2014. november 15., szombat

"Tény, hogy a tea nyomodba sem érhet"

Ezt a részt Styles K-nak írtam.
Minden évben December elején már megkezdődnek a karácsonyi vásárok, különböző események világszerte, többek között nálunk is. Családommal szinte hagyománynak számít, hogy a Hyde parkban rendezett rendezvényre kisétálunk, s szinte az egész délutánt ott töltjük. Rengeteg lehetőség van, amely a szórakoztatás igényeit elégíti ki, mint például kisebb játszóháznak kialakított sátrak, amelyek karácsonyi játékokkal várják a gyermekeket, míg az idősebb, korombélieket a park közepén elhelyezett közepes méretű színpadon korunk fellépői szórakoztatnak. 
Barátnőimmel megbeszéltük, hogy kora délután már a színpad jobb oldalánál fogunk találkozni, ahonnan is könnyedén vehetünk magunkhoz finom illatú, s ízű forralt bort, míg közben szem elől sem veszítjük a színpadon fellépő énekeseket. 
Lelkesen álltunk, kezeink között a gőzölgő, enyhén alkoholos itallal, amely melegített bennünket a csípős hidegben. Mai napra négy kisebb koncert hirdettek meg, amiből már a második zajlott, mire elfoglaltuk helyünket. Rengetegen gyűltek össze, és ez egyáltalán nem is volt meglepő, hiszen a következő fellépő volt, akikre a sok tini lány, s még a náluk is fiatalabb korosztály várt. 
Nagyot kortyoltam italomból, amely kellemes melegséggel töltött el, amikor is a színpadon újra felgyúltak a fények. Télnek köszönhetően, már sötétedett, így a park karácsonyi kivilágítása, és a reflektorok segítettek a tájékozódásban. Lassan felhangzottak az első akkordok, s kezdetét vette a One Direction koncert. Szerettem őket, de mégsem nyilvánítottam magam első számú rajongónak. Szívesen átadtam a helyem bárkinek. 
- Hé, (T/N) , ennyire látványosan ne und magad - lökött meg barátnőm.
- Bocsánat, csak elgondolkoztam.
- Inkább arra felfelé merengj - nevetett jókedvűen. 
Tekintetemmel a színpadra néztem, ahol is az öt fiú adta a műsort. Igazán tetszett a jelenlevőknek, hiszen sikítások, s hatalmas tapsvihar is többször alakult ki. Teljesen elfogyasztottam italom, így volt lehetőségem tapsolni, amit meg is tettem, minden adandó alkalommal. Párszor kipillantottak felénk, de mit sem törődve fordult vissza, s énekeltek tovább. 
Pár pohár ital után a kedvünk csak még jobb lett, főleg az enyém, így mindannyian nekiálltunk tinédzser módjára ugrálni, s táncolni. A táncot nem nevezném nagy művészetnek a mi részünkről, de kellően elég volt arra, hogy figyelmüket bevonzzuk. 
- Oké, azt hiszem szerelmes lettem - kapta el karom egyik barátnőm. 
- Eddig is az voltál - feleltem nevetve.
- Eddig csak azt hittem, hogy az vagyok - nézett rám komolyan. - Láttad azokat a göndör tincseket?
- Hány éves vagy, hogy pár tincstől, és egy csábos mosolytól már is fejedet veszted? - néztem rá döbbenten.
- Épp elég ahhoz, hogy tudjam, tökéletes az a személy ott fenn - mutatott egyenesen Styles-ra, aki éppen egy viccel fárasztotta a közönséget. 
Barátnőim még továbbra is az ácsorgás mellett döntöttek, hogy megnézhessék az utolsó fellépőt, míg én egy pavilonhoz indultam, ahol már jól ismertek. Kikértem magamnak egy forró teát, s a kis építmény oldalán elhelyezett széken helyet is foglaltam. Tökéletes rálátásom volt a színpad másik oldalára, így könnyedén láttam, ahogyan a fiúbanda távozott az emelvényről, s a következő fellépő kezdett el készülődni. 
Belekortyoltam égetően meleg italomba, aminek köszönhetően számhoz kaptam. Letettem magam elé az asztalra, s próbáltam lenyugtatni magam. Pár pillanat után sikeresen elértem a célt, már csak minimális fájdalmat éreztem. 
- Rendben vagy? - hallottam magam mellől egy mély hangot. 
Azonnal oldalra pillantottam, s döbbenten bámultam az előttem álló személyt, aki mosollyal az arcán, lenge öltözetben volt. Ing félig takarta testét, amelyen egy szövetkabátot viselt, s egy téli mintázatú sál lógott nyakában. Lábait fekete csőnadrág takart, míg lábfejeit világosbarna csizmába bújtatta. Tekintetemet visszavezettem arcára, amibe belelógott pár enyhén göndör tincse. Megköszörülte torkát, mire azonnal magamhoz tértem. 
- Szabad ez a hely? - bökött a mellettem levő székre. 
- Persze - igyekeztem semlegesen válaszolni. 
- Jól vagy? - érdeklődött már másodszorra hogylétem felől. 
- Igen, megvagyok, köszi - feleltem gépiesen. - Eltévedtél? - néztem rá értetlenül.
- Nem - nevetett fel. - Igazából egy pohár teáért jöttem.
- Te és a tea? 
- Rajongó vagy - jegyezte meg jókedvűen. - És igen, kivételesen teát iszom, mert vezetem.
- Nem tartozik rád.
- És, ha szeretném, hogy tartozzon? - ült közelebb székével. 
- Harry, az ócska csajozós dumáiddal másnál kell próbálkoznod - néztem rá komolyan, mire mosolya egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra eltűnt. 
- Hm, elárulod a becses neved, ha te az enyémét tudod?
- Mindenki tudja a tiedét - nevettem fel, s vettem kezeim közé a már kellemesen melegnek nevezhető italt. - És nem, nem mondom el az enyémét. 
- Akkor kénytelen leszek valami becenevet adni.
Válaszára csak megforgattam szemeim, s számhoz emeltem a gyümölcsös, fahájas innivalómat. A még sajgó szám lüktetni kezdett, amikor is ismételten találkozott vele a tea. Azonnal visszahelyeztem az asztalra, pár halk szitokszó társaságában. 
- Nincs szükség arra, hogy megsérülj. Mondd, ha más társasága jobban érdekel, mint az enyém, és távozom. 
- Oké, miért jöttél ide? - fordultam teljes testemmel felé. 
- Ezért - húzott magához hirtelen, s puha, kényelmes csókjával kápráztatott el. 
- Harry .. ne ... 
- Sh - arcomat kezei között tartva biztosan húzott vissza magához. 
Nyelve kecsesen simított végig ajkaimon, majd hatolt be enyéméhez. Lassú volt, semmit sem sietett el, ami a leforrázott számnak csak is jót jelentett. Puhán cirógatta kipirult arcom hosszú, hideg ujjaival, míg el nem szakadt tőlem, s nézett mélyen szemeimbe.
- Gyere velem.
- Nem lehet Harry, ez őrültség - szívtam be alsó ajkam. 
- Akkor legyünk őrültek - mosolygott, majd felállt, s kezét nyújtotta. Pár pillanatig állt, míg én tekintete, és keze között cikáztam szemeimmel. Végül övébe csúsztattam enyémét, s felálltam. Mosolya szélesebb lett, majd a színpad hátulja felé kezdett el húzni maga után. Ekkor vettem észre, hogy két testőr volt alig pár méterre tőlünk. Minden lépésünket követték, s árgus szemekkel figyeltek. Feltételezem, hogy azt az utasítást kapták, hogy senkit se engedjenek oda, hiszen egy lány sem zavart meg bennünket. 
Mire észbe kaptam egy fekete, lesötétített autó előtt találtam magam, aminek ajtaját könnyedén tárta ki előttem Harry. Halkan megköszöntem, s elfoglaltam helyem. Hosszú lépteinke köszönhetően hamar csatlakozott hozzám. Kedvesen rám mosolygott, mintha csak nyugtatni próbált volna. Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nem egy sétakocsikázásra indulunk. 
- Még mindig nem árulod el a neved? - kérdezte, combomra simította nagy tenyerét, amint besorolt a forgalomba. 
- Ha nemleges választ adok, meggondolod magad? - fordítottam felé arcom.
- Ne reménykedj - nevetett fel rekedtesen, majd fülemhez hajolt egy piros lámpánál, s megszólalt. - Úgy is az én nevemet kell hangosan nyögnöd, amikor a csúcsra repítelek - hagyott egy apró csókot fülem mögötti vékony bőrfelületen, s visszafordult önelégült mosollyal arcán az út felé. 

****

Egy hotel előtt álltunk meg, s egyből rájöttem, hogy egyszerűbb lett volna kisétálni a parkon, mint körbemenni autóval, hiszen egymás mellett van a két helyszín. Leparkolt a mélygarázsba, majd kiszállt, s amint megkerült a járművet, azonnal kitárta előttem is az ajtót. Ismételten egy apró köszönetnyilvánítást tettem. Ujjainkat egybekulcsolta, és egyenesen a lift irányába vezetett, ami felvitt a recepció szintjére. Minden gond nélkül vezetett a lányhoz, akinél betudtunk jelentkezni. Kezemet egy másodpercre sem engedte el. 
Szoba, amelyet két napra vett ki hatalmas volt, s a legfelső szinten helyezkedett el. Mögöttünk bezárta az ajtót, mielőtt beljebb vezetett volna. Nappaliban megszabadított kabátomtól, sálamtól, majd magával is hasonlóan tett. Csizmáinkat is lerúgtuk, így a magasságkülönbség még jobban látszódott. Újra kezeit arcomra simította, mire halványan elmosolyodtam, de ezt nem sokáig tehettem meg. Ajkait hevesen nyomta enyéim ellen, s forró csókot kezdeményezett. Lassan elkezdett engem hátrafelé iránytani, majd egyik kezét elszakította tőlem, s hátam mögé nyúlva tárta fel a hálónak ajtaját. Lábaim a kemény ágykerettel találkoztak, így megálltunk.
- Alig vártam, hogy újra csókolhassalak - vallotta be. 
- Hasonlóan - pirultam bele a saját vallomásomba. 
Kötött felsőm alá vezette még kissé hideg kezeit, mire összerezzentem. Elmosolyodott, elnézést kért, mielőtt folytatta volna. Apránként, türelmesen, talán már túlságosan is lassan szabadítottuk meg egymást a testünket fedő ruhadaraboktól, de amikor már csak fehérneműben álltunk egymás előtt, mennyei érzés volt: de tudtam, hogy ennél már csak jobb lehet. 
- Remélem elárulod a neved - csókolta kulcscsontom. - Tudnom kell, hogy kinek is szereztem örömöt - tért át a melltartó által nem fedett mellemre. 
Csípőmet vágyakozva billentettem felfelé, mire mosolyogni kezdett. 
- Nyugalom, bébi - nyomott csókot ajkaimra, s lecsúszott minden figyelmeztetés nélkül lábaim közé. - Remélem kapaszkodsz - kacsintott rám. 
Ujjait végighúzta már igen nedves bugyimon, aminek köszönhetően nyöszörögni kezdtem. Tudtam, hogy mosolya csak még szélesebb lett reakcióm által, de nem érdekelt. Ujjaimmal a lepedőbe markoltam, mikor is lefelé kezdte el húzni az apró darabot. 
Voltam már hasonló szituációba, de valamiért még is frusztrált a helyzet. Combjaimat könnyed mozdulattal választotta szét, s férkőzött ismételten közéjük. Meleg lehelete érzékenyen érintett, ahogyan a hirtelen ért levegő is, amit fújással okozott. Nyöszörgéseim erőteljesebbek lettek, pedig szinte még semmit sem csinált. Nyelvéve váratlanul mért rám egy mély nyalintást, mire fejem hátra vetettem. Ezután nem állt le egy pillanatra se. Nyelvével éles csapásokkal, tempósan nyalt. Kezeivel a lábaimat nyakába fonta, én pedig ekkor lepillantottam. A látvány, amely fogadott, csak még jobban fokozta a már bennem tomboló tüzet. Felhevült testem azonnal ízben feszült meg, ahogyan szemhéjaim szorosan záródtak össze. Erőtlen nyöszörgéseim, hangos nyögésekké alakultak át. Egyik kezemmel hajába túrtam, míg másikkal a fejem mögött elhelyezkedő ágytámlába kapaszkodtam. Tisztán éreztem, hogy közel a vég, de Harry mit sem törődve vele nyalt keményebben, míg hangos nyögésem közepette a nevét nem sikítottam fel. 
Mosolyát magamon éreztem, amikor is felcsókolta magát testemen. Ajkai enyéimre találtak, amelyen saját ízemet leltem. 
- Tény, hogy a tea nyomodba sem érhet.
Bók hallatán felnevettem, de ez azonnal félbeszakadt, amikor is teljesen belém nyomult. Kezeimmel körbeöleltem nyakát, míg ő fölém magasodva kezdett el egy őrülten gyors, ám annál is kellemesebb tempót diktálni. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, s mielőbb igyekeztem levegőhöz jutni. Ajkaink néha súrolták a másikét, de csók nem csattant el, amelyet értékeltem, hiszen erőm sem lett volna puha ajkai mozgására figyelni. 
Csípője folyamatos mozgásának köszönhetően sűrűn találkozott enyémével, aminek köszönhetően ajkaimon ismételten felhevült, egyre hangosabb nyögések szakadtak fel. Éreztem, ahogyan falaim összehúzódtak körülötte, mire megremegett bennem. Pillanatok múlva megérezhettem magamban meleg nedvét, amely engem is átrepített a határon. 
Lustán elmosolyodott, apró csókkal illetett, s legördült mellém. Magához húzott, a takarót testünkre terítette, majd homlokon csókolt.
- Aludjál (T/N) - suttogta, mire megdöbbentem, de egy gyengéd csókot hintve ajkaimra csendre intett.


PS.: Sziasztok! Hu, fogalmam sincs, hogy mikor is írtam ide nektek, de most ismételten bekövetkezett. Ketten írjuk a blogot már egy kedves, általam imádott leányzóval. Fogalmam sincs, hogy ő vállal e kérésre részt, de én igen! (Ha esetleg ír részt, akkor megjegyzésbe, ha valaki tőle szeretne, szerintem érdeklődhet, de én semmit sem ígérek. :) ) Ezt a részt, illetve az előzőt is rendelésre írtam. 
Rendeléseket a szaszka1001@gmail.com címen fogadom! Fiú neve, és ha van más kérésed pl: helyszín, személyiség, akkor nyugodtan írjátok le azt is! 
Ez egy kicsit hosszabb lett, de remélem nem bánjátok. :) 
Véleményeket mindig elfogadjuk, s örömmel vesszük! 


Ölel.: Alexa S.

9 megjegyzés:

  1. Ennek... kell folytatás!*--*<3 Kérleeeeeeeeeeeeeeek*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még átgondolom, hogy mit is tudnék kihozni belőle :) illetve, ha nem rendelnek annyian, és lesz ötletem, megírom:)

      Törlés
  2. Egyetértek Naokával, ide kell folytatás! :3 Nem tudom elfogadni, hogy itt vége van.:pp

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól van:D ide még kért részt kell írnom rendelésre, aztán a rendes blogjaimba is alkotni kellene valamit, de igyekszem! Xx

      Törlés
  3. Ohhhh istenem <3 nagyon nagyon szépen köszönöm imadom annyira el tudtam képzelni mintha átéltem volna:) ugy örülök h mások is azt mondjak h folytatást mert en is a folytatásra szavazok <3 fantasztikus vagy <3 xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon nagyon szívesen :)) amint lesz időm, hozom, de előtte még egy zayn, és egy harry-s történet lesz mindenképpen. de igyekszem, csak ugye a többibe is kell firkantanom valamit :*

      Törlés
    2. Bármit amit írsz legyen az ilyen sztori vagy a blogok valamelyike megéri ra várni mert mindig fantasztikus a végeredmény :) <3 xx

      Törlés
    3. Nagyon szepen koszonom, aranyos vagy! ❤️

      Törlés