2015. január 26., hétfő

Homokba írt szerelem

Ezt a részt Nórának írtam!
Sohasem gondoltam volna, hogy az egyetemi éveim gyökeresen megfognak változni, főleg nem úgy, hogy egy punk fogja a figyelmemet megszerezni. Az iskolában mindenki elkerüli őt, és a haverjait, ahogyan én is, eddig. Nagyjából fél éve ostromol az iskola falain belül, s azon kívül is.  Néha megengedek magamnak egy – egy bulit, amelyre barátnőim társaságában megyek el, ám ott sem kímélt soha. Már rengetegmindent megpróbált annak érdekében, hogy becserkésszen, de minden esetben hárítottam. Több szempontból is tartottam tőle. Punk létére is a legvadabb életet éli. Dorogok és alkoholokat is szívesen fogyasztja, amikor csak teheti. Azaz nagyjából mindig, még iskolaidő alatt is.
Én teljesen más vagyok. Természetesen a minimális alkoholfogyasztást én magam sem vetem meg, ám több mégsem írható a számlámra. Barátnőim próbáltak rábeszélni arra, hogy menjek bele feltételeibe, de eszem ágában sem volt. Szende lánytól messze állok, de a kurvától is, akit bárki nyugodt szívvel kihasználhat.
- Komolyan, őrült vagy, ha nem hagyod magad – fecseget barátnőm az ágyamon elterülve, míg én laptopom előtt ültem az asztalomnál.
- Ha annyira jó dolognak tartod, a tiéd lehet – feleltem könnyedén.
- Téged akar, nem pedig engem – nyögött fel szinte már fájdalmasan.
- Komolyan ennyire izgat? – fordultam felé kíváncsi tekintetemmel.
Nem hittem el, hogy ennyire érdekli őt az a borzasztóan viselkedő srác, aki keményem megdugja a lányokat, majd otthagyja őket könnyedén. Érzéketlen bunkó volt, és ezt még nem is tagadta. Bátran vállalta mindenki előtt, hogy milyen is ő maga. Természetesen, amíg engem próbált meg becserkészni, keményen bedobta magát másoknál is, akik minden aggály nélkül tárták szét előtte lábukat. És, hogy ezt honnan is tudom? Aki csak a közelébe jutott, az másnap már dicsekedett. Undorodtam tőlük, és tőle is.
- Szexi pasi, meg kell hagyni - bólintott. – Nincs szemed, ha nem veszed észre, hogy mennyire is főnyeremény.
- Főnyeremény? – nevezettem fel. – Még is mire?
- Biztos vagyok benne, hogy az élvezet amit nyújt, földön feletti élmény – áradozott, mintha csak már megtapasztalta volna.
- Figyelj, ha annyira szeretnéd kipróbálni, írj neki, szerintem megragadná az alkalmat.
- Ne legyél már ennyire mogorva – állt fel. – Menjünk le a partra inkább.
- Éjjel van – néztem rá felvont szemöldökkel.
- És? Tudomásom szerint nem félsz a sötétben, na, gyere, és ne kéresd magad – rántott fel a székről.
- Legalább had öltözzem át – mondtam neki.
- Sort, és trikó, tökéletes, ne hisztizz!
Húzott ki a lépcsőn maga után, majd szandáljainkat felvettük, s indultunk is kifelé a kellemes nyári időbe. Már tizenegy óra is elmúlott, így az emberek nagy része már békésen aludta az igazak álmát, míg mi lassú léptekkel a homokos part felé mentünk. Csendben haladtunk, ez nálunk időnként előszokott fordulni, ám egyáltalán nem kínos, hiszen barátnők vagyunk, mióta eszünket tudjuk. 
- Hé, azok nem Harryék?
- Most azt kellene feltételeznem, hogy fogalmas sem volt arról, hogy itt lesznek, ugye? – sandítottam felé.  
- Ugyan már, ne legyél ilyen – lökött meg kissé vállával. – Gyere, menjünk oda.
Szemeimet megforgatva követtem őt, bár szívem szerint ellentétes irányba mentem volna, ám még is utána lépkedtem. Valahogy úgy voltam: essünk túl mielőbb rajta, hogy utána továbbmehessünk. A srácok lazán a homokban ültek, sörösüvegekkel kezükben, s beszélgettek. Egyértelmű volt, hogy a józanság határán régen túlmentek, de barátnőm továbbra is lelkesen lépkedett.
- Helló – köszönt barátnőm, mire felkapták fejüket.
- Ó, kit látnak szemeim – nézett rám fel a göndör, miközben alaposan végigmért. – Kimerészkedtél a sötétbe, szépség? – állt fel.
- Ha tudtam volna, hogy itt vagy, messze elkerülöm a helyet – sziszegtem.
- Hm, kétlem, hogy a barátnőd ne tudta volna – húzta meg az üvegének alkoholtartamát.
- Tudta, és pontosan ő az, akinek a bugyijába bebújhatsz – mosolyogtam rá bájosan, mire felnevetett.
- Csinos, de inkább kihagyom – kacsintott rám. – Nekem csak is te kellesz – ragadta meg hirtelen kezem, s húzott maga után.
- Mi a fenét csinálsz? Engedj el! – ordítottam, de mint aki meg sem hallotta, ment tovább. – Harry! – kiáltottam nevét, amire azonnal megtorpant, ám már eléggé messze eljöttünk, egy teljesen homály fedett partrészre. – Mit akarsz?
- Ne legyél naiv – nézett le rám, s arcomat kezei közé vette, majd ajakit minden tétovázás nélkül nyomta enyéim ellen. Mellkasára tettem kezeimet, s ütögetni kezdtem. – Fejezd be, vagy szörnyűvé teszem neked – morogta.
Könnyes tekintettel néztem fel rá, mire megcirógatta arcomat, s lassan újra ajkaimat kezdte birtokba venni. Nyelve azonnal utat tört magának, s kényeztetni kezdte érzékien enyémét. Ajkai közé nyögtem, bármennyire is próbáltam tiltakozni ellene, nem tudtam. Teljesen megbabonázott. Hiába volt vad külseje és rossz híre, imádtam azt, ahogyan megérintett, ahogyan csókolt.
- Harry .. - nyöszörögtem elszakadva tőle, amikor is hirtelen térdeire rogyott, s maga után rántott.
- Ne, csak ne tiltakozz – húzta végig ajkait nyakam ívén. Éreztem a fém karikának hidegségét, amelynek következében forró bőrömön libabőrök jelentek meg.
Kezeimet felcsúsztattam színes mintákkal borított felkarjára, míg ajkaink továbbra is lelkesen mozogtak szinkronban. Lassan hátradöntött a homokra, ám ajkainknak édes kínzását továbbra is folytatta. Kezével sortom sliccét kezdte el kibontani, amivel igen hamar is végzett.
- Hm, milyen forró vagy – motyogta bőrömbe, amint ujjai nedves résemen simítottak végig.
- Fogd be – húztam újra duzzadt ajkaimhoz, s csókoltam meg ezúttal én, igen hevesen. Annyira felhevültünk, hogy fogaim véletlen felsértették bőrét. – Bocsánat – néztem szemeibe, amikor is ujjaival enyhén vérző ajkaihoz ért.
- Sohase sajnáld, ha vad vagy a szex során – húzta féloldalas mosolyra ajkait. – Kibaszottul beindít.
Könnyedén húzta le lábaimon a farmer anyagot, és a leheletnyi csipkét is. Nem úgy tűnt, mintha annyira zavarná a homok, vagy éppen, hogy lassan haladjon. Lábaimat felemelte, s terpeszbe helyezte. Perverz mosolya arcán volt, ám nem sokáig élvezhettem, ugyanis lábaim közé helyezkedve, eddig mosolygós ajkait magamon érezhettem. Szemhéjaimat azonnal szorosan lehunytam, fejemet hátra vetettem, míg ujjaimmal enyhén göndör, hosszú hajába túrtam.
Teljesen elvesztem, amint nyelvével simogatott. Hangon szégyentelenül tört fel, s adta tudtára, hogy mennyire is élveztem a helyzetet. Lábaimat hirtelen nyaka köré fontam, s még közelebb vontam magamhoz, miközben ujjait is eltüntette bennem.
- Harry … - nyögtem hangosan nevét.
Mosolyát magamon éreztem, de azonnal vissza is tért kényeztetésemhez. Teljesen megfeszültem ujjai körül, míg ő egy utolsó nyalintást mért rám. Összeestem alatta. Csukott szemmel pihegtem, míg éreztem, hogy lábaimat lefejtette magáról, s felcsókolta magát testemen.
- Édes vagy – mosolyodott el csábosan.
- Pofa be – mordultam rá, s lehúztam magamhoz.
Ajkin még saját ízemet ízlelhettem meg, de egyáltalán nem állított meg. Ajkai puhák voltak, imádtam őket. Igen! Imádtam. Hamar saját maga függőjévé tett. Alsó testét enyémének nyomta, mire újabb nyögés szakadt fel belőlem.
- Kibaszottul, szinte már fájdalmasa merevedésem van tőled – nyalva végig alsó ajkam, miközben közénk nyúlt, hogy mihamarabb kiszabadítsa magát. – Remélem, hogy szedsz gyógyszert.
- Mellékes, nem fogok tőled elkapni semmit, a sok kurvád után – tájékoztattam.
- Nem kell félned, eddig még egyszer sem voltam úgy igazán senkibe – nézett mélyen szemeimbe.
Bármennyire is nem kellett volna hinnem neki, még is hittem. Mivel tudtam, hogy biztonságban vagyunk, így bólintottam, mire azonnal el is tüntette magát bennem. Mind a kettőnk csak alulról volt feltárulkozva, de ez egyikünket sem zavart. Teljesen kitöltött, kitágított. Egy másodpercet sem várt, hanem sietve mozogni kezdett. Egyik kezével enyéimet fejem fölött fogta le, míg másikkal testemen kalandozott, amíg ajkai nyakam ívét járták be. Lábaimat jobban terpeszbe helyeztem, hogy még több helyet tudjak adni neki.
Egyre többször nyöszörögtem nevét, amelyek végül hangos nyögésekké torkollottak. Éreztem, ahogyan megrándult bennem, amely át is lendített, s az eufórikus érzés rabjává tett. Bensőmet elárasztotta lénye, ami után rám rogyott hangosan zihálva.
- Baszki – szólalt meg kis idő után, amikor is kihúzódott belőlem, s felült térdeim között.
- Az – ennyit tettem hozzá, s pirult arccal figyeltem, ahogyan felöltözött, majd rám is feladta ruháimat. Egymással szembe álltunk, majd megfordultam, hogy elmenjek, ám csuklóm után kapva vont magához újra. Hátam kemény mellkasának simult, míg fenekem ágyékának.
- Ne hidd, hogy ennyi volt – motyogta nyakamba. – Többé nem engedlek el – fordította arcomat oldalra, így ajkaink ismételten találkozhattak, míg ujjainkat hasamon egybefonta. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése