2015. február 25., szerda

Pillanatnyi tévedés

- Sajnálattal közöljük, hogy a professzor hirtelen távolléte miatt az órát a kinevezett tutor fogja megtartani. Niall Horan.
   A mondat felénél körülbelül már csak arra tudtam koncentrálni, hogy végre, elmarad az utolsó órám és egy korábbi busszal hazamehetek. Már épp nyúltam volna a jegyzetfüzetem felé, mikor felfogtam a mondat második felét is. Niall Horan fogja megtartani az egyetemi órát. Hát, persze. Ki más tenné?
   Az előttem ülő két fiú összenézett és nevetésben tört ki, de a mellettem ülő lány igenis örült annak, hogy este hatig itt kell maradnunk.
- Pszt! – szólt rám. – Láttad mostanában Niallt? – súgta felém, és kissé előrébb is hajolt a nyomaték kedvéért. – A múlt héten történt valami, vagy én nem tudom, de elhagyta a szemüvegét és zakót hord fehér inggel. Iszonyú dögös.
- Erre te sem akarod, hogy válaszoljak – horkantam fel, mire a szőke hajú lány csak a szemét forgatta és visszafordult a laptopja felé.
   Ekkor toppant be a terembe maga Niall Horan is.
Ezt a részt Boo Lynch-nek írtam.
   Te. Jó. Isten.
   A mellettem ülőnek igaza volt. Sötét, szűk farmer volt rajta, fehér ing, ami rátapadt a mellkasára, és egy mélyszürke zakó. Niallt csak hírből ismertem, de azt láttam rajta, hogy zavarban van. Ugyanakkor kiegyenesedett háttal lépett oda az asztalhoz, rátette a jegyzeteit, és megköszörülte a torkát.
- Sziasztok! Gondolom, tudjátok, hogy ma én fogok beszélni a polgári változásokról a századfordulón. Szóval…
   Az előadás nagy részében képtelen voltam teljes erőbedobással figyelni a témára, sokszor kaptam magam azon, hogy elkalandozom. Sokszor elbambultam, és tekintetemmel általában Niallt találtam meg, aki a percek elteltével egyre inkább feloldódott. Csak a kulcsszavakat másoltam le a tábláról, amit ő is felírt. Jelentéktelen évszámok voltak nevekkel, amikről fogalmam se volt.
   Amikor Niall megfordult, hogy újra a táblára írjon valamit, tekintetem végigvezettem hátán, egészen a fenekéig. Széles válla volt, meg kell hagyni, de a feneke látványára mondhatni összefutott a nyál a számban. Ez a farmer nagyon előnyösen állt rajta.
   Észre se vettem, hogy a padtársam megbökte a combomat a tollával. – Bocsi. Mi az? – fordultam felé.
- Kéred a jegyzeteimet? – súgta oda, felém tolva a füzetét. Megráztam a fejemet.
- Nekem is megvan – mutattam le az enyémre. A lány csak a szemét forgatta. Nem kedveltem.
   Az előadás talán még tíz percig tartott, de így is rövidebb volt a szokásosnál. Az utolsó pár percben az előadó szinte szemérmetlenül sokszor pillantott az irányomba. Gondolom, a mögöttem ülő arisztokrata cicákat szemlélte. A gondolatára is kirázott a hideg.
- Rendben, ennyi lett volna. Köszönöm a figyelmeteket.
   Mindenki szedelődzködni kezdett. A terem rekordsebességgel, három perc alatt kiürült. Az utolsók között voltam, akik a lépcsőn mentek le a kijárat felé, de Niall hangja megállított.
- Egy pillanatra, (T/N) – nyújtotta felém a kezét, mintha meg akarna érinteni. Valójában csak intett, hogy menjek oda.
   Honnan a fenéből tudta a nevemet?
- Igen? – kérdeztem vissza. A hangom meglepően vékonyan jött ki.
- A professzor megkért, hogy adjam oda ezt a dolgozatot. Szép munka! – mosolyodott el.
   A mosolya láttán, mint egy lufi, úgy ereszkedett le a vállam. Megkönnyebbültem, hogy csak az előző dolgozatomat adta vissza. Kinyújtotta felém a lapot, és érte nyúltam. Ekkor hirtelen a másik karját felemelte és megfogta a csuklómat, magához rántott.
   A levegő a torkomon akadt. Niall kék szemeivel úgy nézett az enyéimbe, mintha a lelkemig látna.
- Mi a…
- Egész előadás alatt engem bámultál. Remélem, kicsodálkoztad magad a fenekemen.
- Honnan…
- Ugyan, kérlek – felelte lenézően.
   Az ajkaim nem bírtak teljes mondatot formálni, csak szavakat. Meglepődtem, mintha most közölték volna velem, hogy megnyertem az ötös lottót. Szóhoz se jutottam.
- (T/N)… - suttogta. Tekintetét a számra szegezte, és fejét épp annyira közelítette felém, hogy érezzem mentolos leheletét. – Idáig érzem a szívdobogásodat.
   Niall egyik kezét megfeszítette a hátam körül, és az asztalra támaszkodott, a másikat pedig felemelte, és ujját végighúzta a nyakamtól a mellem közötti völgybe. A francba, hogy ma V nyakú pólót vettem fel.
- Mire gondolsz most? – kérdezte.
   Először nem tudtam megszólalni, mert ujjai nyomán a bőröm perzselt, és egyszerre rázott ki a hideg, mikor leheletét megéreztem ajkaimon. – Arra, hogy… Hogy… - Niall a szemeimbe nézett.
- Hogy?
- Mit csinálsz? – nyögtem ki a kérdést.
- Valóra váltom az elmúlt órában szőtt vágyaidat – suttogta, és a fejét a nyakamba temette. Fogai először fájdalmasan karcolták a bőrömet, majd nyelvével tompított a fájdalmon.
   Niall kissé az enyémnek tolta a csípőjét, sarokba szorítva ezzel. Az asztal és ő közéje szorultam. Ahogy éreztem, hogy mit csinál, rögtön szaporábban kezdett emelkedni a mellkasom. Tisztában voltam vele, hogy nem csak egy árva véraláfutás fogja díszíteni ez után a nyakamat.
   A fejemet hátradöntöttem, akaratlanul is, hogy Niallnek több hozzáférése legyen hozzá. Ujjaimat muszáj volt beletúrnom sűrű tincsei közé, és belemarkoltam hajába, mert nem bírtam a felgyülemlett szexuális feszültséget. A körülöttünk lévő levegő másodpercek alatt forrósodott fel.
   Akaratom ellenére is, bármennyire is súgta azt az eszem, hogy ez helytelen, lábujjhegyre álltam és Niall ágyékához dörgölőztem. A farmer anyaga vastag volt, de jól éreztem, hogy mennyire is épül a vágy Niallben. A hajánál fogva emeltem fel a fejét a kulcscsontomról, és nem haboztam, azonnal megcsókoltam. Ajkai szárazak voltak, de nem érdekelt. Úgy csókoltam, mintha csak egy édesség lenne.
- Niall… Nincs bezárva az ajtó – emlékeztettem rá, amikor kezei kihúzták az ingemet a nadrágomból.
- Tudom – válaszolta.
   Hát, rendben.
   Kezével felemelt és az asztalra tett, így már egy magasak voltunk. Lábaim közé furakodott, és amilyen erőszakosan csinálta, hátra kellett dőlnöm, hogy helyet adjak neki. Egy percre sem váltunk szét, még akkor sem, mikor a nadrágommal bajlódott.
   Kezemmel hozzáláttam kihúzni az övét a tartójából. Gondoltam, hamarabb vezethetem le a feszültséget, ha egyszerre csináljuk, mintha neki kéne bajlódnia mindennel. Szinte egyszerre téptük le egymásról a nadrágot. Mikor tenyeremet Niall merevedésére csúsztattam, halkan felmordult.
- Basszus… - mormolta a fülembe, majd meghúzta a fülcimpámat.
- Van nálad… - kezdtem, de nem bírtam befejezni a kérdést, mert Niall két ujjával kezdett kényeztetni.
- Annyira nedves vagy – suttogta elégedetten vigyorogva. A farzsebéből előhúzta a másik kezével az óvszert, és a fogával széttépte a kis zacskót.
   Először csak hozzám ért, megéreztem a hegyét, és felszisszentem, mikor Niall belém hatolt teljesen. Elvesztettem a józan ítélőképességemet. A tarkójánál fogva rántottam magamhoz. Szükségem volt a közelségére, még ha nem is tudom megcsókolni. Ziháltam. A bőrömön izzadság folyt végig.
   Niall percekig lassan mozgott, két kezével a combjaim mellett támaszkodott az asztalon. Apró csókokat nyomott a szám sarkára, az arcomra, az állkapcsomra. Akartam, még többet.
- Ááá! – nyögtem fel, mikor Niall a fenekem alá nyúlva felfelé billentette a csípőmet. Annyira jól csinálta.
   Belekapaszkodtam az inge alatt kidudorodó bicepszébe, hogy megtartsam az egyensúlyom.
- Niall, kérlek. Gyorsabban – ziháltam. Mintha eddig is az engedélyemre várt volna, bátrabb lett és elszántabb. Azt hittem, hogy ennél jobb nem is lehetne, de ekkor a gyomromban kezdett feloldani a csomó, és a lábujjaim begörbültek. Tudtam, hogy nem sokára vége lesz.
- Bébi… - Niall halk hangját úgy hallottam meg, mintha a távolból szólt volna, pedig ott volt ajka a fülem mellett. Beleharapott a bőrömbe, és végighúzta nyelvét rajta.
   Kezét becsúsztatta közénk, hogy ujjai a csiklómat masszírozzák. Hangosan mentem el, míg ő a fejét szorosan az enyémnek nyomta, és egyszer csak megmerevedett.
   Reménykedtem benne, hogy az egyetem este fél hétkor már kiürült. Főleg, mivel péntek volt.
   Ekkor eszembe jutott, hogy éppen most dugott meg a tutor az egyetemi tanárom íróasztalán. Az egyetemen. Előadás után.
   A lábammal kapálózni kezdtem, mire Niall értetlenül nézett rám, de elengedett. Lesütött szemmel húztam fel a nadrágom, tűrtem be az ingem, és villámsebességgel gyűrtem be a dolgozatomat a táskámba.
- Sajnálom… N-nekem…. Mennem kell – hebegtem, és az ajtóra mutattam.
   Leszegett fejjel masíroztam ki, hogy aztán vissza se nézve rohanjak végig a folyosón. A hűs októberi levegő felüdülés volt, ezért mélyen beszívtam az oxigént, és sietősen elhagytam az egyetem területét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése