2015. február 9., hétfő

Jobb recept

Eső hangosan verdeste ablakomat a késő esti sötétségben, miközben laptopomon, ágyam melegében fogalmaztam meg gondolataimat. Egy kislámpa fénye volt csupán, amely betöltötte hálószobámat gyér fénnyel. Gondolataim sűrűjében vesztem el, amelyből néha a hangos mennydörgés szakított csupán ki.
Teljesen belemerültem magam kis világába, a halk, melankolikus dallamok hallgatásába, s az esőcseppek éles hangjára. Hallottam még szüleimet, ahogyan lassan nyugovóra tértek, míg én csak tovább gépeltem, s gépeltem, meg nem elégedve a leírtakkal. Mindig vissza-vissza javítottam, ám feleslegesen, hiszen tökéletes sehogy sem akart lenni.
Mélyen elgondolkoztam egy jelenten, amikor is egy kopogás csapta meg fülemet, amely egyáltalán nem az ajtó felől hangzott. Heves szívveréssel figyeltem, mígnem újra hallani lehetett a kis hangot. Gépemet az éjjeliszekrényemre helyeztem, a takaróm melegéből kibújtam. Lábaim a szőnyeg puha anyagát érezhették meg pillanatok alatt. Lassan, megfontoltan közelítettem meg szobámnak nagy ablakát, amelyet levendula színű sötétítő függöny takart. Kopogás harmadszorra is megtöltötte szobámat minimális hanggal, mire kezeimet az anyagra simítottam, megmarkoltam, s elhúztam. Meglepettség, s ezernyi gondolat kerített hatalma alá, amikor is megpillantottam az ablakpárkányomnak dőlő srácot.
Zárat hamar kioldottam, s kitártam ablakomban mind a két szárnyát, mire a hideg azonnal végigszántotta testemet. Lábamat semmisem takarta az aprócska francia bugyin kívül, míg felsőtestemet fehér trikó fedte. Alakja ázott volt, göndör fürtjei tejesen fejére tapadtak, míg fehér pólója átlátszóvá vált.
- Mit keresel itt, Harry? – kérdeztem halkan, hiszen szüleim pár szobával voltak arrább.
- Bébi, be engednél? – hangja könyörgő volt, de egyben vidám is. – Tudod a fűzfátok nem éppen a legkényelmesebb hely, főleg nem egy vihar közepén.
Elnevettem magam, s elmentem az ablaktól, hogy egy törülközőt vihessek neki. Mire visszaértem, már bezárta szobámnak ablakát, s a függönyt is elhúzta. Nedves csízmájától megszabadult, s felém indult, mire nyújtottam neki az anyagot.
- Köszönöm – törölte át haját, majd megszabadult felsőtestét takaró anyagtól is, s mellkasát is áttörölte.
- Tehát, minek is köszönhetem látogatásod? – álltam vele szemben, s kérdően meredtem rá.
- Talán nem örülsz, hogy látsz? – lépett közelebb, és csípőmre vezette egyik hatalmas, hideg tenyerét, amelyet egyenesen felsőmnek anyaga alá csúsztatott meleg bőrömre.
- Harry, te is tudod, hogy nem szabadna itt lenned – suttogtam erőtlenül. – Ha a szüleim rájönnek... – ráztam meg lemondóan fejem.
- Semmi baj sem lesz, ígérem neked – hajolt közelebb.
- Őrült vagy – mosolyogtam fel rá, s hideg bőrére csúsztattam tenyereim, mire önelégülten felmorgott. – Ki mászik fel egy fára, tomboló viharban, csakhogy belopózzon a lányhoz?
- Én – húzta féloldalas mosolyra rózsaszínű ajkait.
- Az én őrültem – húztam vizes hajába tarkóján.
- A tiéd – döntötte homlokát enyémének.
- Nem zuhanyozol le? Meg fogsz fázni – bújtam hozzá, hogy testem melegével kissé felmelegítsem.
- Jobb receptem is van megfázás ellen, mint egy forró zuhany – irányított ágyamhoz.
Kisfiús mosolya arcán játszott, míg felsőm szegélyénél simogatta bőröm. Ajakival nyakamra szórt pár érzéki csókot, mire szemhéjaimat erőtlenül hunytam le.
- Nyitva van az ajtó – nyöszörögtem, mire elégedetlenül felmorgott, s eltávolodott tőlem.
Az ajtóhoz lépett, a zárat elfordította, míg kezével szűk, a víztől nehézzé vált farmerjától szabadult meg. Egy bokszeralsóban állt meg előttem, és döntött végig finoman ágyamon. Lábaim között csípője helyezkedett el, minek köszönhetően kissé nekem dörzsölte magát.
- Olyan rég volt – csókolgatta végig nyakam ívét. – Hiányoztál, bébi.
- Csak nem hiányoztam? – nyomtam ellene csípőm.
- Túlságosan is – sajátította ki ajkaimat.
Hevesen csókolt, szinte felfalt. Egyik kezével fedetlen combomat markolászta, míg másikkal trikómat gyűrte egyre feljebb. Erőmet összeszedve, combjaimmal megszorítottam csípőjét, s fordítottam helyzetünkön.
- Tetszik – jegyezte meg pimasz hangon.
- És, ha azt mondom, hogy ennyi volt, és nincs kedven? – incselkedtem vele, miközben csípőmet minimálisan előre billentettem.
- Nem mered – rántott le kezemnél fogva magához, s ajkaimat érzékien kínozni kezdte.
Kezeivel fenekembe markolt, majd előre csúsztatta egyiket, s fehérnemű leheletnyi anyagán simított végig, mire ajkain halt el egy kisebb nyöszörgésem. Csípőmet tovább mozgattam rajta, minek eredménye igen hamar meg is lett.
Ajkaimat nyakára vezettem, onnan pedig mellkasára, ahol is apró puszikkal haladtam kidolgozott hasán át, lejjebb. Nyelvemet végighúztam a köldöke alatti szőrcsíkon, míg ujjaimmal lesegítettem róla a már igen szűkösnek tűnő fekete anyagot.
Meredő férfiasságára fontam ujjaimat, s kényeztetni kezdtem. Tekintetemmel végig arcát néztem, amelyre az érzések őszintén kiültek. Szemhéjait szorosan csukta le, míg ujjaival lepedőm vékony anyagába mart.
Ajkaimat pénisze köré zártam, s kellemes tempóban kezdtem el örömet szerezni neki. Megkerestem kezemmel övét, s ujjainkat egybefontam, mire azonnal megmutatta csodásan csillogó zöld íriszeit. Lepillantott rám, és ujjaival megcirógatta arcomat, miközben férfiasan átadta magát az általam nyújtott élvezetnek.
- Basszus, bébi – hanyatlott vissza párnáim közé.
Felcsókoltam magamat testén, s ajkaimat puhán övéire illesztettem, mire azonnal reagálva fordított maga alá. Combjaimat szétfeszítette, bugyimat pedig egyáltalán nem sajnálva tépte le rólam.
- Nem volt elég, nagyfiú? – kuncogtam.
- Nincs a kuncogásnak itt ideje – ezzel a mondatával párhuzamosan tüntette el magát bennem.
- Bassza meg – csúszott ki a számon e szitokszó. – Harry – hajolt ívbe hátam.
- Ez az, hadd haljalak – húzta meg fogaival alsó ajkamat.
Lábaimat széjjelebb raktam, ezzel még több helyet adva neki, amelyet ki is használt. Kemény tempót diktált, amely mind a kettőnk számára csak jót jelentett. Ajkaink súrolták egymást, ahogyan tekintetünk egymásba kulcsolódott. Ujjait enyéimbe kulcsolta fejem mellett, amelyet hátra is vetettem a kellemes érzés miatt. Nyakamon végighúzta nyelvét, majd fogsorával karcolta meg kissé bőröm felületét, mire ajkaimhoz ért, s forró csókba hívott. 
Kezeimet végigvezettem hátán, amelyeken izmainak mozgását éreztem. Homlokából kisimítottam a kósza tincseit, és tarkójánál fogva még közelebb húztam.  Nyöszörgéseink már régen hangos, erőteljes nyögésekké alakultak át. Nyakhajlatomba temette enyhén verejtékes arcát, s elfojtva egy hangos nyögést lépte át az örömnek határát, amely engem is átsegített az euforikus érzésbe.
Amint lecsendesedett szívverésünk, kihúzódott belőlem, s mellém hanyatlott, miután ránk terítette a takarót. Csípőmet ölelte, s hajamat simogatta, míg halántékomra nyomva egy puszit vont mellkasára. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése