2015. február 13., péntek

Ausztrália

   
   A koncertre kifulladva, ziháló mellkassal érkeztem meg. A reptérről idefele jövet még megálltam a hotelnél, hogy betegyem a bőröndömet Harry hotel szobájába. Szerencse, hogy az egyik személyzeti tag ott volt és felismert, mert így még inkább késésben lennék.
   Tekintetemmel Gemmát kerestem a színfalak mögött, és egyik kezemben szorongattam a belépőmet. Csak egy-két embert ismertem fel, akik már az előző turnén is együtt dolgoztak a fiúkkal. Paul vidáman beszélgetett egy férfival, de megeresztett felém egy üdvözlő mosolyt. Lou is elrohant mellettem, kezében púderrel és ecsettel. Biccentett a stadion bejárata felé, hogy menjek arra. Nagy volt az őrjöngés, mindenki fel-alá sietett, és még idáig is hallottam a rajongó tömeget. Ha jól tippelem, épp a The 1975 adott elő koncertet.
   Sehol nem láttam Harryt. Még csak a többi fiút se.
   Elővettem a farmerdzsekim zsebéből a telefonomat, és láttam, hogy három nem fogadott hívásom van. Meg négy üzenetem, mindegyikben ugyanaz a „Merre vagy már?” „Ideérsz? xx” üzenetek.
- Lottie, kijössz velem? – kaptam el a lány könyökét, mikor feleszméltem a telefonom képernyőjéről, és megláttam egy ismerős arcot.
- Persze. Leteszem a cuccom, és mehetünk – mosolygott. Elkísértem őt a személyzetis öltözőbe, ami volt annyira pazar, mint a fiúké. A hosszú büféasztal látványára nagyot korgott a gyomrom, úgyhogy nem haboztam, és levettem egy apró sütit. Meg még egyet.
- Milyen volt az út? – kezdeményezett beszélgetést Lottie, míg a táskájában matatott.
   Leültem a forgószékre, és feltettem a lábamat a sminkes asztalra. Hű, meg tudnám szokni. – Jó volt. A szomszédom egy veterán volt, aki előadta nekem a második világháborút. Öt perc után majdnem elaludtam – horkantam fel, majd mind a ketten nevettünk.

She had a face straight outta magazine
God only knows but you'll never leave her
Her balaclava is starting to chafe…


- Úristen, ez a kedvenc számom tőlük! – kiáltott fel Lottie. Az 1975-ös srácok belekezdtek egy újabb számba, amit még életemben nem hallottam. Csak megvontam a vállam válaszul.
- Mikor jönnek a fiúk?
- Még fél órájuk van – válaszolta. – Na, mehetünk? Hozhatsz sütit kintre is – nevetett, mikor látta, hogy ismét az asztalhoz nyúlok.
- Le kéne állnom.
   Lottie odasétált az ajtóhoz, és épp mikor ki akarta azt nyitni, kivágódott.
- Lottie, Louis üzeni, hogy… - Harry volt az. Talpig feketében, és egy aranyló csizmában, ami vonzotta a tekintetem. A mondatot azonnal félbehagyta, mikor meglátott. – Itt vagy és nem is látogatsz meg?
- A kaja jobban vonzott – vontam vállat, és tettettem közömbösséget. Ennek ellenére az ajkaim szélei felgörbültek, mikor Harry úgy vigyorgott, mintha Karácsony lenne.
- Szerintem, én megyek és megkeresem Louist… - hebegte Lottie, és már el is tűnt.
   Harry bezárta az ajtót – lehet, érdemes lenne megemlítenem, hogy elfordította a zárat is -, és felém közeledett. A kezemben még mindig ott volt a süti, és már nem is annyira kívántam, úgyhogy kinyújtottam Harry felé.
- Azt hittem, nem fogsz ideérni – zárta körém két karját, és odahajolt a kezemhez, hogy szájába vegye a sütit.
- Törölték az első járatot, mert Londonban hóvihar van – magyaráztam. – De most itt vagyok.
   Harry lenyelte a sütit, és csak hümmögött, mielőtt megcsókolt. Még éreztem a meggylekvár ízét ajkain, ezért nyelvemmel végigszántottam felsőajkán, amit nagyra értékelt. Karjaimat a nyaka köré fontam, miközben a csókunk egyre szenvedélyesebbé vált. Akárhányszor Harryt színpadi szerelésben láttam, mindegy, mennyire volt az egyszerű öltözék, minden alkalommal hevesen vert a szívem. Kezét becsúsztatta a pólóm alá, és belemarkolt a csípőmbe.
   Éreztem, hogy előrelép egyet. Nem tudtam, hogy azért csinálta, hogy közelebb legyen hozzám, vagy én is hátráljak a sminkes asztalhoz, mindenesetre az utóbbit tettem. Megint megnőtt közöttünk a távolság.
   Annyira hiányzott Harry érintése. Három hete, hogy ide utazott Ausztráliába, és voltak napok, mikor nem is beszéltünk, mert vagy ő, vagy én voltam elfoglalt.
   Mindkét kezemmel beletúrtam hajába, míg nyelvével ismét felfedezte a számat. Fogaival finoman beleharapott ajkamba, mire felnyögtem. Sok érzés kerített egyszerre hatalmába, és nehezen bírtam azt is, hogy kezdett fogyni a levegőm.
- Hiányoztál – suttogtam mosolyogva ajkaira. Harry kicsit később nyitotta fel szemeit, és mikor mélyen összefonódott tekintetünk, akkor láttam, hogy ő is ugyanígy érez.
- Nekem jobban, bébi – morogta. Ismét megcsókolt, majd újból és újból. Kuncogni kezdtem, míg ő vigyorgott a sok apró csókjaink között.
   Tenyerét végigsimította fenekemen, és egy kézzel ölbe kapott, a másikkal pedig rátámaszkodott a sminkes asztalra, és úgy helyezett rá.

The tension is overflowing with every Benson
She's throwing on the floor and in my mouth
She said "I'd love you to stay but that's simply insane …


- Mikor találkoztunk volna? – kérdezte, mire zavartan néztem rá. – Itt voltál Lottival. Mikor jöttél volna oda hozzám? – tette fel érthetőbben a kérdést.
- Gondoltam, hogy kimegyek vele a hangosítóhoz, és majd onnan csodállak… a cipődben, ami biztos, hogy női – nevettem fel hangosan. Nem bírtam ki, hogy ne csináljak belőle viccet.
   Harry vigyorogva megrázta a fejét, és magához húzott. Az ágyékunktól a mellkasunkig minden összeért. Elakadt a lélegzetem, ahogy megéreztem, milyen szűkös is az a fekete nadrág rajta. – Harry…
- Nem válaszoltál a kérdésemre.
- Azt akartam, hogy a koncert közben láss meg, és elképzeltem, hogy annyira meglepődsz, hogy elfelejted a szöveged – hadartam.
- Bébi, mindig elfelejtem a szöveget, ha rád nézek koncert közben – felelte a szemembe nézve. Két ujja közé véve államat felemelte azt, és lágy csókot nyomott a szám sarkába. Direkt csinálta.
- Szerinted, mikor kell menned? – nyögtem ki a kérdést nagy nehezen, ugyanis ajkai most már önálló vándorútra indultak a nyakamon. Élesen beszívtam a levegőt, mikor Harry a bőrömet cirógatta fogaival, és erősen meghúztam a haját.
- Ráérünk – volt mindössze a válasza, mielőtt kezébe vette a dolgok irányítását. Ujjait épphogy hozzáérintve karomhoz, végigsimított rajta. Libabőrös lettem.
   Kissé oldalra biccentettem a fejem, és Harryt magamhoz vontam hajánál fogva. A kezei eljátszadoztak a pólóm szegélyével, mielőtt elege lett, és előbb a farmerdzsekim, majd a pólómat tüntette el rólam. Ez után széjjelebb nyitotta a lábaimat, hogy még kényelmesebben elférjen. Ajkaink egy másodpercre sem váltak el egymástól. Beittam csókjainak édes ízét, mert tudtam, hogy a következő három órában aligha lesz erre esélyem. A színpadról majd csak pár kacsintást és mosolyt fogok kapni.
   Harry nyelvét végighúzta a nyakamon. – Szólj, ha azt szeretnéd, hogy abbahagyjam… - A mondatot alig tudta befejezni, mert felnyögtem, mikor tenyerével megérintette lüktető ágyékom. – Szóval, nem…
- Ha már elkezdted, fejezd be, Styles – vágtam rá, mielőtt még hátralépett volna és lógva hagy. A szemtelen mosolyát látva tudtam, hogy csak szórakozik velem.
   Kezével kigombolta a nadrágomat, és becsúsztatta középső- és mutatóujját. A nyakánál fogva magamhoz vontam, és kénytelen voltam beleharapni bőrébe, hogy elfojtsam a sikolyom. Annyi érzelem árasztott el ismét, főleg, mert már jó ideje nem láttam Harryt, és minden porcikám vágyott az érintésére. Ujjai a csiklómon köröztek.
- Harry… - suttogtam, mikor a homlokomat a vállára döntöttem.
- Mit szeretnél, bébi? – kérdezett vissza rekedt hangon.
- Téged.
   Két kezével belemarkolt a nadrágomba, és úgy rántotta le a bokámig. Nem is várt, ugyanis ő is kigombolta a nadrágját, majd ismét közelebb lépett. Egy pillanatra zavarba jöttem, mert nem tudtam, mit várt. Nyelvünk, mintha harcot vívnának egymással, és egyik kezébe vette arcomat, hogy a fejemet egyhelyben tartsa. Már attól kikészültem, hogy megéreztem, milyen kemény is a merevedése. Homlokunk összeért, és Harry élesen szívta be a levegőt, mikor kiszabadította magát. Meg akartam érinteni, érezni akartam őt a kezeimben is, de nem várt, hanem azonnal belém hatolt. Halkan felmordult, az én számat meg egy kisebb sikoly hagyta el, mikor teljesen belém temetkezett.
- Basszus – suttogta Harry ajkaimra.
- Harry, kérlek. Mozogj – könyörögtem neki ajkaira, ugyanis csak mellkasának sűrű emelkedését éreztem, holott másra vágytam.
   Mozogni kezdett, lassan, ütemesen. Két lábamat a feneke mögött összekulcsoltam. Harry arcát a nyakamba temette, és hol harapdálta érzékeny bőrömet, hol hangosan felmordult, mikor lábaimat megfeszítve magamhoz szorítottam őt. Kissé hátradőltem az asztalon, mert valamiképp enyhíteni akartam a gyomromban feltörekvő érzést. Egyszerre járt át melegség, és lett libabőrös a karom. Harry két kezével támaszkodott mellettem. Tudtam, hogy ő is meg akar könnyebbülni, mert az eredetileg lassú mozgása már felgyorsult. Forró leheletét éreztem magamon. Egyre sűrűbben nyíltak résnyire ajkaim, és jó néhányszor nyögtem fel.
- Mindenki tudni fogja, mit csinálunk – nézett rám ködös tekintetével.
   Két kezem közé vettem arcát Harrynek, és nyálasan megcsókoltam. – Csak még egy kicsit… - suttogtam.
   Harry bólintott és a fenekemnél fogva magához húzott, hogy tövig belém hatolt ismét. Ennyi kellett, hihetetlen gyorsasággal repültem a csúcs felé, és nem sokkal később Harry is követett. Tudva, hogy hangos vagyok, Harry betapasztotta a számat, és a fülembe suttogta: - Hallani akarlak.
   Lehunytam a szemem és nagyot nyeltem.
- Ez hiányzott a legjobban – kuncogott Harry, mire mellkason vágtam.
- Szóval, most, hogy megdugtál, mehetek is vissza? – kérdeztem komoly arccal, de nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjak.
- Talán várhatnál még egy-két hetet, hogy rendesen is…
- Ezt a mondatot be se fejezd – szakítottam őt félbe, és inkább megcsókoltam, hogy ne kelljen hallgatnom őt.
   Sűrűn emelkedett a mellkasom, még az után is, hogy percekig ott álltunk.
- Öt perc! – kiáltotta valaki a folyosóról, mire Harryvel szedelőzködni kezdtünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése