2014. október 13., hétfő

A próbafülke

- Kat, menjünk már innen – nyögött fel mellettem a legjobb barátom, míg én szép türelmesen húzkodtam végig a vállfán lógó ruhaneműket. Nem tudtam eldönteni, hogy a pirosat vagy az ezüst és fekete mintásat válasszam.
- Hm, szerinted? – mutattam fel mindkettőt.
   Rengeteg előnye van annak, ha az ember a barátnőivel megy el vásárolni. Többek között, hogy kíméletlen őszinteséggel mondják meg véleményüket arról, hogy hogyan áll rajtam egy-egy ruha. Imádom hallgatni a pletykákat, és imádom velük stírölni a helyes eladófiúkat.
   Na, és ha az ember a legjobb fiúbarátjával megy el vásárolni? Semmi előny nem származik belőle.
- Menjünk már innen – utánoztam Harry hangját gúnyolódva, mire göndör hajú barátom széles vigyorra húzta ajkait. A szemeim forgattam, és visszatettem a piros ruhát. A fehér-ezüst jobban fog állni, döntöttem el. – Harry, amikor telefonokat nézegettünk, én sem rángattalak ki a boltból – mondtam neki.
- Jobban örültem volna, ha máshová rángatsz el… - motyogta magába.
   Megpördültem és egyik szemöldökömet felvonva néztem rá. Annyi év után még most is ámulatba ejtett hajtincseinek göndörsége, szemeinek mélyzöld színe, és azok a tetoválások, amit biztos, hogy részeg állapotban varratott magára. Ki a franc akarna két madarat hordani a mellkasán?
   Nem törődtem a megjegyzésével, hanem megfogtam a kezét, és magammal húztam a próbafülkét jelző nyíl irányába. Harry vonakodva követett, de így is majdnem előttem ment hosszú lábai miatt. Lepillantottam az ezüst gyűrűjére és elmosolyodtam. Azt tőlem kapta a születésnapjára.
   Arra kaptam fel a fejem, hogy már nem én is húzom Harryt, hanem ő engem.
- Tudtad, hogy minden lány úgy tekint rád, mintha szafarin lenne? – kuncogtam, mire féloldalas mosollyal nézett át a válla felett. Imádtam ezt a mosolyát.
   Istenem, miket képzelek… Harry a legjobb barátom.
- Hah, te meg ne mondd, hogy nem vetted észre, hogy az az eladó ott – mutatott a tőlünk jó pár méterre pakoló férfira, aki fülig pirult, miután meghallotta, hogy Harry róla beszél. -, téged bámul, amióta bejöttünk.
   Nem tudtam válaszul mit mondani, mert persze, hogy észrevettem, csakhogy inkább aranyosnak találtam, mint vonzónak. Rácsaptam játékosan Harry kezére, mire felnevetett. Most már fültől fülig ért a vigyorom, annyira imádtam a hangját.
- Harry, ne legyél bunkó. Tök aranyos – mondtam.
- Ja, a csajok is, akik engem bámulnak – mormolta, de az az érzésem, hogy ennek más jelentést szánt.
   Vállat vontam, nem törődtem vele, csak követtem hosszú lábainak nyomát.
- Nem lehetne, hogy lassabban menj? – nyafogtam, és megigazítottam a táskámat a vállamon. Már majdnem odaértünk a próbafülkéhez, amikor az eladó megállított minket.
- Sajnálom, de ez a női osztály. Férfiak nem jöhetnek be – mosolygott kedvesen, bár lerítt róla, hogy a türelme már nyitás után öt perccel elszállt.
   Harry megvillantotta felé a híres bugyi szaggató mosolyát, mire a csaj elfordult és minden gond nélkül beslisszoltunk az utolsó fülkébe. Vagyis, Harry csak be akart velem jönni, de épp az orra előtt húztam el a függönyt.
- Utállak.
- Komolyan tönkre kellett tenned szegény csaj életét? Most egész hátralévő éveiben rólad fog álmodozni – gúnyolódtam. Ledobtam a cuccaimat a próbafülke padlójára, és lehámoztam magamról a felsőmet. Még jó, hogy ez volt a legnagyobb próbafülke, mert minden falára egy tükör volt felakasztva, és az első öt percet csak azzal töltöttem, hogy pózoltam, forgolódtam.
   Harry hangos nyögéseit hallottam, szerintem a pláza másik végében is felfigyeltek rá. Nagyon unatkozott.
- Mi tart ennyi ideig? Egy kibaszott ruhát vittél be.
- Szerinted nem fogom megnézni magam a tükörben, vagy mi? – nevettem fel, majd levettem a cipőm.
   Persze, Harry ezt a pillanatot választotta, hogy bedugja a fejét.
- Imádom a segged – kacsintott rám a tükörben.
- Én meg imádom, hogy ennyire perverz vagy – jegyeztem meg ironikusan. – Na, hagynál öltözni? Felőlem itt maradhatunk nyitásig.
   Olyan gyorsan tűnt el, hogy azt hiszem, a függöny füstölögve húzódott vissza.
Miután felvettem a ruhát, kikerekedett szemekkel néztem magam a tükörben. Ez nem én voltam, vagyis… a ruha tökéletesen passzolt, de mintha egy vadabb énemet láttam volna viszont. El se tudtam képzelni, hogy ezt a ruhát vegyem fel a szombat esti bulira, mert az első utcasarkon leszólítanának. Nagyot nyeltem és tanácstalanul meredtem a képemre. Minél tovább nézegettem a ruhát, annál jobban tetszett, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy Harry mit szólna hozzá.
- Könyörgöm, térdeimre ereszkedve kérlek, hogy vedd fel a… - Harry elhallgatott, amint meglátott. Szemei neki is kikerekedtek, szája tátva maradt, és aztán kínzóan végignyalta az ajkát.
   Basszus, ez mit művel?
- Maradjunk a pirosnál – mondtam szégyenlősen elmosolyodva.
- Viccelsz? Kizárt – jelentette ki határozottan, és a vállamnál fogva betolt a fülkébe. Ezúttal már ő is jött velem.
- Harry, mit csinálsz? – kérdeztem, de hülyeség volt, persze, hogy tudtam, mire készül.
   Ujjait kínzó lassúsággal húzta végig a vállamtól egészen a csuklómig, majd óvatosan körbefogta azt. A szemembe nézett, és láttam, hogy csillognak smaragdzöld szemei, amik egyre inkább kezdtek elsötétülni. Nagyot nyeltem, nem szóltam semmit. A szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, a szomszédos fülkében is meghallják.
   Amint Harryvel összefonódott a tekintetünk, úgy éreztem, hogy rajtunk kívül nem létezik senki és semmi más. Előrelépett egyet, ezzel egy időben pedig én hátrálni kezdtem, míg nem éreztem a hátamnak ütődni a fülke falát. Harry a csuklóm köré tekert ujjaival felemelte a kezem és a falnak szorította. Ajkaink majdnem összeértek, alig választotta el egymástól pár milliméter, mégsem cselekedett. Engedte, hogy elnyúljon a pillanat.
   Mire vársz már, könyörögtem neki némán. Elvesztem pillantásában, arcának minden részletében. Most már értettem, mit imádnak benne a lányok. Ajkát alig húzta mosolyra, gödröcskéje mégis látszott, mintha az a boldogság jele lenne. Még egyet előrébb lépett, csakhogy nekem már nem volt helyem hátramenni.
- Kat… - suttogta. Mentolos lehelete az arcomat csiklandozta, de nem is volt időm felkuncogni, mert egyből a számra nyomta az övét. Ízlelgetett, elgyengített minden egyes másodpercben. Éreztem, hogy a csuklómat a falhoz szorítja, ezzel kiszolgáltatottá téve. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az ágyékát is nekem nyomta, és jelezte szándékát, hogy ez az egész hova fog vezetni.
   Belesóhajtottam a csókunkba, de csak mert tudtam, hogy ez nem helyes. A legjobb barátom, akit már évek óta ismerek, aki a bátyámként védelmez, és akihez mindig tanácsért fordulok, ha a fiúkról van szó. Aki ugyanúgy hozzám fordul, ha a nőkkel gyűlik meg a baja és most mégis itt vagyunk, egy próbafülkében, egymásba gabalyodva.
- Harry, ez…
- Shh – hallgattatott el.
   Aztán én is döntésre jutottam.
   Nem érdekelt.
   Úgysem lesz ilyen többet, ez egy egyszeri alkalom.
   Felnyögtem, amint megéreztem nyelvét a számban, és ha eddig azt hittem, hogy jól csókolok, hát tévedtem. Óriásit. Harry irányított, uralt engem, mégis úgy éreztem, hogy tisztel.
   Elemelte kezét, és a vállamon hátracsúsztatta az ujjait, hogy kioldja a ruhám zipzárját. Egyszer sem szakította meg a csókunkat, hanem gyakorlott mozdulatait bevetve szabadított meg a ruhámtól. Lehámozta rólam a szatén anyagot, figyelve, hogy ne tegyen benne kárt. Aztán kezeit tovább csúsztatta délebbre, míg nem ért a bugyimhoz. Azt hittem, hogy más lesz a következő mozdulata, de e helyett belemarkolt a fenekembe és az ölébe kapott.
   Felsikoltottam, de épphogy, ugyanis Harry szája ismét az enyémen volt. Hálás voltam értem, megkönnyebbülve rogytam össze karjaiban, ugyanis a lebukás veszélye elég nagy volt.
- Ez nem ér, hogy rajtad annyi ruha van – húzódtam el éhes ajkaitól. A válasz már megint egy önelégült vigyor volt, amitől a szívem kihagyott egy ütemet.
- Nekem könnyebb ruhában, tudod, csak lehúzom a sliccem, és… - Nem hagytam, hogy Harry befejezze a mondatot, egyszerűen a szájára nyomtam a tenyerem. Már így is fülig elpirultam, nem akartam úgy kinézni, mint egy paradicsom.
- Akkor meg mire vársz? – kérdeztem.
- Nm tudomk bemszé…
   Összeráncoltam a szemöldököm, és csak ekkor döbbentem, rá, hogy mit akar mondani. Elvettem a kezem és inkább beletúrtam a hajába. A másik kezemmel a nyakába csimpaszkodtam, habár ez szükségtelen volt, ugyanis a fal és Harry közé voltam bepréselve.
- Na, így már jobb. Kösz – mondta.
- Akkor fogd be és csókolj meg – parancsoltam. Magam is meglepődtem, mennyire sürgős hangnemben mondtam, de Harrynek megvolt az a tulajdonsága, hogy másodpercek alatt feltüzelt. Valószínű, hogy romba dőlne a világom, hogyha most ellenkezne.
- Kívánságod számomra parancs – vigyorodott el, és újra visszatértünk az előbbiekhez. Annyira belemerültem a csókba, hogy észre se vettem, hogy ujjai egyre közelítenek a nemi szervemhez. Harry egy szempillantás alatt tüntette el bennem két ujját, és a meglepettségtől megrántottam a haját, amitől felnyögött. Nem direkt csináltam, de örülök, hogy tetszett neki. Egyre forróbb lett körülöttünk a levegő, ahogy ujjait mozgatta a csiklóm körül, és éreztem, hogy megremeg az egész bensőm. Mintha ezernyi tűzijáték robbant volna fel bennem, és a karom is libabőrös lett.
- Érzem, hogy mennyire kész vagy… - suttogta ajkaimra, majd végignyalta a felsőajkam. Nem tudtam megszólalni, a nyelvem nem formálta a szavakat. Egy nyögés szakadt fel belőlem, amikor Harry a körkörös mozdulatok helyett már ki-be járatta az ujját. Fogalmam sincs, meddig fogja ezt csinálni, de ha így halad, előbb-utóbb…
- Ne olyan gyorsan – vigyorgott rám, és egyből kihúzta ujjait. A szájához emelte és végignyalta. Olyan lassan és csábítóan tette, hogy kedvem lett volna ugyanezt megcsinálni vele. Nagyot nyeltem, és tekintetem nem bírtam elszakítani a szemeitől.
   Kitágult pupillái mindent elárultak.
A lábaimmal még mindig a derekát öleltem, de most már lazábban, mert benyúlt közénk, hogy kiszabadítsa magát a nadrágja fogságából.
   Már sokszor láttam Harryt meztelenül, de ilyet még soha nem éreztem. Nem bírtam megállni, hogy ne pillantsak le. Kezébe fogta férfiasságát és finom csuklómozdulatokkal kényeztette magát. Élvezte, hogy zavarba hozhat.
   Újra beletúrtam a hajába, feljebb billentettem az állam, és vette az adást. Nem kérdezett semmit, nem csókolt meg, hanem nézte, hogy marad tátva a szám szokatlanul nagy mérete miatt. Kellett pár másodperc, míg hozzászoktam, de amint ez megtörtént, kellemes bizsergés vette át a helyét. Harry egyik kezével a fenekemet markolta, a másikkal pedig az arcomat fogta közre. Éhesen, mohón falta ajkamat, mintha világvége lenne. Először nem mozdult meg, csak élvezte a pillanatot. De ezután…
- Istenem – sóhajtottam fel, mikor ki-be mozgott. Lassú, gyengéd és törődő volt. Éreztem, hogy ez más volt, mint a sarki bárban felszedett pénteki csávóval. És szerintem ezt ő is pontosan tudta, hogy nem ugyanaz vagyok, mint a szombat éjjel részegen hazacipelt szőke bombázó.
- Harry, kérlek – nyöszörögtem, mire gyorsabb tempót kezdett diktálni. Nem fáradt el, visszafogta magát és megvárta, míg elérem a csúcsot.
- Kat, nem bírom…
   Nem is kellett. A gyomromat melegség járta át, és annyira felhevült a testem, bizsergett a bőröm, hogy a vállába haraptam, hogy elfojtsam a nyögéseimet. Harry is a nyakamba temette az arcát, és férfiasan ment el.
   Ziháltam, kapkodtam a levegőt.
- Basszus, nem…
- Tudom – húzódott ki gyorsan belőlem, észhez térve, és kapkodva helyezte vissza magát a bokszerébe.
- Harry, nem akarom, hogy a legjobb barátom teherbe ejtsen – kezdtem el pánikolni. Egy pillanatra láttam, hogy a szemébe fájdalom villan fel, de ezt gyorsan leplezte, és kedvtelenül elmosolyodott. Felkapta a földről a ruhámat, és még utoljára visszafordult.
- Szerintem, ezt mindenképpen megvesszük - mondta, és sarkon fordult.

2 megjegyzés: