2014. december 6., szombat

Oly sok év elteltével

Ezt a részt Karinának írtam!
Barátnője kérte,születésnapjára! 
Végre eljött a nap, amit már annyira vártam. Véleményem szerint minden ember - egy bizonyos korig legalábbis -, nagy izgalommal várja, s tervezi meg a szülinapját. Ez alól én magam sem vagyok kivétel. Pár hete már álmodozom, hogy mennyire is hatalmas bulit szeretnék, illetve, az illetőről is, akiről pontosan tudom, hogy mennyire is lehetetlenség találkoznom. 
Évek teltek el, azóta, hogy minden maga mögött hagyva katonai iskolába száműzte magát. Ezt a döntést, amikor meghozta nem csak a családjának, de nekem is szívem szakadt meg. Mindig is közel állt hozzám. Együtt nőttünk fel, s szinte a napjaink nagy részét is egymás társaságában töltöttük. Mindig is jó humorral rendelkezek, s forró gondolatokkal, éles nyelvel, ám a komolyság mindig is látszott szemei csillogásában. Legjobb barátként, szinte már testvérként viselkedtünk a másikkal. Minden apró titkot megosztottunk egymással, beleértve a szerelmi életünket is. 
Harry sohasem volt az egy éjszakás kalandok kedvelője, inkább helyezte előtérbe a hosszabb, komolyabb kapcsolatokat, mint a futó kalandokat. Haverjai körében igen nagy népszerűségnek örvendett mindig is, s próbálták egy - egy buli alkalmával belevinni a forró lányok kavalkádjába, de minden alkalommal elutasította a lelkes jelentkezőket.
- Elkészültél? - térített vissza gondolataimból a cudar valóságba barátnőm.
- Mindjárt - feleltem, s parfümömből fújtam magamra.
Mosollyal az arcomon fordultam meg, s táskámat felkapva indultam el barátnőm után, aki már igen nagy lelkesedéssel igyekezett lefelé, ahol is én belebújtam tűsarkú cipőmbe, majd elköszöntem szüleimtől, s a ránk váró taxiba ki is igyekeztünk.
- Izgatott vagy? - fordult felém.
- Szerinted? Minden embernek egy évben, egyszer van a szülinapja, természetes, hogy izgatott vagyok.
- Ajánlom is - mosolygott rám.
- Oké, akkor avass be, hogy mit is vársz ennyire - néztem rá kíváncsian.
- Ugyan már, a legjobb barátnőm ma ünnepli a szülinapját, és hatalmas partit rendezünk, szerinted, mi mást is várhatnék?
- Oké. Túl sok a köntörfalazás - méregettem.
- Ugyan már, csak képzelődsz.
- Ismerlek - vontam össze szemöldökeimet.
- Nyugi - ezzel telefonján kezdett el írni valamit, amelyet nagy óvatossággal takargatott.
Csak még jobban alátámasztotta a gyanúmat afelől, hogy rejteget valamit előlem, de tippelni sem tudtam, hogy mi is lehet az.

****

Megérkezve egy közeli szórakozóhelyre, döbbenten figyeltem, ahogyan barátnőm kifizeti a fuvart, majd kiszállt, s engem is invitált maga után. Magassarkúink éles hangja visszhangzott, ahogyan befelé igyekeztünk. A ruhatárnál lepakoltuk a kabátjainkat, majd indultunk is tovább. Céltudatosan ragadta meg kezem, s húzott maga után át a tömegen, egyenesen egy asztalhoz, ahol is a barátaim várt ránk. Mindenkit üdvözöltünk, míg ők felköszöntöttek. Elfoglalva helyeinket, már is hívtak egy pincért, aki pár perc után a már megrendelt italokkal tért vissza.
Éreztem egy érdeklődő, forró tekintetet magamon, ám hiába is néztem bármerre nem véltem felfedezni senkit. Belekortyoltam hűs, enyhén alkoholos italomba, s visszafordítottam tekintetem a társaságra.
- Kit keresel ennyire? - hajolt egyből közel hozzám barátnőm.
- Senkit - feleltem azonnal, s tovább figyeltem, s fogyasztottam az italomat.
Többen felálltak, hogy a táncolók között eltudjanak vegyülni. Barátnőm hirtelen rántott fel engem is magával, s húzott be egyenesen a vonagló, a szöveget torkuk szakadtából kiabáló emberek közé. Ahogyan következett a dal refrénje, mi is lelkesen üvöltve kezdtük el énekelni. Csípőm felvette az őrült ritmust, kezeimet magasba emeltem, s kellően vonaglani kezdtem - természetesen normális keretek között. Sohasem részesítettem előnyben a pasik közeledését egy ilyen helyen, hiszen teljesen egyértelmű volt, hogy mit is akarnak. Ezen a helyen ismertek már, hiszen egyáltalán nem nagy városban élünk, így mondhatni, hogy az új emberek száma igen csekély volt, amit nem is bántam. Mindenki tiszteletben tartotta, hogy a másik személy csak szórakozni jött, nem pedig éjszaki partnert keresni.
Gondolataimból egy kér ragadott vissza a dübörgő zenei világba, ahol is már csak barátnőm hűlt helyét találtam. Fejemet sietve fordítottam hátra, hogy megnézem ki is az a paraszt, aki a csípőmet markolászta. Ahogyan megpillantottam a mögöttem lévő személyt, szemeim elkerekedtek, s nem hittem el, hogy ez valóban megtörténik a mai napon. Teljes testemmel fordultam felé, s mosolyogtam fel rá. Egyik kezét továbbra is a csípőmön tartotta, míg másikkal végigsimított kezemen, majd ujjainkat egybefonta.
Még közelebb vont magához, és saját csípőjét kezdte el az ütemre mozgatni. Felvezette arcomra kezét, míg én derekán tartottam kezeim. Ajkait homlokomra nyomta, majd csípőjét enyémének feszítve adta át magát a vad ütemnek. Arcát figyeltem, amely furcsa volt, hogy nem keretezték a göndör fürtök, hanem azok feszesen, egy copfba össze voltak fogva. Kezem alatt éreztem feszes izmait, amelyeket egy ing takart el előlem. Kezeimen végigsimított, majd mind a kettőt egybefonta sajátjaival, s hátam mögé helyezve azokat, ölelt magához. Nyaka hajlatába dugtam arcomat, s szívtam magamba férfias illatát. Orrommal megböktem, mire elhúzódott, egyik kezemet elengedte, s minden ellenkezés nélkül kihúzott az előtérbe. Kérdezés nélkül lépett a ruhatárhoz, s kérte el a kabátom, amelyet felsegített rám. Újra egybekulcsolta ujjainkat és az épület előtti autójához vezetett, ami már akkor is a tulajdonában volt, mielőtt elhagyta volna a várost.
- Mikor jöttél vissza? - szólaltam meg először, amikor beindította a motort, s a gázra lépett.
- Semmi, szia Harry, hogy vagy? Örülök, hogy látlak? - kérdezte boldogsággal telt hanggal.
- Szia, Harry - mondtam ránézve. - Hogy vagy? Úgy hiányoztál, örülök, hogy látlak - hadartam.
- Úgy hallottam, hogy egy csodás lány ma ünnepli a születésnapját és kötelességemnek éreztem jelen lenni.
- Elraboltál.
- Magadtól jöttél - vágta rá egyből, s kezemet megfogta.
- Tényleg hiányoztál - sóhajtottam fel.
- Te is, manó - nyomta ajkait kézfejemre, majd ölébe helyezte.
- Hova megyünk? - kérdeztem, ahogyan a belváros felé kezdett el menni.
- Kettesben fogunk ünnepelni innentől kezdve, remélem nem baj - hajtott egy mélygarázsba be, ahol is az első szabad helyen meg is állt. Kiszállt, megkerülte a járművet, s kitárta nekem annak ajtaját. Amint mellette álltam, hátra lépett, s egy fekete táskát vett magához, ami után bezárta az autót, s kézen fogott, majd a lifthez vezetett, amelybe beszállva megnyomott egy gombot. Csípőmnél fogva húzott magához, s ajkait arcomra nyomta, forró csókot hagyva maga után.
Megfelelő emeletre megérkezve, karjával átölelve vezetett egy ajtóhoz, amelyet pillanatok alatt ki is nyitott. Ámultan néztem a nagy szobára, amelynek közepén igen méretes ágy kapott helyet. Az egész helyiség pasztell színekben pompázott. Hátam mögül tisztán lehetett hallani a zár kattanását, amely jelezte kettesben maradásunk. Táskát letette a kanapéra, majd mögém lépve lesegítette kabátom, s kezemet megfogva támogatott, amíg a magassarkúmból is kiléptem.
- Miért most? - néztem fel rá, amikor kezei közé fogta arcomat. - Oly sok év telt el, mióta utoljára beszéltünk.
- Így volt a megfelelő.
- Kinek a számára? - kérdeztem azonnal.
Elmosolyodott féloldalasan, s lejjebb hajolva puha ajkait enyéim ellen nyomta. Hirtelen, váratlan volt e közeledése, de azonnal reagáltam rá. Ajkai lassúak voltak, puhák, vágyakozóak. Nem sietettet, minden érzelmét belesűrítve kábított el.
- Olyan, amilyenek annyiszor elképzeltem már - motyogta vallomását ziháló ajkaim közé.
- Hasonlóan gondolom én is - haraptam be alsó ajkam, mire mosolya kiszélesedett.
Újabb csókkal rohamozott meg, amelybe beleremegtem. Ujjaival csípőmbe mart, s hirtelen felemet. Combjaimmal szorosan fogtam közre csípőjét, míg ő a matrac széléhez sétált, s leült rá. Kezemmel megkerestem hajgumiját, amit könnyedén kihúztam hajából. Nagy hévvel túrtam szét enyhén göndör fürtjeit, mire ajkaim közé morgott.
Combjaimat markolászva gyűrte feljebb ruhámnak lenge anyagát, kényszerítve engem, hogy felemeljem kezeimet. Hamar találtam fehérneműben magamat kíváncsi tekintete előtt. Egyik hosszú ujjával végigsimított rózsaszín ajkaimon, majd nyakamon, a melltartó által nem fedett, kidomborodott mellemen, s hasamon, míg végül fehérneműm korcához nem ért.
Arcát nyakam, s a vállam közötti hajaltba fúrta, majd orrával simított végig rajta. Kezeim végig hajában voltak. Nedves csókokkal halmozott el a felületet, míg ajkaimhoz nem ért, s forró csókba invitált.  Ujjaim fürgén mozogtak, hogy mielőbb leküzdjék a kisebb harcot. Elmosolyodtam, amin ujjaim már puha bőre által fedett izomtömegeken simított végig. Lemásztam róla, felállítottam, s övcsatjával kezdtem el bajlódni, míg végül sikerrel nyugtázhattam. Bokszer alsójával együtt szabadítottam meg a zavaró ruhadaraboktól.
Voltam már máskor is hasonló helyzetben, de most teljesen más volt még is, hiszen előttem állt az a fiú, akiért már oly sok mindent megtettem volna, akiért szívem sokkal hevesebben dobban, s akinek érintéseitől, szavaitól egyből elalélok.
Ajkait enyémére illesztette, s finom csókjával kényeztetve húzott ismételten vissza az ágyra, ahol is felmászott a támláig, s követve őt, szembe vele, ölébe helyezkedtem el. Csókunk egyre hevesebb lett, miközben csípőmet előre - hátra mozgattam ezzel fokozva mind a kettőnkben a vágyat. Kezeivel végigsimított a gerincem vonalán, s megállapodott fenekemnél, amelybe minden aggály nélkül markolt. Szájába halt el egy nyögésem. Elszakadt tőlem, s ahogyan felnyitottam szemhéjaim, tekintetünk találkozott.
- Ne játszadozzunk - suttogta. - Mind a ketten kibaszottul kívánjuk egymást évek óta - vontatta ujját fehérneműm elejéhez, amelyen végighúzta két ujját, ezzel újabb nyöszörgést kicsalva belőlem. - A tested is tökéletesen válaszol helyetted - mosolya szélesebb lett. - Viszont, szeretném a beleegyezésed.
- Ne hagyj gondolkodni - döntöttem homlokomat az övének.
Felhevült csókkal felelt, míg a mini textilt könnyű szerrel letépte rólam. Feljebb emelt derekamnál fogva, hogy pontosan beigazíthassa magát, ami után nagy óvatossággal, lassan magára engedett. Teljesen befogadtam, s a teltség amelyet éreztem, leírhatatlan. Mosolyra húzódott ajkam, boldog, elégedett mosolyra.
- Amint úgy érzed, mozogj, bébi - suttogta, s a fülem alatti területet halmozta el csókjaival.
Pár másodpercig még vártam, hogy teljesen megszokjam, majd mozgásra bírtam a csípőmet. Bármennyire is kellemes volt az érzés, tekintetemmel csak őt tudtam figyelni. Arca teljesen elkápráztatott, ahogyan dús, húsos ajkai elnyíltak, s minden apró mozdulatomnál nyöszörgések szöktek fel belőle. Fejét hátra vetette, míg élvezte a cselekedetem. Ujjait mélyen vájta csípőmbe, de egy percig se bántam. Bármit megtettem volna érte, ott, akkor abban a pillanatban. Csodás látványt nyújtott, gyönyörű volt.
Éles nyögés hagyta el számat, amikor váratlanul maga alá fordított, s mélyebben nyomult előre bennem. Mind a két kezemet a fejem fölé csúsztatta sajátjaival, s ujjainkat egybefonta. Leheletünk teljesen egybeolvadt, míg tekintetünk is egybekulcsolódott. Ajkaink minden mozdulatnál súrolták egymást. Lábaimat feljebb húztam, miközben hátam ívben hajlott meg, ezzel teljesen feszes mellkasának feszülve. Hangosan nyögtem fel, ahogyan az érzékeny pontot könyörtelenül árasztotta el. Alsó ajkamat fogai közé kapta, amikor is egy utolsó mozdulatot tett. Kisebb sikítás szökött fel belőlem, amelyet ajkaival próbált meg tompítani. Éreztem magamban forró örömét, ami által lusta mosoly húzódott arcomra, amikor elszakadt tőlem.
- Boldog Születésnapot a csodás barátnőmnek - ajándékozott meg egy lusta csókkal még utoljára. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése