2015. február 20., péntek

Mit sem ér, ha te nem vagy velem

Ezt a részt Lilinek írtam!
Már hónapok óta járt az agyam azon, hogy miként is lehetne megszervezni egy tökéletes szülinapot. A lány, mióta eszemet tudom, nagyon jó barátnőm. Valahogy mindig is tökéletesen megértettük egymást. Amikor bekerültem az xfactorba, mellettem állt, támogatott. Amikor egy lány összetörte a szívem, hasonlóan számíthattam rá. Első koncertünkön az első sorban állt, és még sorolhatnám.
Elérkezett a huszadik szülinapja, amelyet már nagyon várt. Nálam két évvel fiatalabb, s emiatt tökéletesen tudtam húzni mindig is az agyát. Sohasem szerette, ha kicsinek hívtam, én pedig természetesen lelkesen szólítottam úgy, mire mindig bosszús tekintettel meredt rám.
Már minden készen állt a helyi kis étteremben, hogy a szülinapos megjelenjen. Barátait, rokonait mind meghívtam, s mélyen magamban reméltem, hogy annyira fog neki tetszeni az egész, amennyire nagy lelkesedéssel én magam megszerveztem.
Tisztában voltam azzal, hogy a felhajtás nem az ő világa, így nem is terveztem semmi olyan nagyszabású dolgot. Legjobb barátnőjét kértem meg arra, hogy csalja a megfelelő helyre, azt mondván, hogy kettesben ünnepeljék meg születésnapját. Már mindenki feszülten várta a lány érkezését, aki igen húzta az időt. Amikor már a közelben jártak, egy üzenetet kaptam, miszerint is készüljünk. Figyelmeztettem mindenkit, majd beálltam hátra.
Percek leforgása alatt nyílt is az ajtó, s elől a szülinapi lánnyal be is lépett párosunk. Felhangzott az a bizonyos dal, ám az én arcomon csak is a mosoly látszott. Hátulról is tökéletesen láttam, ahogyan elérzékenyült. Mosolyom még szélesebb lett. Mindenki sorra köszöntötte fel, míg ő csak fejét kapkodta, s kedves szavakkal köszönte meg mindenkinek. Hallottam, ahogyan feltette többször egymás után is a kérdést, hogy ki is hozta ezt az egészet létre.
- Szerintem annak a fiúnak, ott – mutatott felém. – Hálálkodj.
Fejét hátra kapta, így tekintetünk azonnal találkozott. Kezét szájához kapta, majd hosszú lépésekkel el is tüntette a közöttünk lévő távolságot.
- Harry – ölelte át nyakam szorosan.
Karcsú derekára fontam kezeimet, s minél közelebb húztam magamhoz. Arcomat enyhén göndör hajzuhatagába fúrtam, s szívtam magamba finom, kellemesen édes illatát, amelyet mindig is szerettem.
- Hogy kerülsz le ide? – nézett fel rám könnyekkel szemeiben.
- Kérlek, ne sírj – nyomtam csókot halántékára. – Csak nem hagyhattam ki a szülinapodat – feleltem.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. Olyan régen találkoztunk – ölelt meg újra.
- Tudom, kicsi, tudom – motyogtam hátát simogatva.
Végül elszakadt tőlem, megtörölte enyhén nedves arcát, s kézen ragadott. Azonnal belevetette magát az ünneplésbe. Megivott pár pohár pezsgőt a vendégekkel, míg a country zenének ütemei töltötték be a teret.
Éppen egy beszélgetés közepén tartottam, amikor kézen ragadott, és behúzott magával a táncoló vendégsereg közé. Sohasem volt az én világom az effajta mulatság, ám az ő ízlése pontosan ez volt, ez, amit annyira szerettem benne. Különleges lány volt, nem pedig tömeggyártmány. Sohasem akart megfelelni senkinek, mindig saját magának akart megfelelni, és szerintem ezt nevezhetem normálisnak.
- Még mindig borzasztó táncos vagy – nevetett egy kis idő után.
- Nincs mit tenni – vontam vállat. – Másban viszont nagyon is helyt tudok állni – kacsintottam rá, mire mellkasomra csapott nevetve.
- Fogd be, és táncolj – húzott magával egy pörgésre, mire teljesen megszédültem, de hűségesen követtem.
Alig ütött az óra éjfélt, amikor is sokan elköszöntek az ünnepelt lánytól, aki hálásan megköszönte, hogy eljöttek. Lassan mindenki távozott, s ketten maradtunk. Mivel már mindig rendezve volt részemről, így elköszöntünk a minket kiszolgáló személyzettől, s kisétáltunk az enyhén csípős időbe.
Csendben sétáltunk a házuk felé. Furcsa volt, hiszen annyi minden mondanivalóm lett volna, még sem szólaltam meg. Egymás mellett lépkedtünk, míg el nem értük takaros otthonukat, ahol én magam is mondhatni, hogy felnőttem vele együtt.
- Tényleg köszönök mindent – fordult felém kapujuk előtt. – El sem hiszem, hogy emiatt hazautaztál, Harry.
- Hiányoztál – léptem közelebb. – Hosszú volt ez az idő, és be kell látnod, hogy az interneten való kapcsolattartás szinte már semminek sem felel meg.
- Te is hiányoztál, de neked az az otthonod. A rajongók, a fiúk, a világjárás …
- Mit sem ér, ha te nem vagy velem – fogtam arcát kezeim közé, s minden tétovázás nélkül megcsókoltam.
Mondhatni, hogy azonnal reagált, amelyen elmosolyodtam. Nyelvemmel végigszántottam dús ajkán, amelynek következtében utat engedett nekem. Ujjaim csípőjébe mélyedtek, míg ő felkaromba kapaszkodott. Pár perci eltartott első csókunk, mire elszakadtunk egymástól. Kissé zihálva szakadt el tőlem, s fúrta mellkasomba pirult arcát, amely az utca halovány fényében is tökéletesen látszott.
- Nem jössz be? – félve, alig halhatóan tette fel a kérdést.
- Biztos vagy benne? – emeltem fel arcát állánál fogva.
- Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni – motyogta alsó ajkát rágcsálva.
- Rendben – nevettem fel. – Legyen.
Beandalogtunk házukba halkan, hiszen szülei már aludtak a késői órákban. Csizmámat lerúgtam, ahogyan ő is topánkáját, majd egybefonta ujjainkat, s lépcső felé vezetett. Előttem lépkedett, de igyekeztem úriember maradni, s nem formás fenekét bámulni az aranyos, virágmintás szoknyájában.
Beérve abba a helyiségbe, ahol régebben többször is megfordultam, elöntöttek az emlékek. Mögöttünk hallottam, ahogyan a zárat ráfordította. Ágya mellett feloltotta a kis villanyát, amely enyhén narancsos fénnyel árasztotta el a szobát. Ezúttal én tüntettem el a közöttünk lévő távolságot, és derekánál fogva magamhoz húztam.
Nagyokat pislogott fel rám enyhén piros arccal. Ujjaimmal kifésültem arcából rakoncátlan tincseit, és füle mögé tűrtem. Magasságkülönbség miatt kellően le kellett hajolnom hozzá, hogy ajkaimat finoman övéire tudjam illeszteni. Puhán, lágyan csókoltam, minden érzelmemet beleadtam, amelyet éveken át magam előtt is elnyomtam.
- Remélem, tudod, hogy semmire sem kényszerítelek – suttogtam ajkaira, mire előre lépkedett, így hátráltam.
Lábaim az ágyának oldalával találkoztak, leültem, s ölembe húztam. Combjait enyéim mellé helyezte, kissé hátra dőlt, s blúzát minden nehézség nélkül tüntette el magáról. Pillanatok leforgása alatt melltartóban ült előttem, amely megőrjített. Ujjaimmal végigszántottam hófehér bőrén, mire megremegett.
Apró ujjait ingem gombjaihoz vezette, s másodpercek alatt le is varázsolta rólam a vékony anyagot. Felsőtestemen végigsimított, amely az évek alatt több festékes mintával is bővült. Ujjai kíváncsian fedezték fel a területet, majd tekintetét újra enyéméhez vezette.
Szorosan átfogtam derekát, és magam alá fordítottam. Sarkai fenekemhez nyomódtak, ahogyan kezei feje fölött nyúltak el. Haja szétterült az ágytakarón. Mellei mellkasomhoz préselődtek, amikor lejjebb ereszkedtem, hogy mindenhol egybeérjünk. Ajkaimmal nyakának ívét kezdtem elhalmozni csókokkal, majd egyre lejjebb, s lejjebb haladva fokozatosan távolítottam el a ruhadarabokat kicsi testéről.
Sokkal kisebb volt, mint én, így szinte egész testemmel befedtem az ő csodás meztelenségét. Mellbimbóit ajkaimmal, s ujjaimmal kényeztettem, mire kis zihálásai erőteljes nyöszörgésekké alakultak át. Ujjaival hajamba túrt, felhúzott, s szenvedélyes csókba vont.
Apró tenyere közénk csúszott, körém fonta ujjait, csípőjét pedig felfelé billentette. Tekintetünk egyesült. Puszit nyomtam orrának hegyére, feltérdeltem, s a már mellénk készített óvszert kibontottam, felgörgettem magamra, s újra fölé helyezkedtem.
Megkereste egyik kezem, egybefonta ujjainkat, miközben belé csúsztattam magam. Lábait feljebb húzta, másik kezét fenekemre csúsztatta, és megmarkolta. Én, a szabad kezemmel arcát cirógattam, míg csípőmet ütemes mozgásra ösztönöztem.
Mindketten hangot adtunk a fokozatosan épülő élvezetünknek. Nyöszörgéseink nyögésekké váltak, amelyeket egymást csókolva próbáltunk elfojtani. Semmi szükségünk se volt arra, hogy a szülei bekopogjanak.
Szűk falai egyre jobban simogattak, forrósága az őrületbe kergetett.
- Harry – meleg lehelete simogatta nyakamat.
Fejét hátra vetette, háta ívben feszült meg, s a csodás vég azonnal meg is érkezett. Lassabban, ám sokkal intenzívebben hatoltam belé, amely mind a kettőnk számára meghozta a várt gyönyört. Megvártam, míg lecsengett az érzés, kihúzódtam belőle, a kondomot egy zsebkendőbe csomagoltam, s a kukájába helyeztem. Gyenge testét felemeltem, amint lábait körém fonta, a takarót felrántottam, és finoman lefektettem. Mellé hanyatlottam, a takarójának puha anyagát magunkra húztam, s karjaimba vontam.
- Mikor kell visszamenned? – törte meg a csendet, egy igen kellemetlen kérdéssel.
- Pár nap múlva – feleltem őszintén.
- Látjuk még egymást a közeljövőben? – remegett meg hangja.
- Kicsim, mindig is az enyém voltál, most már végérvényesen is. Egyetlen srácnak sem adom meg azt az örömöt, hogy megszerez téged – suttogtam a haját simogatva. – Örökké az enyém maradsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése