2015. február 10., kedd

Sokkal édesebb, mint bármilyen csokoládé

Ezt a részt Audry Eman-nak írtam!
Évek óta remek kapcsolatban élek egy csodás sráccal, aki a helyi rendőrkapitányság egyik parancsnoka. Imádja a munkáját, amely nagyon jó dolog, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy azt csinálhatja, amit szeret. Ám hátránya is van ennek. Sűrűn fordult elő, hogy éjszakákba nyúlóan kellett bennmaradni. Egy pillanatig sem fordult meg fejemben, hogy esetleg másik lányt talált volna magának, hiszen Liam hűséges, tudom.
Mivel este nem jött haza, így felöltöztem. Persze első szempontom a szexisség volt, így egy új csipkés fehérnemű szettbe bújtam, majd egy combközépig érő csizmát, s az egészet egy bokáig érő fekete szövetkabáttal takartam el. Megragadtam a kocsimnak kulcsait, egy megfelelő összeget és indultam is. Útközben egy éjjel-nappaliba beugrottam, ahol is vettem egy csomaggal Liam kedvenc csokijából. Legközelebb már csak a rendőrség hátsó parkolójában álltam meg.
Az épület sötétségben volt, így biztosra vettem, hogy Liam már egyedül van. Végigmentem a homályos folyosón egyenesen a megfelelő iroda irányában, amiből csak gyér fény szűrődött ki. Megálltam, s az ajtófélfának dőltem. Ujjaimmal kopogtattam kettőt, mire felkapta rám fejét az éppen valamit nagyon olvasó srác. Féloldalas mosolyra húzta csodás ajkait, és kényelmesen hátradőlt hatalmas bőrszékében.
- Hm, ki ez a szexi csaj? – dörzsölte meg enyhén borostás arcát.
- Egy kétségbeesett lány, akinek hiányzik a barátja – lépkedtem beljebb. – Egy kis édesség – álltam be lábai közé, s nyújtottam át neki az édességet.
- Fogalmam sincs, hogy hova is fokozzalak már, az istennőt lelőttem párszor – húzta el a száját, mire felkuncogtam. - Te is hiányoztál nekem, kicsim – állt fel, s megcirógatta arcom.
- Akkor ideje lesz, hogy megcsókolj – vezettem kezemet tarkójához.
Csillogó szemekkel, pajzán tekintettel hajolt közelebb, s kebelezte be ajkaimat. Csókja szenvedélyes volt, lassú, érzéki, egyáltalán nem vad, sietős, amelynek nagyon is örültem.
Ujjai nem sokáig tétlenkedtek. Gombokat finoman bontotta ki, míg teljesen szét nem nyalt a kabát, s tárult fel előtte alig takart testem. Ujjival oldalamat simogatta, majd elszakadt tőlem, s vállaimról letolta a fekete anyagot.
- Hm, azt hiszem meg kell, hogy büntesselek – simított végig mellem domborulatán. – Így felöltözni, nem helyes – suttogta, s nyakam hajtatába nyomott egy csókot.
Mögém nyúlt, majd mindent arrább tett gondosan, s felültetett a fa asztalra. Felpillantottam rá pilláim alól, majd hirtelen közelebb rántottam nyakkendőjénél fogva. Sietős csuklómozdulatokkal bogoztam ki, s hajítottam messzire az apró darabot, amelyet fehér inge is követett pillanatok múlva.
- Türelmetlen? – csúsztatta hátamra kezét, s melltartómat egy másodperc alatt ki is csatolta.
- Ha rólad van szó, akkor mindig – suttogtam, mire homlokát enyémének döntötte, majd rövid csókot adott, s lassan végigdöntött az asztalon.
Mellkasom gyorsan emelkedett, s süllyedt, amikor is fölém hajolt, s ajkai közé vette az egyik rózsaszín bimbót. Szemhéjaimat akaratlanul is lehunytam, amint a kellemes érzés eluralkodott rajtam. Másik mellemet sem hanyagolta el. Ujjai vették birtokba azt, majd váltott. Nevét nyöszörögtem, míg csípőmet felfelé billentettem a súrlódás reményében.
- Csak nem többre vágyik a csodás barátnőm? – mormogta bőrömben, miközben lefelé csókolta magát testemen. – Nézzük meg, mit tehetünk az ügy érdekében – szakította le az apró csipkét alsó felemről.
- Liam – emeltem fel kicsit a hangom.
- Ugyan, kicsim, majd veszel másikat – kacsintott rám.
Kezeivel mellém nyúlt, s kibontotta a csokoládét, amelyet mellemtől egészen már rá vágyakozó nőiességemig rakott ki. A maradékot visszahelyezte az asztalra, s kisfiús mosollyal arcán mellvölgyemhez hajolt, és befalta az első csokoládét. Lassan haladt, mígnem az összes édes finomságot el nem tűntette testemről.
Gyengéd puszikkal halmozta el nőiességem, mire újra nyöszörögni kezdtem.
- Liam, ne szórakozz – hangom éles volt, s vágyakozó.
- Igen, is – nevetett, de már meg is csapta fülemet a cipzárjának hangja.
Combjaimat megmarkolta, amelyeken még a fekete lakk csizma volt. Az asztal szélére húzott, s azzal együtt belém is hatolt. Ujjaimmal, az engem tartó kezeibe martam, mire felmordult, s azonnal rá is kezdett az őrületes tempó diktálására. Sarkammal nem engedtem, hogy túlságosan is kihúzódjon belőlem, hiszen azonnal visszafele taszítottam.
Hirtelen felültem, tarkóját megragadtam, s hevesen megcsókoltam. Hiányzott ajkainknak kapcsolata, így ezt igyekezetem pótolni. Csípőmet megszorította, s lassabban, de intenzívebben mozgott.
- Kicsim – nyöszörögte.
- Tudom – simogattam meg borostás arcát.
Még pár erőteljes csípőmozdulatot mért rám, amelynek meg is lett az eredménye. Egymás nevét hangosan nyögve adtuk át magunkat az eufórikus érzésnek. Megállt, de nem húzódott vissza. Arcát nyakamba fúrta, s mélyen szívta be a levegőt.
- Szeretlek – távolodott el kissé.
- Én is téged, Liam – mosolyogtam rá, de arcom kissé megrándult, amikor is kihúzta már lankadt péniszét.
Felhúzta a bokszerét, és a nadrágját, majd a szekrényéhez lépett, amiből egy melegítőnadrágot, és egy trikót varázsolt elő. Átnyújtotta nekem azokat, és én fel is vettem. Cipőmet lerúgtam, s ölébe kuporodtam a hatalmas bőrszékében, kényelmesen.
- Köszönöm, hogy eljöttél – fordította arcomat maga felé. – Örülök, hogy bejöttél.
- Vettem észre – nevettem fel.
Felnevetett ő is, majd közelebb hajolt, s bizalmasan suttogni kezdett: - De máskor elég, ha magadat hozod, mert sokkal édesebb vagy, mint bármilyen csokoládé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése