2014. augusztus 26., kedd

Metró kaland


Minden hétköznap a késő éjjel járunk haza barátnőmmel metróval. Hozzászoktunk már az érdekes emberek társaságához, így egyáltalán nem lepődtünk meg, amikor két igen helyes srác szállt fel. Első pillantásra minden megfordult a fejemben velük kapcsolatban, ám amikor az egyik a gitrátokjából elővette hangszerét, majd egy dallamot kezdett játszani, megdöbbentünk. Barátja, aki hatalmas kalappal a fején fogta vissza rakoncátlan enyhén göndör fürtjeit, énekelni kezdett. Szinte eltátott szájjal hallgatta mindenki a két dalnokot.
- Jó feneke van a gitárosnak - jegyezte meg barátnőm mellőlem.
- Valóban, de engem inkább a másik fogott meg.
- Az se rossz - nevettünk fel mind a ketten.
Tovább hallgattuk őket megállóról, megállóra. Egyre kevesebben lettek, de mi még mindig ültünk, és hallgattuk őket. Talán három dalt játszhattak el, majd helyet foglaltak velünk szembe. Tekintetem még mindig a félig kigombolt inges srácon kalandozott.  Alsó ajkamat harapdáltam, míg jobban szemügyre vettem. Szinte észre sem vett. Beszélgetett társával, miközben telefonját nyomkodta. Barátnőmre pillantottam, aki a másik srácot figyelte. Így ment ez még jó ideig, amíg a következő megállóba a mellettem ülő lány elbúcsúzott, s leszállt. Egyedül maradtam, és ez még bizarrabbá tette a helyzetet. Szemeimet továbbra sem bírtam levenni a csodás srácról, aki hirtelen felnézett rám. Féloldalas mosolyra húzta ajkait, majd átült mellém.
- Harry vagyok - felelte.
- (T/N)
- Cuki a szoknyád - vigyorgott, s meghúzta a rövid virágmintás szoknyámat ujjaival. - Igen csábítóak a lábaid benne, a feneked is ilyen?
- Talán - feleltem egyszerűen.
- Hm, megnézhetném?
- Esetleg - kacsintott, s felálltam.
Kikerekedett szemekkel nézett utánam, ahogyan a metrókocsi végére mentem, s kinyitottam annak ajtaját. Visszapillantottam a srácra, aki azonnal felállt, s felém indult, de mire utol ért volna, már a másik kocsiba értem. Könnyedén sétáltam végig a mozgó szerelvényen az újabb ajtóig, amit kitártam. A késői órának köszönhetően csak pár ember volt, s ők is ültek, így könnyedén tudtam átsétálni a két sor ülés között minden kocsiban.
Harry szorgosan követett. Mindenki minket nézett, s volt aki őrült elmének nevezett. Én jót szórakoztam. Valóban veszélyes volt, de ahogyan követett, s a tekintete szinte már égetett. Egye közelebb kerültünk az utolsó kocsihoz, s a végállomáshoz.
Hátra pillantottam a szépfiúra, s kacsintottam egyet. Soha nem viselkedtem így, de most valamiért magától jött minden, s csak alakultak a dolgok. Minden embert kizártunk és csak mi, mi és a játékunk voltunk. Pillantásunk néha egybekapcsolódott, s akkor egy - egy jelet küldtünk egymásnak. Harry mosolya levakarhatatlan volt. Szemei is csillogtak, amelyek engem az őrületbe kergettek.
Elmerengtem azon, hogy vajon mennyire is vagyok őrült. Egy idegen fiúval kezdtem el fogócskázni egy mozgó metrón. Mind a ketten többet akartunk a másiktól, s ezt nevezhettük egy kisebb előjátéknak is. Hiába volt közöttünk jó pár méter, a vágy felperzselt, s égetett.
- Megvagy - fogta meg csípőmet, s húzott magához az utolsó szerelvényen.
- Valóban - suttogtam, s teljesen hozzásimultam.
- Ne játszadozz velem - dörmögte rekedtes hangján fülembe.
- Én? - pillantottam fel rá oldalasan. - Soha - suttogtam.
Lassítani kezdett a metró, majd a végállomást elérve meg is álltunk. Harry továbbra sem tétlenkedett. Egybefonta ujjainkat, és kihúzott a kocsiból, egyenesen a mozgólépcsők felé. Én feljebb álltam két fokkal, mint Ő, így fel kellett tekintenie rám. Nyakánál átfontam kezeim, s lehajoltam hozzá. Homlokom övének támasztottam, míg Harry csípőmbe kapaszkodott, amíg le nem ért a combjaimhoz.  Ajkaimat övére nyomtam, s egyből elmélyítette a csókot. Megjegyeztem magamban, hogy tökéletesen érti a dolgát. Érzékien, vágyakozóan csókolt. Egyszerre adott, és vette le ami neki kellett.
Felsikítottam, amikor lábaim hirtelen távolodtak el a lépcsőtől. Ekkor tudatosult bennem, hogy felértünk. Csípője köré fontam combjaim, s nyakát ölelve, édes puszikkal halmozva nyakát vártam, hogy merre is megyünk. Talán pár percbe telt, amikor megérkeztünk egy hátsó részhez, a kijárathoz. Leengedte lábaimat, s újra ujjait enyéimre fonta. Hatalmas lépteit próbáltam követni, de nehezen ment.
- Én nem vagyok olyan nagy, mint te - jegyeztem meg, s visszahúztam kezénél fogva.
- Tudom manó - kacsintott rám.
Lassított, de még így is a kényelmes tempónál gyorsabban haladtunk át az út másik oldalára, egy lakóparkba. Az első ház kapuján húzott be, egyenesen a lifthethez. Megnyomta a megfelelő gombot, s türelmetlenül a falhoztaszított. Kezeimet fejem fölé szegezte, míg csípőjét ellenem nyomta. Csókja vágyakozó, vad volt, de imádtam. Ellen nem tudtam volna mondani neki.
Kezeit végigvezette oldalamon, majd combjaimon megállapodva ismételten az ölében találtam magam. Így haladtunk ki a szerkezetből egyenesen egy ajtóhoz, aminek hideg ajtaját hátamon éreztem. Pár másodperc alatt nyitódott ki az ajtó, és tértünk be rajta.
Amint bezáródott mögöttünk, türelmetlenül terelt forró csókjával árasztva, a hálószobája felé. Könnyedén döntött végig az ágyon, a puha ágyneműbe simulva. Fölöttem helyezkedett el, majd ajkai nyakam ívét kezdték el kényeztetni. Lábaim szétnyiltak előtte, így csípőjét könnyedén helyezte el közötte. Kemény férfiasságát nekem nyomta. Én dörzsöltem őt, s ő engem. Édes kényeztetés volt mind a kettőnk számára. Nyöszörgéseim egyre erőteljesebbek lettek, ahogyan fürge ujjai a fehérneműm csipkézett anyaga alá bújtak. Kis köröket írt le nőiességemen, minek hatására hangosan felnyögtem.
Sietve kerestem meg felsője szegélyét, s húztam át a fején, ezzel megszakítva a csodás érzést, amit okozott. Messze került tőlünk a ruhadarab, én pedig ámultan figyeltem kellően kidolgozott felsőtestét, amelyet sok minta tarkított.
- Türelmetlen vagy? - mosolygott le rám pimaszul.
- Sok a beszéd - húztam le magamhoz, s sietve csókoltam meg.
Lábaim összefonódtak csípője körül, s erőt véve magamon fordítottam a pózon. Csípőjén ülve lenéztem rá. Sötétzöld szemei csillogtak még mindig, míg kíváncsi ujjai a combjaimon szaladtak le, és fel. Kezeimet felsőm aljához vezettem, és egy határozott mozdulattal tüntettem el testemről. Azonnal felnyúlt, és a melltartómat gyakorlottan kapcsolta ki.
Lehajoltam hozzá, így fedetlen felsőtestünk egybeolvadt. Puszikkal kezdtem el kényeztetni mellkasát. Nyelvemmel nedves nyomot hagytam napbarnított bőrén, míg mellbimbójához nem értem. Ajkaim köré zártam, s megszívtam. Férfiasan felnyögött, és hajamba túrt. Tovább haladtam testén, egészen csípőjéig, ahol is V vonalán hagytak újabb nedves csíkot. Fogaimat bőrébe mélyesztettem, ami miatt újabb nyögést hallatott.
- Vad vagy, ez tetszik, virág mintás kislány - kacsintott le rám, s felhúzott magához. - Elég volt a játszadozásból.
Maga alá gyűrt, és letépte fehérneműm. Saját magát is megszabadította minden ruhadarabjától, majd visszatért hozzám.
- Szoknya marad - motyogta ajkaimra.
- Perverz.
- Megeshet -csókolt meg sietősen.
Ujjaival fürgén helyezte fel magára az óvszert, s hatolt is belém. Hátam ívbe feszült, ahogyan kitöltött méretével. Lábaim jobban szétnyíltak előtte. Nyelvével megnyalta ajkamat, ahogyan mozgatni kezdte csípőjét érzéki tempóba. Kezeim fürtjei között vesztek el, miközben mozgott bennem, s ziháltam.
- Hadd lássam azokat a csodás szemeket - kérlelt, s végigsimított pirult arcomon.
Eleget téve kérésének nyitottam fel pillám. Elmosolyodott, s édes csókkal ajándékozott meg. Felült, magával húzott. Izzadt testünk egybeolvadt. Felnyögtem, fejemet hátra vetettem, amikor még mélyebbre csusszant bennem. Csípőmet szorosan tartotta, míg másik kezével mellemet kezdte el gyúrni. Ajkai is társultak hozzá, míg én csípőmmel írtam le a köröket. Nyögéseim sokasodtak, ahogyan az övéi is, minden pillanatban.
Éreztem, hogy közelgett a mámorító érzés. Ajkaimat sürgetően kezdtem el mozgatni övéin, míg hajszoltuk kielégülésünket. Nyelve kényeztette enyémet, míg közben óvatosan visszahelyezett a paplan puha, hűs anyagára. Mozgása lassult, de azt a bizonyos pontot továbbra is masszírozta bennem. Fejem mellett támaszkodott meg alkarjain, s kapkodó lélegzete, meleg lehelete csiklandozta bőröm.
Csípőjén forgatott párat, majd előre döfött, s mellkasom övének nyomult, hátam ívbe feszült. Szétáradt testemben a mámor. Mellkasomat csókolgatta, míg lecsillapodtunk, s visszatértünk a földiek közé. Utolsó apró csókkal hintette be számat, miközben kihúzódott belőlem.
Pár percig feküdtem egyedül, mire visszaért mellém. Paplant finoman kiemelte alólam, s befedte vele testünket. Karjai körülölelték lomha testem, amíg arcomat mellkasába fúrtam.
- Aludjál virágos kislány - csókolt homlokon, s hunyta le Ő is szemhéjait. 

5 megjegyzés:

  1. Uhh elso :3 xD nagyon jo lett :) lehet folytatasa? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg atgondolom :)) azért is hagytam igy

      Törlés
  2. uhh fel elevenültek bennem az emlékek...*.* esküszöm mintha a múltba avagy a jövőbe látnál:DD
    D.

    VálaszTörlés
  3. Fotytatást,folytatást,folytatást! :DDDDDD *----* Király lett ♥

    VálaszTörlés