2014. november 20., csütörtök

Fekete-fehér

   
RJ-nak.
A stadion előtt kígyózó sorokban próbáltak bejutni az emberek az évszázad meccsére, hogy láthassák, ahogy az évszázad egyik legjobb focistája megszerzi a pályafutása alatt ötvenedik gólját. Remélhetőleg. Niall Horan mezének számát diktálta mindenki, mikor fogadtak, és az emberek túlzott lelkesedéssel ugrottak fel a székükről, hogy csak egy kicsit lássanak a sztárból. Míg a közönség elől ment be, én a hátsó ajtótól nem messze próbáltam meg kikerülve a sok játékost és támogatójukat bejutni a különleges vendégek kapuján át. Majdnem belerohantam Niall egyik csapattársába, de szerencse, hogy felismert, és nem esett nekem.
   A stadion lelátótere már majdnem megtelt, és csodálkozva ráncoltam a szemöldököm, hogy miért engednének be még több rajongót. Egyenesen az elkülönített páholyba mentem, hiszen jó barátnőként oda szólt a jegyem. A fekete gumicsizmám talpa vizes volt, és kissé kínosan érintett, mikor magam után halvány esőnyomokat hagytam a padlón. Jessie már ott volt, tűkön ülve várta, hogy az ő barátja is a gyepre lépjen.
- Végre, hogy itt vagy – tapsolta, és felugrott, hogy megöleljen. – Ha jól számoltam, húsz perc van kezdésig – tette hozzá.
   Jessie az egyik legjobb barátnőm volt. Sokan azt hitték, hogy ő róla mintázták a szőke nős vicceket, pedig a lány százszorta okosabb volt annál. Szélesen mosolygott rám, majd elfordult az egyik személyzeti tag felé, és udvariasan kérte, hogy hozzon nekünk két üveg vizet.
- Basszus, óriási dugó volt, pedig ez még csak nem is a főváros – ziháltam, míg megpróbáltam levegőhöz jutni. A fekete táskámat letettem a fotelbe, majd levágódtam mellé. Pár másodperc telhetett el, és már a kezembe is tudhattam az üveg vizet. Hű, Niall nem hazudott, mikor megtiltotta, hogy a lelátón foglaljak helyet, mert ott nincs ilyen kiszolgálásban részem. És ahogy elnéztem a két nagydarab biztonsági őrt az ajtó mentén, akkor értettem meg az igazi okát.
- Én már itt vagyok fél órája, sikerült elkerülnöm az őrülteket – vont vállat. – Na, de inkább mesélj, hogy telt az évforduló? – kérdezte Jessie, és belekortyolt a vizébe.
- Niall aranyos volt – közöltem semlegesen, mégis mindentudó mosolyra húzott ajkakkal. Nem akartam semmilyen részletet kiadni, legalábbis nem itt, ahol újságírók vettek körbe minket.
   A fehér teremben rengeteg kanapé volt, és többségükön sportriporterek ültek. Ők vidáman osztották meg egymással tippjüket, hogy ki fog nyerni.
- Csak ennyi? – nevetett fel legjobb barátnőm. – Reméltem, hogy azt mondod, elvitt a Bahamákra, befizetett egy páros masszázsra, aztán a vacsorát a tengerpartra rendelte, és a desszertet már az egyik luxuslakosztályban fogyasztottátok – vigyorgott saját viccén. Nem bírtam megállni, hogy felnevessek. Rendben, köztudott volt Niallről, hogy szereti megmutatni, ő a jelenleg legjobban kereső játékos, de csak kevés ember tudta, hogy milyen valójában.
- Jessie, majd elmondom este – biccentettem oldalra a fejem az újságírók felé, akik már láthatóan hegyezték a fülüket.
- Elnézést – közelített felénk az egyik, aki egyértelműen zavarban volt. -, te vagy Niall Horan barátnője, ugye?
- Igen – feleltem mosolyt kényszerítve magamra. Nem tudom, mitől féltem, talán, hogy Niall nincs itt, hogy megvédjen, mindenesetre Jessie letette a vizét a dohányzóasztalra, és már készenlétben ült.
- Csak pár kérdést szeretnék feltenni a meccsel kapcsolatban.
- Szerintem nem a megfelelő emberhez jöttél – nevettem fel. – Még most sem értek a focihoz.
   Hirtelen nagy felfordulás keletkezett a páholyban, minden riporter nyakát nyújtogatta, mikor egy focista jelent meg. Fekete mezével kitűnt a többiek közül, és fehér stoplis cipője kopogott a padlón. Az amatőr újságíró meghátrált, majd visszament a többi kollégájához, akik szorgosan jegyzeteltek.
- Szia, bébi – hajolt le Jessiehez a barátja, és arcon csókolta. Ők voltak azok, akik a legszemérmetlenebbül viselkedtek a nyilvánosság előtt, és sosem jöttek zavarba.  Csodáltam érte őket, sokszor hívtam sírva Jessiet az éjjel, amiért képtelen vagyok megbirkózni a Niall által szert tett népszerűségemmel. Nem akartam, nem kértem belőle, de olyannyira szerelmes voltam, hogy beletörődtem.
   Jessie és Dorian váltottak pár szót. Én addig ott ültem kínosan, néha belekortyoltam a vizembe. Dorian egyszer csak felém fordult:
- Jut eszembe, Niall mondta, hogy menj le hozzá. Az öltözőjében van, előbb a managerével veszekedett – mondta.
   Meglepődtem, felvontam a szemöldököm, mintha kételkednék a szavában, pedig semmi kétség, hogy az igazat mondta. – Merre? – Csak ennyit kérdeztem, és a fiú már intett is a terem hátuljában lévő ajtóhoz.
- Köszi. Jessie, maradj itt, majd ide visszajövök – fordultam a barátnőm felé, aki mosolyogva bólintott. Nem akartam, hogy a végén egyedül maradjak.
   Sietve álltam fel a helyemről, és céltudatosan elindultam az ajtó felé. Többen próbáltak megállítani, de lehajtott fejjel elmentem mindenki mellett. Láttam a szemem sarkából, hogy a biztonsági őrök már mozgásba lendültek, de rájuk mosolyogtam, hogy nem szükséges ez a nagy felhajtás. Amúgy sem szerettem, hogyha mások vívják meg helyettem a csatáimat. A fekete öltönyös férfi kérdőn nézett rám az ajtónál egy pillanatig, de aztán meglátta a nyakamba akasztott belépőt, és szó nélkül arrébb lépett.
   Az ajtón belépve szembesültem vele, hogy lépcsőznöm is kell. Még szerencse, hogy lefele. Kettőnk közül, határozottan Niall volt a sportosabb.
   A fehérre mázolt falak ridegséget sugároztak, de a teret a focista férfiak ugratása, viccei töltötték be, mikor az utolsó lépcsőfokhoz értem. Eszembe jutott, hogy Niallt utoljára egy hete láttam, ugyanis edzőtáborban volt, és csak éjjel volt lehetőségünk egymással órákig beszélgetni. Mosolyom már vigyorrá húzódott, mikor közeledtem az öltözője felé. Már hozzászoktam az izzadt testek látványához, és hogy mindenki gúnyolódva néz rám, amikor végigmegyek a csapatok öltözői mellett. Összetettem a két kezem, amiért Niall nem látta ezt, ugyanis biztos vagyok benne, hogy helyre tette volna a sok tesztoszteronban túltengő izomagyat, akik most félmeztelenül kiálltak az öltöző ajtajába, és nevettek. A tekintetem a földre sütöttem, mint mindig, amikor zavarban éreztem magam, és sietős léptekkel közelítettem meg a szobát, ahonnan még mindig kiabálás szűrődött ki.
   Épp mikor odaértem, akkor vágódott ki az ajtó. Sikerült időben hátralépnem.
- Te faszfej, örülnék, ha nem sodornád el a csajomat – kiáltotta a managere után Niall, aki még közel sem úgy nézett ki, hogy felkészült a mérkőzésre.
   Az öltönyös férfi mormogott magában valamit, szúrós pillantásokkal méregetett, majd elment. Utánanéztem, de aztán egy pillanat alatt bent találtam magam az öltözőben, ahol csak ketten voltunk, és Niall védelmezően fonta körém a karjait.
- Hiányoztál, bébi – morogta Niall, és száját féloldalas mosolyra húzta. Kezeit összekulcsolta a hátam mögött, de a mezét szorongatta.
   Mélyen belenéztem kék szemeibe és kénytelen voltam elmosolyodni.
- Te is nekem – suttogtam válaszul, de aligha volt időm befejezni a mondatot, mert Niall máris mohón a számra tapadt. Ajka érdes volt, vadul csókolt, és most döbbentem rá, hogy ez az egy hét külön töltött idő mennyit jelentett a kapcsolatunkban. Mintha évek óta találkoztunk volna most először, pedig hivatásos sportoló révén, Niall több időt töltött külföldön, mint a saját hazájában.
   Niall ledobta a mezét a padra, és most már teljesen rám szentelte figyelmét. Egyik kezét a pulcsim alá csúsztatta, és belemarkolt a csípőmbe, a másikkal pedig körbefogta arcomat. Egy percre se szakadtunk el egymástól. Nyelve könyörtelenül utat tört magának a számba, és hagytam, hadd domináljon. Erőszakos volt, mégis gyengéd. A két karomat Niall nyaka köré fontam, és mellkasához simultam. Sugározta magáról a hőt, ami gondolom, hogy a bemelegítő súlyzózásnak és ugrókötelezésnek volt az eredménye.
- Niall – szakadtam el, de a fiú utána kapott ajkamnak, és fogával meghúzta a felsőajkamat. – Miről veszekedtetek már megint? – kérdeztem elhúzódva, hogy szemeibe nézhessek. A kékségnek már nyoma sem volt, hanem pupillái kitágultak és tekintete elsötétült.
   Lehunyta a szemét és megrázta a fejét. – A szokásos – vonta meg a vállát.
   Egy kis ideig csend telepedett ránk, és élveztem a barátom közelségét.
- Majd szurkolok – vigyorogtam rá.
- Helyes – csókolt meg újra. És újra, és újra. Kuncogni kezdtem, amiért nem bírt betelni velem.
- Mennem kell, lassan kezdődik az évszázad mérkőzése – gúnyolódtam az újságok címszavaival, mire a szőke felnevetett.
- Tíz perc van még… - morogta. Arcát közelítette felém, én pedig hátráltam. Ha előbb mérges is volt, annak már nyoma sincs. Játékos volt, és az a Niall, akibe hét hónapja fülig beleestem. – Tudod mi mindenre elég tíz perc? – suttogta, és orrát végighúzta a nyakam tövétől a fülemig.
- Hm, talán felvehetnéd a mezed… - nyögtem elfojtott hangon.
- Minek, ha azután lekerülne rólam?
   Niall nyálas csókokat hagyott a fülem mögötti érzékeny területet, míg keze feljebb csúszott a bőrömön. Annyira lekötött az élvezet, hogy nem is vettem észre, másik kezével már kigombolta a nadrágomat.
- Ennyire magabiztos vagy? – kuncogtam. Niall nem állt meg, és utoljára a szám sarkába nyomott egy ártatlan csókot, mielőtt egy rántással megszabadított a pulcsimtól. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de a meglepettségtől köpni-nyelni nem tudtam.
   Nem válaszolt költői kérdésemre. – Vedd le a cipőd – mondta halk, csábító hangján. Hülye lettem volna nem engedelmeskedni. A levegő körülöttünk hirtelen változott meg, és ugyan még mindig nyomasztó volt, most már másmilyen értelemben éreztem annak. Niall kisugárzásának kicsi volt a hely az öltözőben.
   Miután kibújtam a fekete gumicsizmámból, önszorgalomból hámoztam le magamról az ujjatlant, amit a pulcsi alá vettem. Niall egy mosollyal dicsért meg, majd újból számra tapadt. Most már sokkalta gyengédebb volt, ami talán annak köszönhető, hogy előbb kiélte magát. Ölébe kapott, és a padhoz ment, ahol lefektetett. Sose gondoltam volna, hogy ez a pad elég széles két embernek…
- Mennyi az idő? – suttogta, míg elhelyezkedett a lábaim között. Megnéztem az órát, ami a szemben lévő falra volt felakasztva.
- Még hét perc.
- Akkor ez szó szerint hét perc mennyország lesz – viccelődött.
- Ketyeg az idő, Horan – vágtam rá.
   Niall nem is vesztegette az időt, egyből a tárgyra tért. Végigcsókolta a hasamat és fokozatosan szabadított meg nadrágomtól. Amikor az alsóneműm pereméhez ért, a hátam ívbe feszült és ziháltam. Már csak a gondolatára, hogy mi fog következni, megremegtem. Hideg ujjvégeit végighúzta forró bőrömön, és egész testem libabőr borította. Én is meg akartam őt szabadítani nadrágjától, de esélyem se volt fordítani a helyzetünkön, ugyanis nagy valószínűséggel a padlón kötnénk ki. Lehunytam a szemem, mikor megcsókolt. Tudtam, hogy ez csak figyelemelterelés a részéről. Egyik karommal a vállába markoltam félőn, hogy vörös nyomokat fogok hagyni, míg a másik kezemmel közénk nyúltam és a nadrágjába vezető szőrcsíkot cirógattam. Niall nekem nyomta férfiasságát, ami jól érezhető volt. Ismétlődő mozdulatai nyomán egy nyögés szakadt fel ajkaim közül, amit csókkal némított el.
- Niall… - ziháltam, jelezve, hogy szükségem van rá.
   Még egy utolsó csókot nyomott ajkaimra, mielőtt benyúlt a nadrágjába. Végignéztem, ahogy végighúzza merevedésén ujjait, le-föl, és elöntötte a forróság a lábaim közötti területet. Fájdalmasan lüktetett odalent, és kész álltam átvenni a dolgok felett az irányítást, ha Niall nem cselekszik hamarosan. Izzadt homlokát a melleim közé döntötte, és hátán az izmok megfeszültek, mikor belém hatolt.
   Nem tudtam gondolkodni, az elmém teljesen kiüresedett és ködös lett, csak egy dologra koncentráltam. Hogy mihamarabb megszabaduljak a már fájdalmasan kínzó érzéstől. Niall megszorította egyik kezemet és a fejem mellé helyezte, ujjainkat összekulcsolta. A másik kezemet a hátára vezettem és körmeimet bőrébe mélyesztve siettettem.
- Bébi – suttogta csábítóan a fülembe, mikor mozogni kezdett. Oldalra döntöttem a fejem, így szabad utat kapva a nyakamon lévő területre, amit rég nem borítottak szívásnyomok. Niall gondoskodott róla, de arról is, hogy senki ne lássa ezeket. Csípőjét először finoman tolta előre, esélyt adva, hogy hozzászokjak az érzéshez. Tudtam, mikor mozdulatai gyorsabbá váltak, hogy már neki sincs sok hátra.
   A hátam ívbe feszült és a fejem hátrahanyatlott, mikor éreztem a szikrát a gyomromban kipattanni, és a melegség átjárta a testem. Niall két karjával támaszkodott mellettem, hogy miután nekem sikerült elérnem a csúcsot, ő is átlépje a gyönyör kapuját.
- Bassza meg – nyögte. Éreztem, hogy merevedése megfeszül, és elenged. Kezével nem bírta megtámasztani magát, ezért rám rogyott, én pedig örömmel zártam karjaim közé. Tudtam, hogy imádja, ha beletúrok a hajába, ezért ujjaim felfedező útjukra indultak szőke tincsei között. Izzadsággal borított mellkasunk egybe simult. Vártam, hogy lecsengjen az utóhatás, és rémülten pillantottam az órára.
- A fenébe, Niall! Egy perce a pályán kéne lenned – mondtam, lehámozva magamról a szőkét.
   Szemtelenül végigcsókolt a melleim közötti völgyből a számig, majd felpattant és magára szedte a mezét. Én is felkeltem, és az ujjatlan toppal és pulcsimmal nem törődve, elvettem barátom szekrényéből a nekem kijáró mezt. Ez már valahogy rutinná vált, hogy minden fontosabb mérkőzése előtt átöltözöm vele, és magamra húzom a mezét, büszkén szurkolva neki a páholyból. Ettől is bensőségesnek éreztem a viszonyunkat, hogy viszonylag rövid idő alatt már kialakultak a szokásaink, persze az előbbit leszámítva. Az mindössze kétszer történt meg eddig.
- Jól áll – kacsintott rám, míg leültem a padra és felhúztam a csizmámat.
- A legjobbtól kaptam, bébi – gúnyolódtam vele, mire felnevetett. A hang, amit sosem fogok megunni.
- Na, gyere, menjünk, mert az edző szétrúgja a seggem – nyújtotta felém a kezét, és felrántott a padról. A folyosó már kihalt volt, és a focisták két oszlopban sorakoztak a pálya főbejáratánál. Niall megcsókolt, elsuttogott még egy utolsó szeretleket, és már futott is előre a többiekhez.

6 megjegyzés:

  1. Ááá! *----* köszönöm, köszönöm, köszönöm...!!! Nagyon tetszik!!! ❤❤

    xx

    VálaszTörlés
  2. Kérhetnék Regi névre egy durvább,Harrys szorit? Előre is köszi,amúgy nagyon jó lett! :3

    VálaszTörlés
  3. Szia en email-en mar kertem egy Harrys sztorit , alig várom a tortenetet puszii <3 xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, én nem látom, hogy írtál volna. Legalábbis nem kaptam semmilyen levelet tőled!

      Törlés
  4. Jaj bocsánat!Akkor leírom itt mit szeretnék.A sztori legyen durva,Harryst kérnék és punk legyen.Egyetemre járjon ahol Jöjjön egy új lány aki ellenálló lesz vele szemben.A haja legyen vörös.Legyen laza,tetkós csaj.A végén összejöhetnek de ezt már rátok bízom hogy,hogy lesz.Elore is nagyon szépen koszonom es Bocsi az emailes dolog miatt.<33 x

    VálaszTörlés
  5. Kérhetnék egy hasonlót Zsanesz névre?:3 Előre is köszi❤*-*

    VálaszTörlés