillanatokon belül tárult ki, s került elő mögüle a barátom. Hatalmas mosolyt formáztak ajkai, aminek köszönhetően az arcán két édes gödröcske jelent meg. Szerelmes lettem kisfiús énjében már az első pillanatban, még úgy is, hogy egészen messze állt tőle. Igazi férfi volt, még úgy is, hogy huszas éveinek elején járt. 
Hófehér pólót viselt, amelynek köszönhetően felsőtestére varrt fekete minták tökéletesen látszódtak. Hosszú, mára már csak enyhén göndör haját egy copfba kötötte. Hosszú, vékony lábait fekete farmere takart, mag lábfeje szabadon tárult a világ szemeláttára.
Kisebb sikkantás szakadt fel belőlem, amikor is derekamra fonta kezét, s behúzott a házuknak bejáratán. Ajkait hevesen enyéimre nyomta, s finom csókkal üdvözölt, miközben szabad kezével erőteljesen belökte az ajtót.
- Hiányoztál, manó – mormolta ajkaimra, mire újabb puszit csentem tőle.
- Te is nekem – szabadultam ki karjai szorításából, s rúgtam le csizmámat. – Mit terveztél mára?
- Szereztem egy új videojátékot – gyermeki lelkesedéssel hangjában ecsetelte.
- Milyen játék? – mentem utána a nappaliba, míg szemeim hátizmait figyelték.
Mióta csak ismerem, edzeni jár a hét minimum három napján. Imádja a sportot, amely inkább nála a bokszolásban merült ki mindig is. Néha kora reggeli kocogást is beiktat, amelyre elcsalni próbált többször is, ám sohasem ért el sikert. Soha nem voltam, és nem is leszek a reggelek embere.
- Figyelsz rám? – féloldalas mosollyal nézett le rám, amikor is kemény mellkasába ütköztem.
- Bocsi, mit is mondtál? – pirultam el kissé zavartan.
- Csak, hogy egy új bokszmeccs játék – felelte, s megcirógatta arcomat. – Egy menet?
- Hm, ellened? – vontam fel szemöldököm. – Még a végén porig alázlak – sutyorogtam fülébe csábosan, mire ujjai csípőmbe mélyedtek.
- Lássuk mennyire vagy kemény – csókolt nyakamba.
A távkapcsolóért nyúlt, amint maga mellé húzott a szőnyegre. Beálltunk a kinect elé, s a televízión megjelent két sáv, amelyen saját szemszögből láttuk az ellenfelet. Azaz én Harry emberét, ő pedig az enyémét.
- Felkészültél? – emelte fel a kezeit kezdő állásba, mire azonnal cselekedtem én is, s leutánozva őt, beálltam.
- Végzek veled, Styles – kacsintottam rá, mire felnevetett, s elindította a meccset.
Mivel fogalmam sem volt mik is a szabályos ütések, melyek azok, amelyekkel könnyedén a földre teríthetném. Semmit sem tudtam a bokszról, így csak ösztöneim vezéreltek. Véletlen sikerült olyan ütést bevinnem, ami pontot ért, ami után jobban felbátorodtam.
- Titokban vérbeli bokszoló vagy – mormogta Harry, ám jócskán ő vezetett.
- Hát persze, ezért is haldoklom már – nevettem fel, mire megállt.
- Gyere – rántott maga elé.
Mögém állt, kezeimet védekezően helyezte el előttem, míg sajátjait rásimította. Ágyékát fenekemhez nyomta, míg lábaimat hasonlóan a kezdő állásba csúsztatta. Ajkai fülemhez értek, mire megremegtem, ahogyan a levegőt élesen beszívta. Kezét, enyémmel együtt előre lendítette, így egy pontos ütést mért saját emberére. Nem állt meg. Tovább ostromolta a hatalmas monstrumot. Csípőink, kezeink és a lábaink is egyszerre mozogtak, míg én csak egy bábúként álltam előtte, miközben közös erővel végzett saját magával.
Addig mozgott testünk szinkronba, mígnem teljesen ki nem ütöttük a fickót. Persze, könnyű volt, hiszen csak állt egyhelyben, míg végül össze nem esett a ringen belül. A játékban egy lista jött ki, amelyben részletezve voltak a találatok, a pontok, ám Harryt nem igazán érdekelte a dolog. Hirtelen magával szembe fordított.
- Azt hiszem, teljesen kiütöttél – konyultak le ajkai.
- Nem is tudom, hogyan hevered ki – simítottam végig arcán.
- Van egy mód, ahogyan esetleg .. – hajolt közelebb, míg ajkai enyéimet nem érintették. – kiengesztelhetnél.
- Hm, nem hiszem, hogy azt ismerem – játszottam magam, s kissé elmerengtem, mire ő felkapott kezeibe. – Harry – kiáltottam fel.
- Megy ez neked – kacsintott, majd lassan letérdelt, s végigdöntött a puha szőnyegen.
- Mit csinálsz? – kérdeztem ártatlanul, amikor is pár édes puszival lepte el nyakamnak ívét.
- Kárpótlást követelek, amiért vesztettem – mormogtam.
- És a szüleid? – túrtam bele hajába, mire erőtlenül feltettem a kérdést. – Bármikor hazaérhetnek, Harry.
- Elutaztak, manó, ne aggódj – nézett csodás zöld íriszeivel, enyéimbe.
Kezeimmel minden előzetes nélkül húztam le magamhoz, s csókoltam meg hevesen. Nyelve azonnal enyémhez férkőzött, s vad, forró táncba hívta azt. Lábaimat a padlóra helyeztem, míg csípőjét nekem feszítette. Ajkai között halt el egy nyögésem, amely a súrlódásnak volt köszönhető.
- Igen, pontosan ezt akarom hallani – motyogta, s erőteljesebben nyomta ellenem magát, miközben kezeivel felsőm alá nyúlt, s oldalamat cirógatta, mire felkuncogtam. – Milyen csodás hang – mosolygott le rám, mire erőt vettem magamon, s fordítottam helyzetünkön.
- Tudomásom szerint, téged kell kárpótolni – kacsintottam le rá, mire megszorította csípőm.
Csípőmet kis mozgásra ösztönöztem, miközben pólómnak aljához vezettem kezem, s lassan, szinte már kínzóan lassan szabadítottam meg magam a vastag anyagtól, s dobtam el messzire. Ujjaival azonnal hasamon simított végig, egészen melltartóm széléig. Hátra csúsztatta egyik hatalmas tenyerét, míg másikkal fogta az aprócska csipkecsodát, s kicsatolta könnyedén. Mivel pánt nélküli volt a darab, így minden cécó nélkül repült a szoba másik végére Harry által.
Tenyerei hamar mellkasomra kúsztak, és markoltak meg, mire fejemet hátra vetetve nyomtam előrébb mellkasomat szakértő kezeibe. Csípőm is folyamatos mozgásban volt, míg meg nem elégeltem az édes kényeztetését. Kezeit elvettem melleimtől, s felhúztam, így már velem szemben foglalt helyet. Fehér pólóját sietve rántottam át fején, majd visszalöktem a szőnyegnek fehér, puha anyagára.
- Egy angyal vagy, egy csodás angyal – rántott le magához kezemnél fogva, hogy ajkaimra motyoghassa a szavakat.
- És a tiéd – feleltem, mire maga alá fordított.
- Hm, pontosan – nyomott rövid csókot ajkaimra, majd ajkai lejjebb vándoroltak. – Remélem nem bánod, hogyha kissé felgyorsítjuk az eseményeket – dörmögött bőrömbe.
Cicanadrágomat fehér neműm társaságában húzta le lábaimon, hogy mihamarabb a többi ruhám társaságában találhassák magukat. Magáról is leszedte a már igen fölöslegesnek bizonyult darabokat. Lábaimat szétfeszítette, s merev péniszét hozzám igazította. Ujjainkat egybefonta fejem mellett, s belém is temetkezett. Mellkasom övének feszült, míg lábaimat felhúzva széjjelebb tettem.
- Azt hiszem, hogy máskor is megverhetsz – jegyezte meg.
- Csak azért, hogy megdughass? – néztem rá féloldalas mosollyal.
- Manó, anélkül is megtehetem – lökött egyet csípőjén, mire egy kisebb kiáltás szakadt fel torkom mélyéről.
Visszahúzódott, majd megismételte magát, minek következtében újra meghallhatta hangom. Örömteljes mosolya játszott ajkain, mire sorra ostromolt erőteljes lökéseivel. Kezei már régen csípőmet markolták, ahogyan ajkai olykor mellemet kényeztették. Ujjaimmal kiszabadítottam szoros copfjából göndör, hosszú haját, mélyen beletúrtam, miközben testem egyre jobban sodródott a gyönyörnek felfoghatatlan világa felé.
- Harry – nyögtem nevét, mire torkomra nyomta ajkát.
Csípőjét még párszor élesen előre billentette, amely meg is hozta mind a kettőnk számára a várt csodálatos érzést. Levegőt kapkodtam, míg vállaiba szorosan kapaszkodtam. Lassan kihúzódott belőlem, felült majd gyenge testem ölébe húzta. Kanapéról egy pokrócot lerántott, s ránk terített.
- Azt hiszem máskor is porig alázlak – bújtam közelebb hozzá.
- Ha ilyen módon ápolod a lelkem a vereség után, akármikor – dörmögte, s puhán megcsókolva még közelebb húzott magához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése