2014. március 30., vasárnap

Extra rész: Karácsonyi vásár

Ez egy különleges rész, - legalább is számomra - Az egyik felét, egy tehetséges lány/olvasónk írta (B.Timi), a másikat pedig én, (Alexa S.). Már két részt olvashattatok Tőle, méghozzá egy két részes Louis-os történetet.
 Kicsit hosszú lett, de reméljük, hogy ez senkinek nem okoz gondot. Véleményeiteket várjuk! :) xx



December 19. (péntek), 16:20

Sorban álltunk barátnőmmel az ország legszebb Adventi vásárán, a Vörösmarty téren. Korábban órákig sétáltunk a szállingózó hóesésben, ajándékok után kutatva, és mélyeket szippantva a sült kolbászok, lángosok és egyéb finomságok isteni illatából. A forralt bor átható aromája körüllengte az egész teret. Nehéz ellenállni a gasztronómiai csábításoknak, épp ezért döntöttünk úgy, hogy bár egy vagyonba kerül, mégis szerzünk magunknak némi elemózsiát. 
- Te mit eszel? – kérdeztem. 
- Még nem tudom, szerintem olyan sült húst. 
- Azt, amelyik ott sistereg a forró lapon? Mmm, nagyon jól néz ki. – reflektáltam.
Így vacilláltunk a bőség zavarában, ám a döntést nem kellett elkapkodnunk, mert a sor, amelyben álltunk, kígyózott úgy mögöttünk, mint előttünk. Kicsit mindketten rábambultunk a választékra, mikor néhány mondatot elcsíptem magam mögül.
 - Sikerült dönteniük a srácoknak? – kérdezte egy kellemes női hang. 
- Harry sült kolbász kér, a lányod persze megint lázad. – jött a felelet, mosolygósan.
- Akkor azt kap, amit választok. 
Különösebben nem hatott meg a beszélgetésük, hiszen ember legyen a talpán, aki céltudatosan rá tud bökni egy étekre, ilyen terülj-terülj asztalkám mellett. Mégis ösztönös kíváncsiságomból fakadóan, feltűnésmentesen a hátam mögé pillantottam, hogy arcot társítsak a hangokhoz. Barátnőm is pont abban a pillanatban tett ugyanígy. Teljesen egyszer fordultunk vissza, előre, és szintén egyidőben jelent meg arcunkon egy halvány, alig felismerhető „Ööö, mi?!” arckifejezés. Egymásra pillantottunk. Láttam rajta, hogy a gyanú benne is szöget ütött. Eközben folytatódott mögöttünk a párbeszéd. 
- Hahaha, ne légy velük ilyen szigorú, Robin! – kacagott a bájos, barna hajú nő. 
Több sem kellett, a név hallatán mindketten tágra nyitottuk szemünket, és annyira lemerevedtünk, hogy még lépni is elfelejtettünk, pedig éppen megindult a sor. 
- Nem, az nem lehet! – motyogta barátnőm. 
- De hát, te is láttad őket. – kezdtem. 
- Jó, de mit keresnének itt?
- Honnan tudjam? – ekkor ismét detektíveket megszégyenítő módon, pillantottam hátra, hogy bizonyosságot nyerjek. – Viszont ez szinte biztos!!! 
Össze sem kellett beszélnünk, hogy egyforma módon reagáljunk a friss infókra. Egy emberként kezdtük pásztázni a hosszú asztaloknál ülő tömeget. Szívem a torkomban dobogott. A nő mögöttünk egyértelműen az aki, és a férfi kilétében is biztos voltam. Az el-elhangzó nevek pedig az utolsó kételyeimet is eloszlatták. Hálát adtam az égnek, amiért korábban olyan jól utánajártam bizonyos családi háttereknek. Úgy vizslattam az embereket, hogy közben majdnem elájultam. Tudtam, hogy mit kell látnom, és abban is biztos voltam, hogy ha észreveszem, akkor elég nagy rá az esély, hogy úgy dőlök el, mint egy oszlop. Pont azon morfondíroztam, hogy miként stabilizálhatnám a pulzusomat és a légzésemet, mikor barátnőm akkorát markolt a csuklómba, hogy majdnem leszakadt a kezem. Felszisszenésre sem időm, sem levegőm nem maradt. Egyből arcára kaptam tekintetemet, hogy megfigyeljem, merre néz. Mimikája tükrözte az agyhalált. Az egész ember úgy feszült, mint amikor a Jurassic parkos kislány, meglátja a raptorokat a konyhában. Pupillája - csak úgy, mint az egész lány - remegett. A lehető leglassabban fordítottam arcomat az övével megegyező szögbe, nehogy hirtelen infarktust kapjak. Ha nem tudtam volna, hogy kik állnak mögöttünk, valószínűleg nem hittem volna a szememnek. Így viszont csak üveges tekintettel néztem a távolba, egy szélső padsor irányába. Ott ült ő. Harry Styles. Elbájolóan mosolygott nővérére, egy hatalmas szőrme kucsma alól. Gödröcskéi messziről is jól kivehetőek voltak, pont úgy, mint szikrázó zöld szemei. Mivel sapkája takarta csodálatos, göndör jellegzetességét, így biztos voltam benne, hogy akkor és ott, csak mi voltunk azok a kiváltságosok, akik felfedezték az istent a téli öltözék alatt. Felénk emelte tekintetét. Első pillanatban azt hittem, hogy ránk néz, de agyam gyorsan regisztrálta, hogy valószínűleg anyjára tekint várakozóan. Barátnőm már ezt a stresszt sem volt képes elviselni, így ő a cipőjéről kezdte a havat letoporzékolni. Én pedig csak néztem, és néztem Harry hűvöstől kipirult arcát, ahogy távolról telepatizálni próbál rokonával. Jó néhány másodperc eltelt, mikor feltűnt, hogy smaragd pillantásának szögén halványan módosított, így már egyenesen minket nézett a nyüzsgő tömegen keresztül. Zavarba jöttem. Ösztönösen elmosolyodtam, majd lepillantottam én is behavazódó csizmámra. Harry látványának hiánya 4-5 másodpercen belül jelentkezett, így ismét felnéztem. Legnagyobb meglepetésemre már csak a hűlt helyét találtam. Zavartan kezdtem körültekinteni, de túl nagy volt a tömeg, hogy egyből megláthassam. Mint kiderült, esélyem nem volt észrevenni őt, hiszen hátulról közelített. 
- Gemma olyan kenyérlángost - vagy mit – kér…- szólalt meg mögülünk a szexi, mély hang, amitől én egész testemben libabőrözni kezdtem. 
- Drágám, mondtam, hogy maradj a padnál, el fogják foglalni a helyünket. – szólt hozzá édesen az anya. 
- Igen, de onnan nem láttam elég jól a kínálatot. – hallatszott egy lágy mosoly a hangjában, melyet egészen a tarkóm felé lehelt.  
- Harry! – szólt rá viccelődve Robin. 
Ebből az utolsó intésből tudtam, hogy Mr. Styles megint nem bír eredendő flörtölési hajlamával. Csakhogy ez most más volt, mint amiket az újságokban, vagy az interneten olvastam. Más, mint amikor a riporternővel incselkedik. Azokat a kétértelmű szavakat mögöttem mondta, szinte belesúgta a hajamba, közvetlenül azután, hogy összeakadt tekintetünk. A gondolattól pedig az összes vér az arcomba tódult. 2-3 méter volt még hátra a sorból, de én addigra már azt is elfelejtettem, hogy melyik bolygón vagyok, nemhogy azt, hogy mit szeretnék enni. Arról nem is beszélve, hogy úgy éreztem, egy falat nem megy le a torkomon. Mióta Harry Styles beállt mögénk a kolbászos sorba, azóta társam robot üzemmódban létezett. Létfunkciói még csak-csak üzemeltek, de a légzésen és lépkedésen kívül másra már használhatatlan volt.
- Mit kértek? – rázott ki a mámorból az eladó srác. 
- Ööö, én egy … nem is tudom, talán egy tál sült krumplit. – mondtam, de minden szavamat alig tudtam kipréselni. 
 - Én is azt. – mondta mellettem a gép. 
A göndör szívtipró tekintetét végig magamon éreztem. Periférikus látásommal észleltem is, hogy követi mozdulataimat, ahogy az ételért nyúlok. Úgy remegett a kezem, mint a nyárfalevél, és rettegtem, hogy ezt észreveszi. Álltunk a krumplis tányérkákat fogva, és néztük a kajáló népséget. Most jön az, hogy hova üljünk. Fő szempont volt, hogy rálássunk a fürtös hercegre, úgyhogy nem is igazán keresgéltünk tekintetünkkel távolabb. Reménytelennek tűnt a helyzet, egészen addig, míg egy hatalmas tenyeret nem éreztem meg jobb vállamon. Egyből összerezzentem, és rákaptam a pillantásomat, mégis közvetlenül bal fülemnél hallottam meg a rekedtes susmorgást.
 - Ha nem tudtok leülni, lányok… a mi asztalunknál még van hely.
 - Ohh, köszönjük! – mosolyogtam felé fordulva, amely hatására egészen közel került az arcunk.  
Csillogó szempárja egyenesen az enyémre koncentrált. Belül már sikítottam.  
Hamar kikérték saját rendelésüket, így közösen, Harry után indultunk a padokhoz. Gemma arckifejezése sokatmondó volt. Bár nem mondta ki, mégis egyértelműen leolvasható volt róla, hogy „nem hiszi el, hogy öccse már megint légypapírként funkcionál”. Küldtem felé egy szimpatizáló, félénk mosolyt, hogy hátha így meghagyja az életünket. Nem is igazán foglalkozott a továbbiakban a jelenlétünkkel, egyből az ételt kezdte matatni. Nem úgy Harry. Velünk szemben foglalt helyet, és rendületlenül fürkészett. Amikor sikerült elérnie, hogy zavaros krumpli-kotorászásomból felnézve összetalálkozzon tekintetünk, mindig intézett irányomba egy biztató mosolyt. Tudtam, hogy ez tarthatatlan állapot, mert ha most nem kontaktálunk Mr. Styles-szal, akkor soha. Szidtam is magam, mint a rongy, hogy képtelen vagyok kijönni a félénk kómából.  
- Idevalósiak vagytok? – szólalt meg a fiú, amitől nekem megállt a falat a számban. 
Bólintottam.  
- Akkor jól ismeritek a környéket, igaz? – próbálkozott kommunikálni, amiért én végtelenül hálás voltam. 
- Igen, mondjuk, hogy igen. Miért? 
- Mert a holnapi az utolsó napunk itt, és a nővérem meg én elmennénk ma bulizni… Nem tudtok egy jó szórakozóhelyet a belvárosban? – csillogtatta meg a szemét kacéran.
A számban a falat már oszlásnak indult, olyan régóta nem mozdítottam rajta. Gemma és a szülők egyszerre fordították fejüket a hangforrás irányába. Harry nővére várakozóan felvonta szemöldökét, rajta a meglepetés kellemes formája ütközött ki, míg a felnőtteken némi aggodalom tükröződött.  
- Hát… - nyeltem le a falatot, és végre kicsúszott egy őszinte vigyor is – éppenséggel tudunk néhány elég jó szórakozóhelyet. Örömmel segíthetek!
Délután még eléggé flörtöléssel telinek mondhatóan telt. Harry nem adta fel a dolgot. Szülei, és nővére is néha egy-egy szúrósabb pillantást vetettek rá, de Ő rá sem hederített. Célul vette az én ostromozásomat.
Este hamar eljött. Megbeszéltük, hogy barátnőmmel, egy taxival elmegyünk a hoteljükhöz, és majd onnan együtt megyünk tovább a szórakozóhelyre. Készülődésemet barátnőm lelkesen segítette. Szekrényemet, úgy ahogy volt kipakolta. Fejébe vette, hogy ma este Harry teljesen rám fog állni. 
- Komolyan gondolom. Láttad, hogyan is nézett rád? - kérdezte, miközben ruháimat vizslatta
- Képzelődsz. - sóhajtottam fel - Mért én kellenék neki, amikor ezerszer jobb lányokkal randizott már?
- Fejezd be a saját magad elleni háborúd, és inkább készülődj. Indulj, szedd rendbe magad! - adta ki a parancsot
Feladtam minden küzdelmemet. Fürdőbe vonultam, hogy egy gyors zuhanyt vegyek. Mire végeztem, és visszatértem a szobámba, barátnőmnek hűlt nyoma volt. Ami meglepett, hogy rendben voltak a ruháim, míg az általa kiválasztott szett az ágyon kapott helyet. Kikerekedett szemekkel néztem végig az igen dekoratív ruhán. Hossza nem volt említésre méltó. Lábaimat alig takarta, míg fent pánt nélküli volt, és minimális dekoltázzsal rendelkezett. Egy kis ideig vacilláltam, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy egyszer élünk. És vajon melyik lány dobna el egy ilyen lehetőséget. Engedtem a kísértésnek. 
Este tíz óra tájékában, csak a magas sarkúm kopogása hallatszott a lépcsőn lefelé menet. Épület előtt már barátnőm várt, a taxiban. Hideg csípte a selyemharisnyával fedett bőrömet, ahogyan átszeltem a járdán, egyenesen a jármű irányába. Sietve másztam be a kényelmesnek aligha mondható ülésre, és már indultunk is.
- Reméltem, hogy nem fogsz ellenkezni a választásommal. - felelte fülig érő szájjal - Kemény estéd lesz, remélem, tudod. 
- Fogd be. - nevetve forgattam meg szemeim - Csak egy ruha, és egy este. Ennyi az egész. 
- Nem csak egy ruha. - horkant fel - Ez az a bizonyos mini, amitől Harry nem fog szavakat találni.
Ráhagytam a dolgot. Tudtam, hogy mennyire is kezelhetetlen. Véleményék soha nem rejtette véka alá, így biztos voltam abban, még rengetegszer fogom ezt az estét hallgatni az Ő szájából, szemszögéből. Alig negyed órát töltöttünk a forgalomba, amikor is megérkeztünk a megadott címre. Harry és Gemma akkor léptek ki a hotel hatalmas ajtaján. Barátnőm lelkesen szállt ki, és intett nekik. Először Gem csúszott be velem szemközti ülésre, majd Őt barátnőm követte. Meglepetésemre Harry foglalt helyett mellettem. Azonnal szúrós pillantást vetettem barátnőm felé, aki csak egy mosollyal nyugtázta a dolgot. Gem és Ő egyből beszélgetésbe elegyedtek, még az én figyelmemet az oldalamon helyet foglaló göndör szívtipró kötötte le.
- Milyen helyre visztek minket? - ez a kérdése egyértelművé tette, hogy a kínosnak nevezhető helyzetet próbálta oldani
- Majd meglátod. - emeltem rá tekintetem - Nyilván nem olyan elegáns, drága hely, ahova Ti szoktatok járni, de remélem, hogy megfelel számotokra.
- Minden bizonnyal. - mosolygott bíztatóan, ezzel gödröcskéit megmutatva 
Szerencsére nem kellett sokáig társalognom vele. Bár megadtam az esélyt, és minden kérdésre kedvesen válaszoltam, még is feszengve éreztem magam a társaságában. Éreztem, ahogyan a szívem hevesebben vert a közelében, test hőm jelentőség teljesen megnőtt. 
Hamar sikerült beérnünk az épületbe. Villódzó színes fények, hangos zene, morajló tömeg. Ezekkel jellemezném a helyet. Alkohol szaga töltötte meg a teret, míg a tömeg vad csípőmozdulatokkal mozgott a dallamok ütemére. 
- Gyertek, igyunk. - kapta el kezem, barátnőm, ahogyan Gemmáét is
Harry egyből a szabad végtagom után nyúlt, így tartva meg a kapcsolatot. Átverekedtük magunkat a táncoló emberek között, és helyet foglaltunk egy-egy bárszéken. Harry csak lazán mellém állt, míg kezével mögöttem a bárpultnak támaszkodott. Hálás voltam a pultos srácnak, amiért igen hamar kiadta a kért alkohollal teli italomat. Kezembe vettem, és már meg is ízleltem. Égetően folyt végig a torkomon. Egyáltalán nem bántam, éppen ellenkezőleg. Szükségem volt rá, hogy az estét kibírjam. Amint eltüntettem kértem is a következőt, de ahogy megkaptam mondták a lányok, hogy üljünk le egy emeleti asztalhoz. 
Miközben haladtunk át a tömegen, Harry hatalmas kezeit éreztem meg gerincem alsó felén. Ujjai szétterültek, határozott tartása alatt. Elfoglaltunk egy eldugottabb bokszot. Gem és barátnőm ügyet sem vetettek ránk. 
- Igazán csinos vagy. - jött az általános szöveggel Harry 
Meleg lehelete csiklandozta a bőröm. Megremegtem. Szívem eszeveszettül vert, ahogyan közelebb húzódott. Gyorsan, de még se annyira feltűnően tüntettem el az italom. Mivel nem vagyok hozzászokva az alkohol okozta mámornak, így eléggé megártott már a második pohár is. Ő csak lazán hajtotta föl a whisky-ét. 
- Táncolj nekem. - csókolt a nyakamba, Hangja parancsoló volt. Teljesen másként néztem rá, mint délután. Szemei veszélyesen csillogtak, de inkább beindított, mint sem megijesztett a dolog. Felállt, magával húzva engem. Alig tudtam követni hosszú léptei miatt. Kezemet szorosan fogta, irányított. Tánctéren szembe kerültem alakjával. Magas sarkúm feleslegesnek mondható volt. Így is bőven fölém magasodott. Kezei csípőmet fogták, izmos, kidolgozott, kemény mellkasához húzott. Reagálni nem tudtam a hirtelen közeledésére, ezért helyettem cselekedett. Kezeimet felvezette nyaka köré, Ő pedig visszatért nőies idomomhoz. Testünk egybeolvadt. Már az első percben kiderült, hogy remek táncossal van dolgom. Vezetett. Nem tűrt ellentmondást. Ágyékát nekem feszítette, ezzel is magához szögezve testem. Levegő csak izzott körülöttünk. Forróság járta át minden porcikám. Melegem volt, és az alkohol fejembe szállt. Erekcióját tisztán éreztem. Tekintetét kerültem, zavaromban, de Ő annál is jobban cselekedett. Nyakamra vetett nedves csókokat. Bőröm izzott alatta. Egyáltalán nem sajnálta a kényeztetésemre szánt idejét. Állvonalam mentén halad, nyakam másik oldaláig. Érzékeny felületet megszívta. Felnyögtem az érzéki kínzására. Éreztem mosolyát magamon. Kezemét nyúlt, egybefonta ujjainkat, és egyenesen a kijárat felé vezetett. Nagy léptekkel indult meg az épület mellett, amit igyekeztem lekövetni. 
Arra eszméltem, hogy egy taxiban ültünk, Harry pedig a combomat simogatta, míg nyakamat csókolta. Levegőt élesen szívtam be. Sofőr egy köhintéssel jelezte az illetlenségünket, így a magabiztos srác minimálisan ugyan, de eltávolodott tőlem. Szinte óráknak tűnt, mire megérkeztünk a hotelhez. 
Szobája ajtaját rohamosan tépte fel, azután pedig zárta be. Az ajtó, kemény fáját érezhettem meg bőrömön, ahogyan neki nyomott. És akkor bekövetkezett az, amibe soha nem mertem belegondolni. Megcsókolt. Ajkai sürgetően mozogtak enyéimen. Akaratosan fedezte fel számat, amit egy pillanatig sem bántam. Lenyúlt combomra, szoknyámat csípőmig felgyűrte. Reccsenés hangja csapta meg fülemet. Harisnyám vígan darabjaiban ért földet, a csipkés fehér neműmmel együtt.  
- Majd veszek másikat. - motyogta számra - Magam körül akarlak érezni minél előbb. 
- Akkor igyekezz nagyfiú. - mosolyogtam fel rá  
Számat ismételten az Ő birtokában tudhattam, míg egyik keze a csiklómat kényeztette. Igyekeztem nem hangot adni az örömteli érzésnek, de nagyon is nehezen ment. Csókunkban haltak el y nyöszörgéseim. Másik keze határozottan ragadta meg a csuklóm, és ágyékára vezette. Magamra maradtam. Örültem, hogy van benne alkohol. Bátorságomra találtam, és két kezem segítségével kicsatoltam övét, lehúztam sliccét, és csak a bokszere vékony anyagán markoltam meg keménységét. 
Elege lett a szórakozásból, ahogyan nekem is. Felkapott, és az ágyához vitt. Ruhám pillanatokon belül a többi szakadt ruhadarabom mellé csatlakozott. Ingét magabiztosan rántottam le róla, ami hatására a gombok kisebb hanggal érkeztek meg a parkettára. Nadrágját lerántotta magáról, bokszerével együtt. Mind a ketten védetlenekké váltunk. Ajkai újra enyéimre találtak, és még nagyobb intenzitással falta fel. Haját markoltam, húztam. Harry melleimet masszírozta, amíg a szájával nem kezdte el kényeztetni. Teljesen elnehezültek, bimbóim megfeszültek. Sóhajok szakadt fel a torkomból. Kezemmel lenyúltam közénk és sürgetni kezdtem. Rákulcsoltam ujjaim a férfiasságára és kényeztetni kezdtem. Ajkai egyből elengedték a bimbót, és egy erélyes nyögést hagyott maga után. Önelégülten mosolyodtam el a reakcióra. Felnézett rám. 
- Kikészítesz. - kapkodta a levegőt - Ne szórakozz velem!  
- Ó, nem állt szándékomban. - kuncogtam - Nem itt van a kuncogásnak a helye. 
Kezeimet elkapta, és fejem fölött szorította le. Levette fejéről a kendőjét, és csuklómat az ágyhoz kötözte. Alsó ajkán végignyalt, amint végzett a megkötözésemmel. Mellkasom, a duzzadt melleim emelkedtek, ahogyan a levegőt kapkodtam. Hasamon végighúzta nyelvét, egészen csiklómig. Lábaimat könnyedén tárt széjjelebb. Nyelvével kezdett kényeztetni. Teljesen megőrjített. Haja csiklandozta a combom belső, érzékeny felületét. Ujjait hamar tudhattam magamban. Szemhéjaimat szorosan csuktam le, és adtam át magam a felemelően gyönyörű érzésnek. Gerincem megfeszült, minden egyes érintését, nyalintását követően. Számat harapdálta, igyekeztem a hangomat kordában tartani. Felnézett rám. 
- Hadd halljam a csodás hangod, bébi. - leheletét duzzadt szemérmemen éreztem  
Újra a figyelmet kéneztetésemnek szentelte. Ujjai szorgalmasan mozogtak bennem. Masszírozott, izgatott, még többet kínált. Robbantam. Hatalmas nyögésem töltötte be a szobát, ahogyan ujjai köré élveztem. Orgazmusom alatt sem hagyta abba. Addig csinálta, amíg vissza nem tértem hozzá. Felmászott hozzám, és megcsókolt. Saját örömömet éreztem dús ajkain, nyelvén. Elszakadt Tőlem, éjjeliszekrény fiókjából kivett egy kondomot, és lábaim között térdelve felgörgette magára. Bekebelezett, vadul, de még is érzékien csókolt meg, miközben teljes hosszút tüntette el bennem. Lábaim mocskosan nyíltak szét még jobban előtte. Csípőjére kulcsoltam magam. Szája végig az enyémet súrolta mozgása közben. Gyorsan, türelmetlenül, akaratosan, de valahogyan még is szeretett teljesen mozgatta csípőjét. Tekintetünk szorosan kulcsolódott eggyé. Mellettem, alkarján támaszkodott, míg másik tenyerét mellemen pihentette. Őrjítő volt az érzés, és a tudat. Fellegekben éreztem magam minden egyes döfésénél. Percekkel később feladtam mindenem. Szemeimet szorosan zártam össze, hátam évbe feszült, ezzel az Ő mellkasának nyomtam elnehezült melleim. Még pár mozdulatot megtett, és éreztem, ahogyan megremeg, és belém élvez. Ez pecsételte meg az én sorsomat is. Nyögésünk egybe olvadt. Azonnal szájon csókolt, míg az utórezgés le nem csengett.Mellkasán pihentetem, Ő pedig a derekamnál ölelt át. Így talált ránk az álom, kielégülve, már teljesen kijózanodva, izzadtan, egymás karjaiban.

4 megjegyzés:

  1. Jesszusom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! KOmolyan mondom, Te egy NAGYON -ismétlem- NAGYON tehetséges író vagy!!!!!!!! *------*

    VálaszTörlés
  2. Legyen folytatás!! Nagyon jó volt! :)

    VálaszTörlés
  3. Zseniális!!! *0* ♡♡♡♡♡ kérünk folytatást!!!!

    VálaszTörlés