2014. december 28., vasárnap

Hófehér erotika

Ezt a részt Roxy-nak írtam!
Liam szemszöge

Van egy lány, aki már oly sok éve elrabolta szívemet. Valójában egyáltalán nem terveztem komolyra a dolgot, de még is így sikerült, amelyet nem bánok, hiszen valóban kijelenthetem: szerelmes lettem. 
Mind a kettőnk munkája nagyon sokat vár el tőlünk, így szinte csak az esték maradnak meg nekünk, amelyeket a lehető legjobban próbálunk kihasználni is. Ez alatt, az apróbb romantikus dolgokat is értem, és nem csak a szexet, amit lássunk be, hogy nagyon is fontos egy kapcsolatban. Általában előbb végeztem minden éjjel mint ő, ami azért is nem csoda, mert saját cukrászdája van, amely már bőven terjeszkedett már egész Európában. Büszke voltam rá, ez természetes, de még is sokalltam azt az időd, amit a süteményeinek szentelt, helyettem. Ne gondoljátok, hogy önző vagyok, egyszerűen csak több időt szerettem volna eltölteni a szeretett lánnyal. 
Autóba pattantam, s azonnal felvettem a forgalommal az iramot. Rádióban halkan szólt egy mai sláger, ami nagyon is elnyerte már megjelenésekor tetszésemet. Ujjaimmal a kormányon doboltam, s halkan dúdoltam, míg vártam, hogy a lámpa végre zöldre váltson. Utáltam a forgalmat, hiszen Londonban, ha nem metróval indultál el bárhova, garantált volt, hogy minimum dupla annyi idő alatt éred ez ulticélodat. Felsóhajtottam boldogan, amikor is sikerült bekanyarodnom a megfelelő utcába, onnan pedig a cukrászda parkolójába. Sietve zártam le mindent, s igyekeztem befelé. Mivel az első ajtó már régen zárva volt, így az oldalsón mentem be szokás szerint. Már sötétbe úszott az asztalokkal, a süteményes, és a fagylaltos pult megtöltött helyiség, amely mellett elhaladva, azonnal egy kis tálba szedtem magamnak a vaníliából, majd leemeltem kiskanalat, s kis édességet számba helyezve indultam el hátra. Mosollyal az arcomon, a fagylaltomat fogyasztva dőltem neki az ajtófélfának, s figyeltem a homályos fényben még mindig valami tésztát gyúró lányt. 
Zene szólt telefonjából, míg csípőjét jobbra - balra ringatta, dúdolva a szöveget. Elfogyott az édességem, így letettem a pultra a már üres tálat, a kanállal együtt, s beljebb sétáltam. Kezét, a lisztes zacskóba dugta, ám ahogyan átöleltem derekát, hirtelen kikapta, s beterített mindent. 
- Ne haragudj - nevettem nyaka hajlatába, miután apró csókkal ajándékoztam meg kissé lisztes bőrét. - Még mindig nem végeztél? 
- Csak előkészítettem holnap reggelre magamnak - magyarázta, megfordulva ölelő karjaim között. Lehajoltam, finoman csókkal illettem, mire mosolyogni kezdett, s elhúzódott. - Megint csentél a vaníliafagyiból - állapította meg, ajkait nyaldosva. 
- Csupán a saját részemet - mondtam azonnal, mire még egy gyors puszit nyomott enyhén vanília ízű ajkaimra. 
- Még be kell fejeznem - nyúlt ismét a liszthez, majd a tésztához. 
Továbbra is mögötte álltam, szorosan fogva karcsú csípőjét, s válla fölött pillantottam előre kezeire, ahogyan ujjaival erősen dolgozta át a barna színű tésztát. Haja egy szoros kontyba volt feje tetején, így minden nehézség nélkül tudtam ajkaimat nyakának kecses ívére illeszteni. Elhalmoztam puszikkal, amelyekre édes kuncogással reagált. Eközben kezeimet hátra vezettem kötényének masnijához, és egy egyszerű mozdulattal kioldottam. 
- Liam ... - ejtette ki zihálva nevem.
- Mondjad, bébi - csúsztattam kezeimet köténye alá, az alhasára. 
- Ne csináld - kislányosan kuncogott továbbra is. 
- Hm, mit is? - húztam teljesen közel magamhoz, mire azonnal abbahagyta amit éppen csinált, s megmarkolta a márványpult szélét. 
- Ez a munkahelyem .. - kezdte előszedni a kifogásokat, de minden hidegen hagyott. Könnyedén magam felé fordítottam, a kötényt leemeltem róla, mielőtt hajából húztam ki a két hajtűt. Enyhén göndör tincsei vállára omoltak, miközben csillogó tekintettel nézett fel rám. 
- Itt az ideje felavatni, nem gondolod? - húztam féloldalas mosolyra számat, miután azonnal hajába túrva magamhoz húztam egy heves csókra. 
- Minden tiszta liszt, és tészta - nyöszörgött. 
- Ne találj kifogásokat - döntöttem homlokomat övének. 
- A kamerák - már teljesen elhalt hangon szólalt meg, amikor is kicsit arrább, egy tisztább részen a pultra ültettem. 
- Bébi, tiéd ez az egész kóceráj, senki sem láthatja a felvételeket, hacsak engedélyt nem adsz rá - néztem mélyen szemeiben. - És, ha őszinte akarok lenni, lehet, hogy az engedélyedet kérem majd - kacsintottam rá.
- Annyira mocskos vagy - nevetett hátravetett fejjel. 
- Így szeretsz - pusziltam végig nyakát, egészen ajkaiig - Nincs több beszéd - ezzel végérvényesen hevesen megcsókoltam.
Azonnal reagált, amit be kell vallanom, egy másodpercig sem lepett meg. Sohasem tudott ellenállni nekem, amelyet többször ki is használtam, természetesen mind a kettőnk örömére. Imádtam kényeztetni, ahogyan a viszonzását is. Csodás lány volt, és csak az enyém. 
Nyelvünk küzdött a dominanciáért, de szinte másodpercek töredéke alatt eldőlt, hogy az enyém az irányítás. Lábait feljebb húzta csípőmön, ujjait pár centis hajamba vezette, míg én kissé felemelve őt, teljesen feltűrtem szoknyájának anyagát csípőjéig. Kisebb sikítás szakadt fel belőle, amikor is visszaültettem, s fedetlen combjai a pult hideg anyagával találkoztak. Felnevettünk, de ez sem tartott sokáig. Szinte azonnal egymásnak estünk újra. 
Kezeit előre vezette, pólómnak szegélyét megkereste, s határozott mozdulattal, ajkaimtól elszakadva húzta le rólam. Visszafelé is megtette útját, minden izmomat érintve, amelyek azonnal össze is rándultak. Zihálva nyúlt hátra kis kezeivel, s markolt bele fenekembe, mire egy morgásszerű hang hagyta el számat. Közelebb lökött magához, így ágyékaink találkoztak, amelyek mind a kettőnkből egy kéjesebb nyöszörgést váltott ki. Éreztem, ahogyan minden vér az ágyékomba tódult, és, hogy egyre kevesebb hely maradt férfiasságomnak. Nadrágom erőteljesen szorított, így szinte könyörögve néztem vággyal telt csodás íriszeibe, amikor is végigsimított már meredő hímtagomon. 
Értette, hogy mire is akarok utalni, így a cselekedet sem maradt el. Pillanatok alatt oldotta ki a nadrágomnak az övét, gombját és sliccét. Ujját bokszeremnek korcánál vontatta végig, mielőtt is elmerült volna benne. Tekintetünk végig egymásba volt gabalyodva, míg rutinos csuklómozdulatokkal simogatott engem. Már - már nyögések törtek fel belőlem, mire elégedetten röviden megcsókolt, s letolta rólam a két alsó darabot. Mondhatni, hogy teljes meztelenségembe álltam előtte, míg őt minden ruhadarabja takarta. Ezen igen hamar változtattam is. Türelmetlenül gomboltam szét ingét, így tökéletes rálátásom nyílt csodás melleire. 
- Ne szórakozzunk - nyögött fel, amikor is masszírozni kezdtem egyik mellét. 
- Ahogyan óhajtod, bébi - pusziltam meg.
Kettőnk közé vezettem kezem, végigsimítottam rajta párszor, mielőtt is félrehúztam a már igen nedves anyagot. Minden figyelmeztetés nélkül merültem el benne, mire ő hangosan, igen hangosan nevemet nyögve vetette hátra fejét. Szorosan kapaszkodott vállaimba, amikor is elkezdtem mozgatni csípőmet, egy tökéletes tempóban. Sohasem siettem el a pillanatot vele. Mindig is szerettem kiélvezni, csodálni őt, ahogyan vonaglik miatt. Egyik kezemmel derekánál tartottam szorosan, míg másikkal hajába túrtam, és egy érzéki csókba invitáltam. Lábait feljebb húzta, míg fenekével kijjebb csúszott, ezzel még közelebb került hozzám. 
Nyöszörgései számban haltak el, ahogyan az enyéim, az övében. Feladva mindent távolodott el tőlem, homlokát enyémének döntötte, s pillái alól felnézett rám. Megforgattam csípőmet, mire egy igen éles, hangos nyögés szakadt fel belőle. Megszorította derekamat mind a két oldalt, s nyakamnak hajlatába dugta fejét, ezzel tompítva örömének hangját, ahogyan átélte orgazmusát. 
Pihegve húzódtam el tőle, majd fogtam nedves arcát kezeim közé, s szűziesen megcsókoltam. Óvatosan, lassú tempóban kihúzódtam belőle, s visszaigazítottam fehérneműjét. Leemeltem a pultról, s amíg szoknyáját megigazította, addig én is összeszedtem magam. 
- Mehetünk? - néztem rá, amikor is a tészta végre bekerült a hűtőbe. 
Bólintott, leoltotta a villanyt, s kézen fogva andalogtunk ki a kellemes nyári időbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése