2014. október 30., csütörtök

Téged akarlak reggelire

zene
   Már hetek óta vártam erre a napra, és most, hogy itt van, nem tudok betelni vele. Hiányzott a közelsége, az illata, ami mindig elbódít, és azok a zöld szemek, amik megigéznek. Egy gőzölgő bögrét tartva a kezembe, kinéztem a kertre, ahová a nap sugarait alig engedték be a hatalmasra nőtt fák. A fű is kezdett elburjánzani, és mindegy, hányszor mondtam Harrynek, hogy nyírja le, vagy nyírassa le, ha már ő lusta megcsinálni, ellenkezett. Azt mondta, szereti, hogy a rajongók és a sajtó is kevés betekintést kap a kertjébe, ezáltal a magánéletébe is.
   Belekortyoltam a teámba, amibe véletlenül egy kissé több cukor került, és ihatatlanná vált. A talpam alatt a konyha köve hideg volt, ezért ha a tea nem is lesz arra jó, hogy csillapítsa az éhségem, legalább melegen tart. A gyomrom nagyot mordult, és hirtelen elszégyelltem magam, pedig Harry a közelben se volt. Szinte biztos vagyok benne, hogy még mélyen az igazak álmát alussza.
   Nem tudom eldönteni, hogy a gőztől vagy a tegnap este emlékeitől éreztem elpirulni arcomat, mindenesetre már nem is fáztam annyira. Harryt mindenképp meg akartam várni a reggelivel, hiszen ki akarom élvezni, hogy most vele lehetek, mielőtt visszautazom haza.
   Úgy döntöttem, hogy eleget szemléltem a kertet, és már készen álltam arra, hogy száznyolcvan fokos fordulatot vegyek, amikor izmos karok állták utamat. Harry a nyakamba fúrta orrát, végighúzta a szívásnyomon, amivel ő ajándékozott meg, és mélyen beszívta a levegőt.
   Elmosolyodtam, de a mosolyom azonnal ráfagyott arcomra, mikor megéreztem, hogy Harry meztelen. Teljesen meztelen. És ez még semmi, a férfiassága nyomta a hátamat.
- Hiányoztál – mormolta, míg lágy csókot lehelt a bőrömre. Kirázott a hideg, és attól féltem, el fogom ejteni a bögrét.
- Itt vagyok, sőt, tegnap óta itt voltam, emlékszel? – tettem fel bután a kérdést.
- Teljesen jó a memóriám, emlékszem, mi mindent csináltam veled az éjszaka. – Most már a nyakamtól az állam vonaláig húzta végig orrát, és megfordított karjaiban. Szemei a csodálattól kissé nagyra nyíltak, és teljesen jól láthattam, ahogy a pupillái elsötétülnek. Igen, az ő inge volt rajtam, ráadásul csak alulról gomboltam be néhányat, így a melleim közötti völgyre remek rálátása volt.
- Nem akarsz enni? – kérdeztem Harryt, gondolván, hogy kibámulta magát. Tudtam, hogy a reggeli az utolsó, ami most a fejében jár, de egy próbát megért.
- De.
- És mit szeretnél? Igazából neked kéne reggelit csinálnod, elvégre ez a te ottho…
   Nem volt időm befejezni a mondatot, mert Harry gyorsan kivette a bögrét a kezemből, elsétált a pulthoz, és gondosan letette a teámat. Utánamentem, és ki akartam nyitni a hűtőt, de a derekamnál fogva az ölébe kapott.
- Téged – mormolta. -, téged akarlak reggelire.
   Egy pillanatra nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e, de szemtelen mosolyát látva, tudtam, hogy mennyire is telhetetlen. Az ingem, vagyis inkább Harry inge, ami rajtam volt, felgyűrődött, és ahogy hideg kezeit összefonta előttem, kényelmetlenül éreztem magam. A talpam elemelkedett a konyha kőpadlójától, és kapálóztam, de Harry nem engedett el.
- Harry, éhes vagyok – nyafogtam, de mintha meg se hallaná. Túlságosan lekötötte, hogy elirányítson minket a kanapéhoz.
- Miért nem ettél eddig? – kérdezte, és egy nyálas csókot nyomott az arcomra.
- Mert gondoltam, megvárlak.
- Mindjárt ehetsz – felelte rekedten.
   A szememet forgattam, és inkább hagytam, hogy Harry véghezvigye tervét, így hamarabb fogok reggelit kapni. Persze, nem bántam, hogy kicsit csúszunk. Harry megállt a kanapé és a dohányzóasztal közötti kis résen, és leült a kanapéra, magával húzva engem is. Hirtelen eszembe jutott, hogy a merevedése azóta is az égnek áll, és végre megkönnyebbültem, amiért eddig nem hozott kellemetlen helyzetbe. Emlékszem, régen mindig elpirultam, most viszont, hogy lovagló ülésben ültem Harry csípőjén, magabiztosnak éreztem magam. Harry a kezeinek nem parancsolva kutakodott testemen; az egyik kezével magához dörgölt a csípőmnél fogva, míg a másikkal kigombolta kissé sietősen a kék inget, ami rajtam volt. Kezeit rögtön felcsúsztatta a hasamon, egészen a mellkasomig, ahol belemarkolt a mellembe.
   A fejemet hátravetve adtam át magam az élvezetnek. Harry pontosan tudta, hogy mit csinál, én pedig sodródtam az árral, mint mindig. Ajkait úgy tűnik, nem bírta távol tartani nyakamtól, így gyorsan a bőrömre tapadt, és elkezdett dolgozni a második véraláfutásomon is. Kezeimmel beletúrtam a hajába, és finoman meghúztam göndör tincseit, aminek következtében egy hangos morgás volt a jutalmam. Talán ha hajnali háromkor aludtunk el, és most mégis úgy éreztem, tele vagyok nyers energiával. Harry ezt váltotta ki belőlem.
   Egyik kezemet lecsúsztattam a nyakára és hüvelykujjammal végigsimítottam az én ajándékomon, véraláfutásos bőrén, majd állánál fogva felhúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Ajkai durvák voltak, imádtam, hogy a szája kicserepesedett, de csókjai ezt elfeledtették velem, olyan gyengéd volt.
- Nem tudok betelni veled – suttogta a számba, miután fogával meghúzta az alsó ajkam. Annyira beindultam vágytól rekedt hangjától, hogy már ettől tűzön égtem. – Liz, már három hete vártam, hogy a kezeim között tudhassalak – mondta kábán. A csípőmnél fogva még mindig merevedésének dörzsölt, és hátrabicsaklott a fejem, nem sok hiányzott, hogy átlépjek a határon.
- Harry…
- Mondd ki – csókolta végig a nyakam és a melleim közötti vonalat.
- Akarlak – nyögtem, és hirtelen azt hittem, hogy a lábaim megremegnek, a hasamban a melegség egyre csak gyűlik. Tévedtem. Harry elengedte a csípőmet, mire a nevét nyafogtam. – Harry.
- Mondd ki, mit akarsz, és megkapod.
- Téged akarlak, reggelire – gúnyolódtam az ő szavait idézve, mire Harry felnevetett.
   Ezt imádtam, hogy mindig találtunk időt arra, hogy egymás agyát húzzuk, és mindig a legelképzelhetetlenebb pillanatokban. Felnyitottam a szemeimet és néztem, ahogy Harry nevetése elhalkul, de a vigyora még mindig ott volt az arcán.
- Tudod, hogy készíts ki.
- A legjobbtól tanultam – kacsintottam rá, míg ismét felnevetett és megrázta a fejét.
- Na, akkor ennek most véget vetünk – jelentette ki, felállt, csakhogy én az ölébe maradtam, és erősen kellett belé kapaszkodnom, hogy le ne essek. Egy pillanatra megijedtem, hogy lógva hagy, de a lábaimat szorosan a dereka köré fontam, és meg is nyugodtam, mikor lefektetett a kanapéra. Harry legnagyobb bánatára még most sem engedtem el a szorításomból, vagyis bennragadt a lábaim között.
- Liz, nem tudok megmozdulni – nyögte, és felpillantott rám. Kezeit finoman végighúzta a vádlimon és a térdemnél meg is állt, megpróbált kissé kiszabadulni, hogy végre mozgásba lendülhessen.
- Tudom – vigyorogtam rá.
- Mi van veled? – kérdezte, a vigyoromat tükrözve, és hosszan megcsókolt. Nyelve kutakodott a számban, és én simán beértem volna ennyivel is, ha nem húzódik el hirtelen levegőhiány miatt.
   Őszintén, már sokkal jobban tetszett, hogy Harryvel ilyen közel vagyunk egymáshoz, a mellkasunk összeért.
   Lebiggyesztettem az ajkam. – Semmi, csak hiányoztál.
- Te is nekem, bébi – suttogta, és megpróbált elszédíteni a csókjával, míg kinyúlt oldalra, a dohányzóasztal felé. Persze, észrevettem, hogy mit húzott elő az asztal egyik sötétebb sarkából.
- Te tényleg óvszert tartasz a dohányzóasztalodban? – hitetlenkedtem.
- Csak amikor velem vagy. Megmondtam, hogy… - hallgatott el, hogy fogaival széttépje a kis tasakot. – nem tudok betelni veled. – A szavaitól ismét lángra lobbant valami bennem, és máris ellazítottam a lábaim a dereka körül, hogy magára tudja húzni az óvszert.
   Nem volt időm megszólalni, se hozzászokni méretéhez, ami még annyi alkalom után is ámulattal töltött el. Eleinte fájt kissé, kellemetlen szúrást éreztem, de ez gyorsan el is illant, legalábbis Harry gondoskodott róla. Keze ismét a mellemre tapadt, a másikkal pedig támasztotta magát a kanapé karfáján, hogy ne nyomjon össze a súlyával.
   Mindkét kezemet a csípőjére helyeztem, és beharaptam az ajkam, ahogy néztem, hogy tolja előre csípőjét. Harry lehajtotta a fejét, és a nyakamat csókolgatta. Elfordítottam a fejem, hogy jobban hozzáférhessen a még jelöletlen területhez, ugyanis nem is kételkedtem Harryben, ott is szívásnyomokat fog hagyni, amit aztán több réteg alapozó sem tüntet el.
- Liz, kérlek... – lehelte percekkel később.
   Mivel nem tudtam, mit kér, így csak hümmögni tudtam. – Hmm? – Harry nem állt meg, de karjain az izmok megfeszültek, és a mozdulatai is lustábbak, lassabbak lettek.
- Liz. – Megértettem. Csakhogy még nem éreztem késznek magam, ezért felbillentettem a csípőm, hogy találkozzunk félúton. Nem ment. Lenyúltam kettőnk közé a kezemmel, hogy segítsek magamon. Harry is lenézett közénk, homlokát a vállamnak támasztotta. Szorosan lehunytam a szemem, és csak reménykedtem benne, hogy nem fog elélvezni a gondolatra, amit csinálni fogok, mert tudom, hogy régi álmát váltom valóra azzal, hogy magamhoz nyúlok.
- Bassza meg – suttogta.
   A kezemmel magamhoz értem, és két ujjamat használva kezdtem el dörzsölni a pontot, ami fájdalmasan lüktetett. Harrynek több se kellett, lusta mozdulatai egyre gyorsabbá váltak, és már abba is fájt belegondolni, hogy milyen régóta tartogatja magát.
- Istenem – sóhajtottam fel, mikor megéreztem, hogy a gyomromban lévő melegség szétárad a testemben. A térdeimmel önkéntelenül is magamhoz szorítottam Harryt, és ennyi kellett. Ő is átlépte a határt, és ketten értük el a csúcsot. A nevét nyögtem, és a hátam ívbe feszült, ahogy az élvezet járta át minden porcikámat.
   Fogalmam sincs, hogy hány percig feküdtünk egymásba temetkezve, a díszpárnák között, de így, hogy Harry eltakart engem, úgy éreztem, hogy védve vagyok a világ minden bajától. Izzadsággal borított teste melegített, és nem akartam felkelni. Már rég elfelejtettem, hogy éhes voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ha csak pár napra is tudtam elszabadulni az egyetemről, akkor is megérte.
   Harry nyakába fúrtam az arcom, aki még most sem húzódott ki belőlem, és zihált. Belenyaltam sós bőrébe, és megcsókoltam.
- Éhes vagy még? – kérdezte. Ajka széle mosolyra görbült, de őszintén kérdezte, semmiféle hátsószándék nem volt a kérdése mögött.
- Mondhatni – bólintottam, mert amint feltette a kérdést, ismét korgott a gyomrom. Harry felnevetett, felkelt rólam és elment, hogy megszabaduljon a használt óvszertől.
   Mikor elővettem egy doboz tejet a hűtőből, már a szürke melegítőalsóját viselve tért vissza, és nekiállt reggelit csinálni.

1 megjegyzés: