2015. január 19., hétfő

Forróság

Ezt a részt Monynak írtam xx
Végre elérkezett a nap, amelyre már oly rég vártam. Sok hónappal ezelőtt már megvettem barátnőmmel előre a jegyem, csak, hogy biztosan ott lehessek, s tombolhassak a többi rajongóval az öt őrült szexi srác lábai előtt. Még talán most sem sikerült felfognom igazán, hogy bejutottam, s az első sorok között állva vártam a koncert kezdetét. Leírhatatlan érzés kerített hatalmába minden egyes perc elteltével. Ahogyan a stadium megtelt, s az óra egészet ütött, az előzenekar megjelent a színpadon. Mindenki lelkesen fogadta őket. Fülsüketítő sikítás, hangos tapsvihar. Minden jelenlévő tudta a szöveget, amelyen egy pillanatig senki sem lepődött meg. Azaz idő hamar eltelt, de a hangulat csak egyre feszültebb, izgatottabb lett. Ahogyan mellettem barátnőm őrülten várta, hogy megláthassa szív szerelmét, én is így voltam vele, ahogyan mindenki más is. Nem titok, hogy mindegyik srácért több millióan omlanak külön - külön. Ízlések, s pofonok. Személy szerint, aki az én szívem egy részének birtokosa lett, Niall Horan. 
Humorának nincs párja, ahogyan csábos mosolyának, különleges énekhangjának, s nevetésének sem. Úgy, ahogyan van tökéletes, s semmit sem változtatnék rajta. Igen, lehet kissé elfogult voltam, és vagyok is az ír srácot illetően, na de ez csak természetes. 
Szívem őrült tempót kezdett diktálni, amikor is végre elkezdték bejátszani a koncert előtti kisfilmet. Mindenki árgus szemekkel figyelte a hatalmas kivetítőket, amelyeken a fiúk tűntek fel rengeteg város képe előtt. Hangulat csak még jobban a tetőfokára hágott, amikor is Josh erőteljesen a doboknak ütötte ütőjét, s a gitárok húrjainak hangja is felcsendült. A ledfal elmozdult, s az öt várva várt fiú bukkant fel. Ha az lehetséges, a sikítás még erőteljesebb lett, s kezdetét vette a koncert.
Mindenki egy emberként énekelte a fiúkkal a szöveget, a tenyerek vörösödtek, a hangszálak szinte már fájdalmasakká váltak. Én sem sajnáltam magam, hanem mindent beleadva teli torokból énekeltem, míg a szőke srácot figyeltem szemeimmel. Gondolataim néha - néha elkalandoztak messzire, ám csodás baritonja mindig vissza térített a jelenbe. Folyamatosan azon járt az agyam, hogyan ragadhatnám meg figyelmét, ám be kellett látnom, hogy valószínű rajtam kívül még sokan próbálkoznak, s egyértelműen hasztalan lett volna bármi is.
Már sötétbe borult az ég, ám a levegő forró volt, ahogyan a hangulat is, ám mindhiába, a koncert igen rohamosan száguldott a vége felé. Már csak azon kaptam magam, hogy a fiúk eltűntek a színpadról. Hiába is volt vissza taps, semmi sem változott. A színpad továbbra is sötét maradt, míg pár lány sírva fakadt, valakik tovább sikítottak.
- Hátra megyünk, gyere - ragadta meg kezem barátnőm, s mire észbe kaptam a siránkozó kislányok között vezetett végig, mit sem törődve velük.
- Még is hova? - kérdeztem érdeklődve.
- A bejárathoz, muszáj látnom Liamet - nézett rám nagy szemekkel, tovább markolva csuklóm, s vonva maga után.
- Semmi esélyünk, hogy lássuk őket - feleltem, amikor megérkeztünk a hátsó bejárat zárt kapujához, ahol több őr is volt.
- Ne legyél ennyire pesszimista - mérgelődött. - Nézd, mások is vannak itt - biccentett a többiek felé. Nem sokan voltunk, ami teljesen meg is lepett, viszont még is érthető volt.
- Akik hasonlóan nem normálisak, mint te - nevettem fel. - Ha itt is jönnek ki, akkor lesötétített autóval - érveltem tovább.
Természetesen magam is szerettem volna találkozni velük, de két lábon maradni a földön volt a legjobb, hiszen akkor csalódás még sem ér. Teljesen ésszerű, hogy leggyorsabban, minden gond nélküli távozást választják, bármennyire is szeretik a rajongóikat.
- Ne panaszkodj, ha Niall kijön a kapun, és elrabol - mormolta, mire csak szemeimet forgatva nevettem fel.
- Túl sokat olvasol, mondták már?
- Lehetséges - bólintott, amikor is a kapu kitárult, s egy lesötétített fekete autó gurult ki rajta, mire mögötte azonnal be is zárult.
Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy meglepődtem, amikor is megállt az autó, s annak hátsó ajtaja kitárult. Szinte kapkodva vettem a levegőt, őrjítő szívdobogással, miközben végigmértem az előttem álló személyt. Nagyot nyeltem, mire ő csak vidám köszöntött mindenkit. Szőke haja enyhén kócosan meredt az ég felé, mire azonnal gondolataimba villant, hogy beletúrnék, miközben vadul egymás ajkait tépjük.
- Gyorsan, mindenki kap egy képet - közölte. - És kérlek, ne sikítsatok - nézett pár lányra arrébb, akik szinte levegő után kapkodva, hisztérikusan legyezték arcukat.
Sorban álltak nála, bár látszott, hogy mennyire is türtőztetik magukat. Lassan én következtem, az utolsók között voltam. Éreztem, ahogy lenge pólóm felett végigsimított kezével, míg csípőmön meg nem állapodott. Kicsit megszorította, amolyan bátorítás gyanánt, mire elmosolyodtam enyhén piruló arccal. Barátnőm lefényképezett bennünket, ám akkor sem engedett el. Kitárta az autónak ajtaját, s biccentett.
- Szállj be - szinte már suttogta a szavakat, mire hátra pillantottam barátnőmre, aki értetlenül állt továbbra is.
Gyorsan átgondoltam a dolgot. Még is kinek lenne ilyen lehetősége még? A pillanatnak kell élni - biztattam magam -, így hát beszálltam, s beljebb csúsztam, hogy ő is kényelmesen elférjen. Ahogyan bezárta mögöttünk az ajtót, intett is a sofőrnek, aki a gázra lépve elhajtott.
Fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem, hiszen egyértelműen zavarba voltam. Ő minden zavar nélkül mért végig, majd telefonját elővette, s pötyögni kezdett valamit. Hamar csúsztatta vissza a zsebébe, amikor egy mélygarázsba hajtottunk be. Ekkor már tényleg furcsállóan néztem rá, de ő csak kiszállt, s kitárta az én oldalaim is az ajtót, majd kezét nyújtotta, mibe apró tétovázás után csúsztattam bele enyémét. ahogyan csatlakoztam hozzá, egymásba kulcsolta ujjainkat, s a lift felé vezetett. Egy szót sem szólt, s én sem. A felvonóban illedelmesen előre engedett, ám kezemet egy pillanatra sem engedte el. Ahogyan a fém ajtó bezárult, teste, s a fal közé szorított be, míg minden magyarázat nélkül ajkaimnak esett. Csípőmbe nyomta hosszú ujjait, míg én nyaka köré fontam kezeimet.
Felhevült csókunk csak pár pillanatig tartott, ugyan is a lift jelezte, hogy a megfelelő szintre megérkeztünk. Kézen ragadott újra, és határozottan kihúzott egyenesen a szobájának ajtajához, amelyet igen hamar tárt fel előttem.
- Ez mindig így működik? - kérdeztem, amikor hátam már szobájának ajtajával találkozott.
- Nem, ez nem az én stílusom, de minden vágyam az volt a koncert kezdete óta, hogy felcipeljelek ide - suttogta enyhén rekedtes hangon, s nyakamba csókolt, mielőtt is ölébe kapott.
Mivel szemhéjaim szorosan össze voltak zárva az érzéki csapások hatására, így fogalmam sem volt, merre, hova is tartunk, ám amikor letett egy pultra, felpillantottam. A fürdőszobában voltunk. Minimálisan eltávolodott tőlem, s pólóját lekapta magáról, ezáltal feltárta előttem, általam annyira imádott mellkasát. Visszalépett lábaim közé, s engem is megszabadított a felsőtestemet takaró anyagtól.
Ajkait újra éhesen enyéimre nyomta, miközben leemelt a pultól, s úgy ahogy voltunk a kabinba lépett, amelynek hideg falának újra nekidöntött. Megnyitotta a vizet, ami szinte már égetett, így a helyiség hamar párában, forróságban úszott. Alsó testét enyémének nyomta, mire szájába nyögtem.
- Oh, igen, ezt még sokszor akarom hallani - mosolyodott el mocskosan.
Leengedte lábam, s nagy sebességgel kezdett el megszabadítani az többi ruhámtól, majd amint végzett velem, magáról is lekapkodta a textilt. Alsó ajkamban haraptam, ahogyan végigpásztáztam pucér testét, ágaskodó péniszét. Szinte a látványtól újra felnyögtem.
- Igen, bébi, te is csodás vagy, de ne csak bámészkodjunk - féloldalasan mosolygott le rám, majd hirtelen az üvegnek nyomott, így már háttal voltam neki. Nyakamon végighúzta nyelvét, míg teljes testével nekem simult. Éreztem méretes erekcióját, amelynek köszönhetően még jobban elöntött a vágy.
- Keményen megduglak - motyogta, míg fogát végighúzta bőrömön.
Kezeit előre vezette, kezeibe vette melleimet, s masszírozni kezdte azokat, mire azonnal nyöszörgések törtek fel belőlem.
- Imádom a hangod - húzta meg fülcimpámat finoman. - Remélem, hogy készen állsz - ezzel a mondatával párhuzamosan állított nagyobb terpeszbe, s hatolt belém. - Hm, mennyire forró vagy - sziszegett, s lassan visszahúzódott, hogy újra előrebillenthesse csípőjét.
Egyáltalán nem finomkodott, hanem keményen mozgott. Melleimet tovább gyömöszölte, míg ajkai nyakamra voltak tapadva. Számat nyögések hagyták el, amelyek néha már nevét formálták meg. Kapaszkodót kerestem az üveg sima felületén, de feleslegesen. Homlokomat nekidöntöttem, szemhéjaimat szorosan hunytam le, ahogyan az érzés egyre jobban épület benne. Falaim simogatták hosszát, míg ő egyik kezét levezette lüktető nőiességemhez, s simogatni kezdett. Teljesen elveszve nyögtem nevét hangosan, mire megremegett bennem, ahogyan falaim összehúzódtak. Nyakam hajlatába morgott, majd férfiasan felnyögött, ezzel átlökve mind a kettőnket azon a bizonyos határon.
Pár csípőmozgást még elvégzett, mielőtt is kihúzódott belőlem, s szembe fordított magával. Nagyokat pislogva néztem fel rá, mire hatalmas tenyerei közé vette arcomat, és puhán megcsókolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése