2015. január 17., szombat

Csábos mosoly

Ezt a részt Lilinek írtam!
Amikor egyik reggel arra ébredsz, hogy felkeresnek egy olyan díjátadó esemény szervezéséről, amelyen neked kell átadnod egy díjat, az felejthetetlen. Egyértelműen ki kell jelentem, hogy hatalmas mérföldkőhöz érkezett életem. Hevesen dobogó szívvel telefonáltam tovább, annak érdekében, hogy a jó hírt tovább adhassam szüleimnek, s barátnőmnek.
Énekesi karrierem alatt ez az első ilyen lehetőségem, így ennek az oka, amiért annyira nagyon megörültem. Menedzserem kifejtette, hogy mennyire is hatalmas dolog ez.  Egyértelműen a karrieremet fellendíti majd, mind az átadás, mind pedig a fellépés is, ami miatt sokkal jobban izgultam, mint bármelyik más fellépésem előtt.
Egy egész nap volt az úgynevezett próbafolyamat. Elmondták, hol is fogok belépni a színpadra, majd a pódiumhoz állni, ahol is egy nagyon apró kis monológot kellett elmondanom, mielőtt a jelölteket felsorolták, s végül a borítékból felolvasom a nyertes nevet. 
Izgultam, bár ki ne izgult volna? A vörös szőnyegen rengeteg kérdéssel bombáztak, amelyek felére egyáltalán nem volt kedvem felelni, ám minimálisan, valami diplomatikus választ még is kellett adnom.
Mindvégig feszélyezve éreztem magam az árgus tekintetek alatt. Vakúk csak villogtak, amelyek ellen igen nehezen tudtam nyitva tartani szemhéjaim. Mosolyom szinte arcomra fagyott, ahogyan pózoltam a kamerák előtt. Pár pillanat után – ami alatt több száz képet is készítettek rólam -, tovább siettem befelé, hogy elkezdhessek készülődni, hogyan is a műsort én nyitottam meg. Alig takaró ruhámat - amely inkább egy dressz volt már, mintsem ruha -, magamra vettem, míg sminkemet, s hajamat megigazították. Mikrofonomat kezembe kaptam, s hevesen verdeső szívvel, táncosaimmal együttesen indultam a színpad közepére, ahonnan is kezdődött az egész produkció.
Első dallamok meg is töltötték az arénát, mire mély levegőt vettem, s már neki is kezdtem az első soroknak. Lassan, gördülékenyen kezdődött az egész, míg szépen felgyorsult az egész, s lendületesen folytatódott tovább. Tekintetemmel a közönséget fürkésztem, amelynek nagyobb része a jelölteket, a hírességeket tette ki. Még sohasem volt rá példa, hogy ilyen eseményen léptem fel, és pont ennek okaként próbáltam kizárni, hogy kik is ők.
Úgy éreztem, hogy remekül alakult minden. Néha éreztem egy kis minimális elbizonytalanodást, ám hamar túlléptem rajta, s magabiztosan tovább folytattam a műsort, minek végén hatalmas mosollyal arcomon köszöntem meg a tapsot, hajoltam meg, s siettem vissza a színfalak mögé.
Újra megkaptam az estélyi ruhámat, amely egy pánt nélküli, bal lábamnál kellően fel vágott volt.  Tűsarkú cipőm kopogott, ahogyan végighaladtam a folyosón, vissza a közönség sorai közé, elfoglalva a nekem fenntartott helyet. Mosolyogva, kedves szavakkal háláltam meg a körülöttem lévők gratulációját, míg nem a mellettem helyet foglaló férfi felém fordult.
- Gratulálok, igazán remekül mutattál abban a lenge anyagban – mérte végig testemet, míg tekintete megállapodott a keresztbe tett lábamon, amely fedetlenül mutatkozott meg a sliccnek köszönhetően.
- Köszönöm – mosolyom még mindig arcomon játszott.
- Tudod hallottam már rólad, de még nem volt alkalmunk találkozni – egyáltalán nem zavartatta magát, hogy már egy következő fellépő volt a színpadon, s idő közben egy díj is gazdára talált. – Megragadnám az alkalmat, ha nem gond – mosolygott pimaszul, míg kellő hangerővel próbált beszélni, hogy mást ne zavarjon. – Harry Styles – hajolt közelebb.
- (T/N) – mutatkoztam be én is. – De szerintem most már nézzük a színpadot, eléggé faragatlan dolog mással foglalkozni – mondtam neki félrebiccentett fejjel.
- Lehet benne valami – kacsintott rám, majd előre fordította tekintetét, ahogyan én is sajátomét, ám nem kerülte el figyelmem, amikor is olykor felém nézett. 
Felállni készültem, hogy elindulhassak a színfalak mögé, hiszen annak a díjnak az átadása következett, amelyet én adtam át. Harry elkapta a csuklóm, mielőtt is sikerrel jártam volna, az arcomra, szám sarkához egy puszit nyomott.
- Csak, hogy szerencséd legyen, és ne bukj orra – magyarázta, majd kacsintott egyet, s utamra engedett.
Pirulva lépkedtem hátra, ahol is egyből a kezembe nyomták a borítékot, a díj társaságában. Oldalt megálltam, hogy megvárjam, míg a fellépő lesétál, s átvehessem helyét. Amint elhaladt mellettem a velem egykorú lány, mély levegőt vettem ruhámat kissé megemeltem, s elindultam a középen elhelyezett mikrofon irányába. Szerencsére, minden botlás nélkül sikerült megérkeznem. Újra mélyen szívtam magamba a levegőt, mielőtt felpillantottam volna az előttem ülők tömegére.
- Akkor lássuk az év énekese címre jelölt személyeket – mondtam mosolyogva, egy apró kisebb beszéd után. Elindult a videó, amelyekben az öt jelölt férfit sorolták fel. Mindenki kíváncsian várta, hogy mi is az eredmény, ahogyan én magam is. – És akkor az idei év nyertese … - kezdtem el felbontani a borítékot, s kihúztam belőle a kártyát, amelyen csupán egyetlen egy név szerepelt. – Harry Styles – mondtam a mikrofonba kellő hangmagasságban.
Hangos tapsvihar keletkezett, amint a személy felállt, hatalmas vigyorral az arcán, s a színpad eleje felé tartva a lelátón ülő rajongói felé puszikat dobált. Lépcsőt szinte két lépéssel hidalta át, és már mellettem is teremt.
- Köszönöm – motyogta, míg közelebb húzott egyik kezével magához, hogy egy puszit tudjon nyomni arcomra. Zavartan oldalra léptem, hogy a mikrofonhoz férjen, s a köszönetét tiszten, érthetően el tudja mondani. Furcsállóan pillantott felém, mire még jobban magához vonva kezdett el beszélni, első sorban a rajongóinak, majd a menedzserének, s családjának.
Hálálkodva ismételgette, hogy mennyire is köszöni, majd intett, s továbbra is csípőmön tartva kezét vezetett le az emelvényről. Ahogyan elrejtőztünk a kíváncsi tekintetek elől, magához vont még jobban.
- Mit csinálsz? – néztem fel rá.
- Esetleg egy gratulációt elfogadnék – kisfiús mosolya arcán játszott.
- Rosszul gondolod, ha azt hiszed, hogy … - befejezni mondatomat már nem tudtam, ugyanis ajkai enyémre igen nagy hatással voltak. Csókja forró, szenvedélyes volt, de pár pillanatnál tovább nem tartott, ugyanis eltaszítottam magamtól.
- Ne ellenkezz – simított végig arcomon, mire csak leráztam kezét, s elindultam hátra, minél messzebb tőle.
Dühítette, hogy csak így lekezelt, mint egy tárgyat, aminek nincsenek is érzése. Azonban nekem nagyon is vannak. Hiába is nem ismertem őt, tudtam, hogy milyen mondák veszik körül, ám igyekeztem a szennylapok által alkotott képet kizárni, ami egészen eddig jól is ment, ám ő egy másodperc alatt mindent tönkretett, s bebizonyította, hogy olyan, amilyennek valóban írják őt.

****

Az átadó végén, semmi hangulatom sem volt már maradni a számunkra fenntartott estélyen, így táskámat magamhoz véve, elköszöntem pár barátomtól, és indultam is kifelé, az épület elé biztonsági őrök között.
Fotósok még kitartóan várták a távozó vendégeket, ám most nem álltam meg, hanem sietve lépkedtem, mígnem elém lépett egy számomra ismeretlen személy.
- Kérem, szálljon be – tárta ki a járda mellett parkoló limuzinnak ajtaját. Akkor már pontosan tudtam, hogy kinek is a biztonságai embere.
- Sajnálom, de van saját autóm is – mondtam, s indultam volna tovább.
- Szállj be, kérlek – szólt közbe Harry egyáltalán nem türelmesen. – Ne csinálj jelenetet.
Körbenéztem, s láttam, hogy az újságírók szinte éhesen figyelik a jelentet. Egyáltalán nem volt kedvem másnap egy botrányt visszalátni az újságok címlapján, így sóhajtva adtam meg magam, s csúsztam be a bőr ülésre.
- Remélem elégedett vagy – néztem rá, amint elindultunk.
- Még nem teljesen – felelte. – Miért vagy ennyire ellenszenves?
- Sajnálom, hogy nem adom meg neked, amit csak akarsz a szexi mosolyodért.
- Pedig igazán megtehetnéd – hajolt közelebb, s mély hangján fülembe suttogott. – Megérdemlem, nem gondolod?
- Mindig ennyire nagyképű voltál? – néztem rá, amelyet bárcsak ne tettem volna.
- Csak őszinte – vigyorgott, míg fedetlen lábamat simogatta. – És nagyon is akarlak – nézett mélyen szemembe, majd számra, s újra vissza szemeimbe, mielőtt is ajkait enyéim ellen nem nyomta. 
Nyelve azonnal enyéméhez társult, míg kezeivel ösztönzött, hogy vele szembe, az ölébe foglaljak helyet. Szoknyám sliccének köszönhetően minden gond nélkül tudtam combjaim közé venni csípőjét, míg nyelvünk egy másodpercre sem állt meg.
Egyik kezével nyakam hátuljához nyúlt, míg másikkal oldalamat simogatta, érintve mellemet, amelyet csupán a ruhám vékony anyaga fedett. Elmosolyodott, amikor is megérezhette vágyamat melleimen keresztül.
Lefelé haladt tovább, s minden aggodalom, kétely nélkül tűrte fel szoknyám, s kezdett el anyagon keresztül simogatni. Ha akartam, se tudtam volna tagadni, hogy mennyire is beindított minden egyes tette. Csípőm önfeledten mozgott kezén, mire ajkaival áttért nyakamra.
Zakóját már nem viselte, ahogyan azt a vékony sálat sem, csupán az enyhén átlátszódó inget, amely tökéletes rálátást adott tetovált, izmos felsőtestére. Ujjaimmal mit sem törődve a gombokkal szakítottam le róla, majd hosszú hajába túrva húztam vissza egy vad csókra.
Erőteljesebben nyomta ellenem kezét, majd ujját könnyedén döfte át a csipkén, s szakította ketté. Én sem láttam értelmét már a további várakozásnak, így közénk nyúlva csatoltam ki övét, s húztam le cipzárját. Csípőmet kissé megemelte, ahogyan a sajátját is, így lejjebb tudtam húzni nadrágjának, s bokszerének anyagát. Mosolyom jelent meg arcomon, amikor is ujjaimat hím tagja köré fontam, mire felnyögött férfiasan. 
- Milyen merészek lettünk – felszisszent, amikor kicsit erősebben ragadtam meg.
- Szeretnéd, ha visszafognám magam? – suttogtam igen csábos hangon fülébe.
- Meg ne próbáld – markolt fenekembe a szatén ruhám anyaga alatt.
Ujjbegyemen éreztem, hogy már az elő váladék megjelent péniszének tetején. Tekintetemet szigorúan övén tartottam, amikor is ujjamat ajkaimhoz emeltem, s lenyaltam. Láttam, ahogyan nagyot nyelt, majd feljebb emelt, s minden gondolat nélkül erekciójával kezdett el simogatni.
- Az őrületbe kergetsz – ezzel a mondatával együtt tüntette el magát bennem.
Vállába kapaszkodva vetettem hátra fejem, s nyögtem fel. Szorosan fogva csípőmet ösztönzött azonnal mozgásra, mire homlokom övének döntöttem, s egymás tekintetében elveszve vettem fel egy tempót, amely mind a kettőnk számára tökéletesen megfelelt.
- Felelőtlen vagy – sziszegtem neki, a mozgást meg nem állítva.
- Vállalom a kockázatot – mosolygott mocskosan, mielőtt is ajkait enyémére nyomta.
Mind a kettőnk száját zihálásból átalakult nyögések hagyták el, ahogyan az érzés épült bennünk. Hajam már régen szét volt túrva, hasonlóan Harryével. Leheletünk egybeért, míg a mozgásom lassult, ahogyan egyre közelebb értünk az euforikus érzéshez.
Öblös nyögés következtében engedte el magát, míg én megfeszültem körülötte, s kéjesen felnyögtem. Mind a ketten kapkodtuk a levegőt, kisebb csókokat csentünk, majd leszálltam róla, s oldalának dőlve megigazítottam ruhámat.
- Hova megyünk? – kérdeztem, amikor egy ismeretlen környéken haladtunk át.
- Hozzám – nyomott csókot halántékomra, s karjaiba zárt. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése