2014. november 2., vasárnap

Ebédszünet

Ezt a részt Rebekának írtam.
Délelőtt folyamán tértem magamhoz. Karjaimmal nyújtozkodva kutattam a srác után, de mindhiába. Egyből tudatosult bennem, hogy már régen elmehetett, hiszen a stúdió munkálatok a vége felé járnak az új album miatt. Kimásztam a hatalmas, kényelmes ágyból, s a fürdőszoba irányába indultam, hogy mielőbb elkészülhessek. Gyors zuhanyt követően magamra kapkodtam pár ruhadarabot, majd hajamat szoros copfba kötöttem. Táskámat felkapva siettem le a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol is pár falatot bekaptam. Hideg narancslé elfogyasztása után, ismételten magamhoz vettem a táskám, Kocsim kulcsait felkaptam az előszobai szekrényről, s sietős léptekkel közelítettem meg a garázst.
Városba még volt pár elintézni valóm, ami után már mentem is Harry-vel, közös, kedvenc éttermünkbe, ahol is csomagoltattam Ed-nek és neki is ebédet. Pár percet kellett várnom, így haladhattam is tovább, egyenesen a hatalmas épületbe, ahol a Ed stúdiója kapott helyet.
Hátsó parkolóban hagyva járművem, indultam el a lift felé, amely egyenesen a megfelelő szintre vitt. Folyosó kihalt volt, amit egyáltalán nem csodáltam, hiszen hétvégén ritkán dolgoznak.
Céltudatosan helyeztem tenyerem a hideg, fém kilincsre, és nyomtam le azt. Ed azonnal rám kapta tekintetés, s hatalmas mosollyal üdvözölt. Magam után becsuktam a hangszigetelt ajtót, majd beljebb léptem. Kanapéra letettem a szatyrot a táskám társaságában, s megöleltem a vörös hajú fiút.
- Hogy megy? - néztem az üveg mögött lévő Harry-re, aki éppen a telefonján nézett valamit.
- Jól, már csak két dal van vissza - felelte. - Harry - szólt neki a mikrofonon keresztül, mire barátom azonnal felkapta tekintetét.
Hatalmas mosollyal az arcán nézett rám, majd vette le a fejhallgatót, és már sietett is ki hozzám. Amint átlépte az ajtó küszöbét, már is karjaiba zárt. Szorosan ölelt, s egy szűzies csókkal pecsételte meg.
- Hoztem ebédet nektek - mondtam, s kezembe vettem a szatyrot, amelyben a két doboz lapult.
- Istennő vagy - kacsintott rám barátom.
- Nekem el kell rohannom egy fél órára, de köszönöm, utána mindenképpen megeszem - nyomott egy csókot arcomra Ed. - Addig szórakoztasd, nehogy unatkozzon - kacsintott rám, s távozott is.
- Rossz volt nélküled ébredni - fordultam barátom felé.
- Számomra sem volt könnyű, otthon hagyni téged - ült le a kanapéra, s az ölébe húzott.
- Nem ebédelsz? - simítottam ki rakoncátlan tincseit homlokából.
- Át kell gondolnom - fordított magával szembe, s előtte teljesen feltárt nyakamat kezdte el simogatni. - Esetleg kezdhetnénk a desszerttel - vont még közelebb felhevült testéhez.
- Bármikor visszajöhet, Ed - néztem rá komolyan. - Vagy bárki más is bejöhet.
- Tudom, hogy szereted az izgalmakat - kezdte el csókolgatni nyakam.
- Harry, ne - nyöszörögtem, lehunyt pillákkal.
- Shh - csókokkal halmozta el nyakam, vállam, amit a pánt nélküli nyári ruhám tökéletesen lehetővé tette számára.
Kezei felcsúsztak a szoknyám alá, ahol is fedetlen combjaimon simított végig. Csípőmet akaratlanul is előre billentettem, aminek köszönhetően súrlódás következett be. Azonnal elszakadt nyakam bőrétől, s kisebb nyöszörgés szakadt fel torka mélyéről. Mosolyognom kellett érzékenységén, s újra megtettem a mozdulatot. Még párszor megismételtem, amikor is szorosan kapaszkodva csípőmbe, sajátját felfelé billentette, ezzel kiváltva mind a kettőnkből egy erőteljesebb nyöszörgést.
- Tagadni sem tudod, hogy mennyire kívánod az érzést, hogy benned legyek - motyogta ajkaimra, miután vad csókkal ajándékozott meg.
Ujjaival nem bírt várni, hanem türelmetlenül nyúlt be lábaim közé. Nedves fehérneműmön könnyen húzta végig ujját, aminek hatására ajkai között halt el egy nyögésem. Mosolygott rajtam, de türelme már fogytán volt, így azonnal cselekedett. Félrehúzta határozottan fehérneműm anyagát, így még jobban fokozva a bennem felgyülemlett vágyat. Körkörös mozdulatokkal csalta ki belőlem a nyöszörgéseimet, míg én átadtam magam neki. Ajkait vészesen kerestem, hiszen csókjára szomjaztam. Ujjai csodás munkáját ezután sem szakította meg, így muszáj volt elszakadnom tőle.
Csípőm ösztönösen ment eléje, még többért könyörögve. Szerencsére nem várta el, hogy szavakkal is elmondtam, mi után is vágyakozom, így ujjait elvette tőlem, majd minimálisan hátrébb helyezett, hogy könnyebben kiszabadíthassa a már lüktető erekcióját.
Alsó ajkamat harapdálva szemléltem, ahogyan ujjait férfiassága köré fonta, s kényeztetni kezdte magát. Tisztában voltam azzal, hogy arcomat kémleli, de egy pillanatig sem foglalkoztam vele. Már régen túlléptem a visszahúzódásos, elpiruló korszakomon. Felpillantottam rá, s rövid csókot nyomva szájára löktem el onnan kezét, és helyette fontam rá sajátomat.
Csókokkal halmozta el kulcscsontomnál lévő felületet, miközben lejjebb húzta ruhám felső részét. Melleim szabadon tárultak fel előtte, amit sietve ki is használt. Kebleim kényeztetésének szentelte figyelmét. Lehunyt pillákkal élveztem ajkai nedves puhaságát bőrömön. Szabad kezemmel hajába túrtam tarkóján.
- Elég a játszadozásból - nyögött fel, s elhessegette kezem.
- Véleményem szerint is - feleltem elhalt hangon.
Mosolya ragadós volt, ám nem sokáig tartott. Mind a kettőnk száját egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el, amikor könnyedén maga fölé emelt, s hagyta, hogy mélyen befogadjam. Lenge szoknyám körülfogott minket, ezzel takarva a nemes kapcsolatot. Széles vállaiba kapaszkodtam, miközben lassan felemelkedtem, s visszaereszkedtem, újra magamba fogadva teljes hosszát. Ajkaink súrlódtak, míg a mozdulatot újra, s újra megismételtem. Mind a kettőnkből zihálások törtek föl, kisebb nyögésekkel egybemosódva, míg meg nem álltam. Szemhéjait azonnal felnyitotta, s smaragdjaival arcomat fürkészte.
- Mi a baj? - hangja aggodalmas, s értetlen volt.
- Nem hallottad?
- Mit? - szedte ráncba homlokát.
- A folyosón ... van valaki kint - feleltem halkan.
- Csak képzelődsz - húzott le magához tarkómnál fogva egy finom csókra, amit pár pillanattal később ismételten megszakítottam. - Paranoiás vagy.
- Csupán nem szeretnék műsort szolgáltatni.
- Én sem, de befejezni igen, bármennyire is imádok benned lenni, kibaszottul szar érés a semmittevés.
- Utállak.
- Tudom - fordított hirtelen hátamra, és kezdte el Ő diktálni a kegyetlen tempót.
Nyakam nedves bőrét halmozta el csókjaival, míg lábamat szorosan tartotta derekánál. Kezeim felkarjain pihentek, miközben fejem hátrahanyatlott, hátam ívbe feszült, mellkasunk egybesimult. Éreztem, ahogy izmaim megfeszültek körülötte. Másik lábamat is derekára kulcsoltam, s mindent elfelejtve adtam át magam teljesen neki.
Testünk megfeszült, arcát nyakamba fúrta, s kapkodta a levegőt, ahogyan mind a ketten túlléptünk a saját határunkon. Kezeire támaszkodva nézett le rám, s nyomott lusta csókot ajkaimra. Lassan kihúzódott belőlem, felült és fehérneműm anyagát visszaigazította, mielőtt ő maga is visszaöltözött volna.
Felültem, megigazítva ruhámat, s átnyújtottam neki az asztalon pihent dobozok közül az egyiket, amelyet kis puszival hálált meg.
- Te nem kérsz? - nyújtotta felém a villát, rajta egy falat étellel.
- Megvagyok - mosolyogtam, s oldalához bújtam.
- Na megvolt a desszert is? - lépett be a helységbe Ed, nevetve, 

3 megjegyzés:

  1. Első komment :D
    Nagyon jó sztori lett!
    Xoxo: ~DD

    VálaszTörlés
  2. Jajj, te lány... :) nagyon jól írsz ❤❤

    VálaszTörlés
  3. Szia ne haragudj hogy eddig nem irtam de az a helyzet hogy elromlott a telom.De nagyon szepen koszonom ez nagyon nagyon jo resz lett es csak igy tovabb imadom ahogy Írsz.Meg egyszer nagyon szepen koszonom. <3

    VálaszTörlés